Tudod, hogyan lett egy ajtótámasznak használt útikönyvből luxus étteremkritika? Te ismered az éttermeket minősítő Michelin-csillag mögötti sztorit? Én nem hallottam róla egészen addig, míg a minap nem olvastam egy klassz cikket a branded content-ről (márkázott tartalom) a Kreatív-on, amiben róluk is szó volt.

Gyűjtöttem is még hozzá infókat, hogy egy kerek sztorit kapj olyan infókkal, amit talán még Te sem hallottál. 😉

A„brendingelt” tartalom

A napjainkban is jól ismert Michelin gumiabroncsokat forgalmazó cég az 1900-as évek elején a piacra dobott egy guide-ot, vagyis egy karbantartó- és útikönyvet. A kiskönyv célja, hogy népszerűsítse az akkor még csak gyerekcipőben járó gépjármű ipart és segítsen az automobil tulajdonosoknak mindenféle ezzel kapcsolatos teendőkben (karbantartás, utazás, tisztítás stb.) Valljuk be, ez a könyvecske elég vastagra sikeredett a maga 400 oldalával, no de mindent meg kell tenni a kedves vevőért, akiknek az autója mellé természetesen gumiabroncsra is szüksége lesz… ugyebár. 🙂

Branded content: „A jó branded content lényege: úgy tüntetni fel pozitív színben a márkát és növelni az eladást, hogy közben a márka szinte egy pillanatig sem jelenik meg a hozzá kapcsolt tartalomban.”

Éppen ezért, hogy minél „olvasmányosabb” legyen, és burkoltan maradjon csak a célja az értékesítés, teleszórták mindenféle infóval, ami az autókázás élményéhez tartozott. Tehát a karbantartáson kívül voltak benne autós térképek, út menti szállások, éttermek, szerelőműhelyek, vagyis minden, ami egy magára is valamit adó autósnak fontos infó lehet. Persze a kezdetekben még csak a francia autósokra volt szabva.

Ajtótámasztékból luxus étteremkritika, avagy hosszú volt az út a Michelin-csillagig

A Michelin-fivérek úgy gondolták, hogy akkor ezzel el van intézve, minden oké, írtak egy fullos kiadványt, csak a borítón szerepel a nevük, népnevelnek kicsit, népszerűsítik a kor egyre nagyobb számban eladott, ám még közel sem aszfalton járó közlekedési eszközét, vagyis hopp, felültek a hullámra. Vagyis azt hitték, hiszen csak várták a hullámot, de az nem érkezett. Látták, hogy ez a kiadvány nem igazán jelent értéket az emberek szemében, csak porfogó vagy műhelyekben használják támasztéknak

No, mit tegyenek?

Oké, ha ingyen nem kell a népnek, akkor vegyék meg, talán úgy értékesebb lesz számukra. Éppen ezért egy kicsit csicsáztak még a tartalmon, és elkezdtek étteremkritikákat közölni a lapban. Ezeket a szövegeket anonim kritikusok írták, amelyek egyre inkább kezdték felkelteni a tömegeket érdeklődését. És végre megérkezett a hullám.

A Vörös Kalauzok 1900 óta világszerte több mint 700 millió példányban keltek el. 

Az 1930-as években bevezették a Michelin-csillag intézményét, a többi pedig már történelem. A 20. század folyamán a Michelin-csillagok a kulináris tökéletesség nemzetközi szimbólumaivá váltak, így érthető, hogy megszerzésükért a legnagyobb éttermek versengenek.

„ …a Michelin éttermi kalauz az új évszázaddal érkezik, és látni fogja még az új évezredet is.” (Guide Michelin mottója 1900.)

Ami akkor egy francia térképes kiadványnak indult, ma már szinte intézmény, és nem csak papír formában található meg, hanem természetesen okoseszközökre megvásárolható applikációként is. 🙂

Forrás: ristorantealex.eu

A Michelin-csillagrendszer*

A Vörös Könyv a hotelek és éttermek értékeléséhez egy szimbólumrendszert alkalmaz, amely jelöli árkategóriájukat és komfortosságukat. Az éttermeket öt szempont szerint értékelik:

• Az ételek minőségének vizsgálata,
• A sütés, főzés, ízesítés tökéletessége,
• A konyha eredetisége, stílusa,
• Az „ár-érték” arány,
• A látogatások gyakorisága alapján.

A névtelen kritikusok (inspectorok) véleményezése alapján, akik évente kb. 250 éttermet látogatnak meg, kap az étterem egy vagy több csillagot. A megfelelő értékeléshez a szakácsnak a tradicionális ételek felújításán túl, valamilyen új receptet, meglepő ízvilágot, rá jellemző különlegességet kell produkálnia.

• Egy csillaggal minősíti a Vörös Könyv a „a kellemes úti kitérőt jelentő, kiváló fogásokkal büszkélkedő” éttermeket.
• Két csillagot kapnak azok a kitűnő éttermek amelyek miatt érdemes az utazóknak hosszabb kitérőket is tenni.
• Három csillagot adnak azoknak a helyeknek, amelyek meglátogatása külön utazást is megér.

A világon 54 három csillagos étterem található, ezek többsége Európában, de Amerikában és Kínában is adtak már Michelin-csillagot.

A magyar csillagos éttermek a következők: Costes, Budapest; séf: Miguel Rocha Vieira Michelin | Onyx Étterem, Budapest; séf: Szulló Szabina és Széll Tamás Michelin | Borkonyha, Budapest; séf: Sárközi Ákos Michelin | Tanti, Budapest; séf: Pesti István

Leadfotó: hosco.com