„Time is the new money” – mondta Richard Branson egy interjúban. Ha valaki nem ismerné, ő a világ egyik legnagyobb innovátora, zsenije, inspiratív üzletembere, többek között a Virgin birodalom megálmodója és megvalósítója és milliárdos álomvagyon birtokosa. Előremutató eszközt vezetett be a kollégák motiválására, ami nem csak az embereknek adja vissza a saját életük irányításának érzetét, hanem ezáltal a cég is jóval nagyobb hasznot realizálhat.
Íme a módszer és a beköszöntő új korszak szemlélete, amely a nagyvállalatok között számos vitát vált ki, de amelyet világszerte szépen lassan elkezdnek bevezetni az igazán és innovatív cégek.
„You’ll make more money if you give people their time back.”
Korábban – nevezzük ipari korszaknak – az volt a tiszta képlet, hogy dolgozol és ez átkonvertálódik pénzbe. Vagyis az idődből odaadsz a cégnek 8-12 órát és cserébe ezt pénzzel honorálják. Ám ez a felvetés napjainkban átfordulni látszik, hiszen a szabadidőnk egyre értékesebb lesz, amit kutatások, felmérések garmada is igazol. Nézd csak meg mit mondanak világszerte az emberek, mi ösztönző erő számukra egy munkahelyen, a pénz még az első 5 legtöbbet említett ok közé sem sorolható be.
A legfontosabb tényezők például:
- a jó hangulat,
- a munka-magánélet egyensúlya,
- munkahelyi környezet,
- továbbképzés lehetősége,
- fejlődési lehetőségek,
- a szabadidővel való gazdálkodás lehetősége,
- felelősségteljes feladatok.
Gondold át, hogy számodra mi lenne ösztönző és hogy a jelenlegi munkahelyed ezt mennyire biztosítja?
Azt hiszem ideje elhagynunk azt a berögzült és elavult elképzelést, hogy a kollégákat csak pénzzel lehet motiválni. Persze, az átlag megélhetési színvonal alatt nagyon is fontos a pénztényező, de a fölött már nem olyan erősen nyom a latban és sok szakértőtől – no meg számos szikracikkből – tudjuk, hogy a pénz csak rövid távon motivál.
A szabadidőnk drága kincs, amelynek visszaadása az embereknek profittá alakul a cégek számára, ha mernek ösztönözni vele.
A határtalan szabadság kifizetődő?
Nemcsak Branson ért egyet ezzel az ember- és szabadság központú szemlélettel és vezette be a saját cégbirodalmában, hanem a lista egyre bővül, bár még nincsenek sokan. Amerikában a cégek kevesebb, mint 1%-a használja a határtalan szabadság rendszerét.
Például a Semco vállalat már a 80-as években bevezette ezt a rendszert és végig lehet követni, hogy ezen döntés következtében nem hogy nem kezdett hanyatlani, hanem micsoda fejlődési ívet írt le. A 4 milliós cég ma már számos iparágban tevékenykedő milliárdos céggé vált.
Néhány vállalat már elkezdte bevezetni ezt a rendszert, és nem csak a technológiai cégek, hanem más, hagyományosabb iparágban működők is. Azt vallja mind, hogy ha visszaadja az embereknek az életükkel kapcsolatos irányítást, az a döntés a cég számára is jónak bizonyul és hatványozottan megtérül.
A képlet egyszerű, a megvalósítás sok cégnek még nehéz.
Add vissza az emberek kontrollját a saját idejük felett, és ők egy nagyszerű vállalatot építenek fel… de nem számodra, hanem veled együtt.
A jelenlegi, részvételen és megosztáson alapuló korszak nagy ösztönzője és felismerése, hogy az idő, az új fizetési eszköz.
Miről is szól a részvétel és megosztás kora?
Egyre több vállalat reformálja át módját, hogyan dolgozzanak az emberei. Azaz hogy miként lehet ösztönözni a 21. század dolgozó emberét, hogy segítségével sikeressé váljon a vállalat. Olyan közeget teremteni és olyan mezsgyéket létrehozni, amelynek mentén járva jól jár mindkét érdekelt fél: a kolléga és a cég is.
Képzeld el hogy nincs fix munkaidő
Egy külföldi cikkben olvastam ezt a találó leírást. Képzelj el egy vállalatot, amelyben nincsenek elkülönítve részlegek, nincs karrier létra, nincs HR, nincsenek kőbe vésett viselkedési és működési szabályok. Csupán néhány írott célkitűzés és irányelv. Ahol nincsenek managerek, hanem inkább csak néhány vezető, akik azért vezetők, mert olyan példaértékű iránymutatók. Őket az emberek maguktól követik, nem azért, mert van egy titulus a névjegykártyáján.
Képzeld el, hogy nincsenek bent a munkahelyen letöltendő munkaórák, hanem önszerveződő projektcsoportok vannak, akik meghozzák a saját döntéseiket egy-egy folyamattal kapcsolatban, majd végre is hajtják a szükséges feladatokat. A kivehető szabadság ideje határtalan. Nincsen megszabva egy limitált szám és a projekt-nyereségből nem csak a vállalat profitál, hanem meg van osztva a munkacsoport tagjai között.
Ez a szemlélet mind a vállalatnak, mind az egyénnek jobb, mint a korábbi ( sok esetben jelenlegi), múlt érában ragadt hatalomelvű rendszer.
Neked mi a véleményed erről?
Ha kíváncsi vagy egy TED-es videóra a témában, hogy mit is jelent a munka világára nézve a részvétel korszakába való belépés, nézd meg a Chuck Blakeman előadását!
Az angol nyelvű cikket, amely ma engem inspirált, az Icons of Enterpreneurship oldalán, IDE KATTINTVA olvashatod el.
Leadfotó: picjumbo.com
