Mostanában több ismerősömmel is ha munkáról kezdtünk el beszélgetni ezek a kifejezések kerültek felszínre: unom, utálom, nem élvezem, csak túlélek, alig várom a nap végét… A jókedvű jelzőnek nyoma sincs. Elgondolkodtató és meglepő, hogy egyre többen gondolják azt, hogy a munka egyáltalán nem okoz örömet számukra. Te is így vagy ezzel? Vajon miért alakul így a körkép?
„Gyógyszeres kezelés”
Mivel munkában töltjük életünk jelentős hányadát, nem árt, ha jókedvűen tesszük. Mégis azt tapasztalom, hogy a konfliktusok felvállalása helyett, a változás elkerülése érdekében sokan a „lesz@om tablettát” választják, ami időlegesen jó megoldás, de hosszú távon… Szóval egy ideig nem árt használni, azonban néhány hónapon belül sorra jönnek a mellékhatások, amelyek akár a teljesítményünk rovására, rosszabb esetben pedig a magánéletünkre is kihatnak.
Mellékhatások
Az még teljesen normális, ha egy hétfő reggelen azt érezzük, hogy most ehhez a héthez nincs kedvünk. Az is normális, ha szívesen maradnánk még az ágyban – főleg ha hideg esős, szürke az idő. Még az is bocsánatos, hogy ha a reggeli dugóból kikászálódva kicsit fáradtan, esetleg rezignáltan indítjuk a napot. Mert ilyenkor a kollégákkal való kávézás, a hétvégi élménybeszámolózás után azért még lehet klassz, jókedvű a folytatás.
Az is előfordulhat, hogy az otthoni problémák miatt nem mindig sikerül teljesen összeszedetten, jó hangulatban jelen lenni. De azért ha a rossz kedv, a mosoly hiánya és a munkaundor napi szintűvé válik, ha úgy érezzük, hogy a munkaórák a túlélésről szólnak, érdemes elgondolkodni. Min is?
Te hogy érzed magad?
Először azt vizsgáljuk meg, hogy mi hogy vagyunk az adott szituációban. Toleránsak vagyunk? Jókedvűek? Tudjuk hozni a formánkat? Csak kesergünk, panaszkodunk? Törekszünk a megoldásközpontú hozzáállásra? Szeretjük egyáltalán amit csinálunk? Vannak kihívások? És azokat teljesítjük? Vannak egyéni célok? És azok reálisak?
Aztán a környezetet vizsgáld meg
Szeretem a munkakört? Megbecsülnek? Van lehetőség a fejlődésre? Motiválnak? Hagynak érvényesülni? Kapok felelősséget? Bíznak bennem? Elismernek?
Ha a válaszok között sok a „nem”, akkor bizony érdemes elgondolkodni azon, hogy jó helyen vagyunk-e? Sokszor a válasz nagyon ijesztő, hiszen ha úgy érezzük, hogy nem, akkor először magunknak kell bevallani. Ha pedig ez is megtörtént, akkor annak meg már következménye van… A következmény (tényleg új munkát kellene keresni) rizikós és melós.
A sok NEM következménye rizikós és melós, de megéri eldobni a „leszarom tablettát”.
Mi van, ha maradunk a megszokottban?
Kezdetben semmi, később azonban félő, hogy a motiválatlanság depresszív hangulathoz, rosszabb esetben kiégéshez vezet. Ez pedig már a magánéletünk rovására mehet.
És hogyan lehet jókedvűen dolgozni?
Erről mindig a „FISH” motivációs könyv és film jut eszembe. Régi, kicsit eröltetett, de engem mindig elgondolkodtat. A lényeg, hogy sok minden rajtad múlik, lényegében mindegy, hogy mi a foglalkozásod, ha örömmel és szeretettel teszed, akkor nem kell utálnod, amit csinálsz.
Forrás: FISH! – Hogyan tegyük kellemesebbé és hatékonyabbá munkánkat? (Interpress Külkereskedelmi Kft. – 2000)
