Miért a dánok a legboldogabbak a világon? Infografikán a 6 „titkos” összetevő

Szerző: Szlafkai Éva
Miért a dánok a legboldogabbak a világon? Infografikán a 6 "titkos" összetevő | 365letszikra Foto: schutterstock.com

Több mint 40 éve a dánok a legelégedettebb emberek a világon. 1973 óta az OECD felmérésiben folyamatosan Dánia vezeti a legboldogabb országok listáját. Magyarország a 100. helyet sem éri el. Vajon a mi a titkuk? A kulcs a szemléletükben van és az ennek megfelelő neveltetésben. Ha össze akarnánk foglalni a lényeget, akkor 6 témát érdemes említeni: játék, hitelesség, átkeretezés, empátia, ultimátumok kerülése és a hygge. Ha még nem világos, leírom a lényeget, illetve egy infografikán szemléltetem is ezt a 6 összetevőt.

A stresszjárvány világszerte óriási problémákat okoz. A versenyszellem, a sikerorientáltság, az énközpontúság és a teljesítménykényszer elidegenít, növeli az elégedetlenség érzését és sajnos a pótszerek használatát. Durva szám, hogy Amerikában a Nemzeti Egészségügyi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2005-2008 között

400%-kal nőtt az antidepresszánsok használata.

A gyerekeknél is egyre több a pszichés zavar, például egyre többet hallani a hiperaktivitásról, a diszgráfiáról és egyéb „diszekről” valamint az autizmusról. Valami nincs rendjén a világgal. Legalábbis a miénkkel, mert a dánok köszönik, jól vannak. Vajon miért? Talán a válasz a (fejlődő) szemléletmódjukban keresendő és ezt az örökséget hagyják a gyerekeikre is. Tehát a nevelési módszerük lesz a kulcs.

Kiegyensúlyozott, reziliens, boldog gyereket szeretnél nevelni?

Akkor előbb neked is érzelmileg rugalmas, empatikus, pozitív realistává kell válnod, aki nyitott és kíváncsi a világra. Majd ezt a szemléletbeli örökséget tudod továbbadni a gyerekednek. Hiszen gondolom Te is tudod jól, hogy a gyerekek nem a mondott szavakból (parancsokból) tanulnak, hanem a példákból, amit mutatnak nekik.

Tanuljunk a dánoktól, hiszen van mit, ha évtizedek óta ők a legboldogabb emberek a Földön! Lássuk más szemmel a világot – ami a szikrák vezényszava is -, ha úgy tetszik „dán-szemüvegen” keresztül és készüljünk fel, hogy pozitív irányba változik az egész életszemléletünk.

dánok a legboldogabbak

Egy cikkben olvastam, hogy a legutóbbi 15 év statisztikája alátámasztja, hogy a gyermekek pszichológiai rendellenességei egészen elképesztő mértéket öltenek:

  • Minden ötödik gyerek mentális rendellenességben szenved.
  • A figyelemhiányos rendellenességek száma 43%-kal nőtt
  • A serdülőkori depressziós betegségek száma 37%-kal nőtt.
  • A 10-14 évesek gyermekek körében az öngyilkossági arány 200%-kal nőtt.

Hogy mit lehet tenni? A válasz a szülők kezében van.

Lássuk, melyik az a 6 legfontosabb tényező, amelyek elsajátítása pozitív változást hozhat a mi és a gyerekeink életébe.

Bizony, először nekünk is meg kell változnunk és csak utána tudunk jó példával elöl járni.

1. A szabad játék megtanít leküzdeni a stresszt

Már több cikkben is írtam a (mi poroszos) oktatási rendszerünk kudarcáról és hogy ismeretdobozokat gyártunk, és szépen lassan kiöljük a gyerekekből a kreativitást, a kíváncsiságot. Mire a gyerekek végeznek az iskolával (egyetemmel) a kreativitásuk 90%-át elveszítik. Ez döbbenet. Miért akarjuk a bal agyféltekét túlhasználni a jobb kárára és magolással lexikális tudást nyomni a fejükbe, amikor a játék révén meg is szerethetnék a tanulást és felelős, az életben boldogulni tudó, önmotivált felnőttekké válnának?

 A szabad játék arra tanítja a gyerekeket, hogy ne szorongjanak. Kulcsszerepe van a stressz legyőzésének megtanulásában.

A „Gyereknevelés dán módra” című könyv óriási hangsúlyt fektet az olyan módszerekre illetve szemléletre, amely a a gyerekek (és felnőttek) stresszmentes életét hívatott elősegíteni. A játék rezilienciára, azaz rugalmas alkalmazkodóképességre tanít és ahogy a linkelt cikkből is kiderül, a reziliencia egy nagyon fontos kulcsa a sikernek.

Ha egy gyerek szabadon játszhat, akkor épp az élet feladatival való megküzdést tanulja, éppen ezért ha csak lehet, hagyjuk szabadon játszani a lehető legkevesebb beavatkozással. Jópofa példa az említett könyvből: képzeljük el, hogy segítünk a gyereknek átjutni egy kidőlt fán. Ha szüksége van rá, először a kezünket nyújtjuk, majd az ujjunkat, végül teljesen elengedjük… de nem cipeljük, vagy toljuk át a fatörzsön. Érted? Kell neki a fejlődéshez, a saját döntéseiből származó felelősség kialakulásához szükséges szabad tér.

via GIPHY

Valamint ugyanilyen fontos, hogy ne szervezzük túl a gyerek napjait mindenféle szakkörökkel és terheljük plusz tudással. Tanul eleget. Ha egy gyereken túl nagy a nyomás, akkor már nem fogja élvezni amit csinál és ez szorongáshoz vezet, az pedig tudjuk hova…

2. Hitelesség, semmi happy end és üres dicséret

Mit látsz a legtöbb film végén? Feloldást, a jó elnyeri jutalmát, a rossz a büntetését és nagy sóhaj a világ rendben van. De nem. Nincs. A világ nincs rendben. A világ nem jó vagy rossz, nem fekete vagy fehér, hanem tele van árnyalatokkal.  A dán filmek például sok esetben nem végződnek boldogan. Hogy miért? Itt jött az AHA-élményem.

A tragikus, szomorú filmek nézése boldogabbá teszi az embereket, mert a saját életük pozitívabb pontjaira irányítja a figyelmüket.

Wow. És tényleg! Míg a boldog filmek olyan érzéseket táplálhatnak bennünk, hogy valami hibádzik a mi életünkkel, hiszen az nem ilyen tündérmese. A valós életben váltakoznak a jó és rossz dolgok, ráadásul aránytalanul. De meg kell élnünk és meg kell tanítani a gyerekeket is arra, hogy megéljék az érzelmeik teljes skáláját (bizony, a gyászt is) és az értékrendjükkel összhangban viselkedjenek, hiszen így az élet nehézségivel könnyebben birkóznak meg.

A szenvedésen keresztül többet tanulunk a személyiségről, mint a sikereink nyomán.

Fantasztikus ez a mondat, mert tényleg nagyon, de nagyon valós. Gondolom fel tudsz hozni példákat a saját életedből. Én is, bőven.  És hát a gyerekeknek nem tökéletes világra és tökéletes szülőkre van szükségük, hanem érzelmi őszinteségre. Ámen. Ide tartozik például a hiteles dicséret is. Nem szükséges minden apróságért dicsérni (és fordítva, mindenért leszidni) a gyereket, inkább koncentráljunk a feladatra. Mindig a kitartást dicsérjük, a feladatba fektetett munkát hangsúlyozzuk, ne az eredményt. Ezzel megtanulják, hogy ne adják fel és nem azt tanulják, hogy ha valami nem sikerül, akkor ők rosszak, nem okosak, nem ügyesek és így tovább. Ez a szemléletváltás fontossága, ahogy a szikrák veleje is. Ha jobban érdekel a téma, érdemes forgatnod a Szemléletváltás c. könyvet (HVG kiadó).

 

3. Az empátia megtanít tisztelni önmagunkat és másokat

Hiába válik a világ egyre énközpontúbbá, nárcisztikussá, a kutatások azt mutatják, hogy hajlamosabbak vagyunk az empátiára, mint az önzésre. Tudod pontosan mit jelent az empátia? Sokszor csak felszínesen ismerjük.

Az empátia nem a valakivel való együttérzés, hanem a másik helyzetébe való beleérzés képessége.

Ha nem ítélünk el másokat, akkor sokkal elfogadóbbá válunk, meg merjük mutatni a saját sebezhetőségünket és jobban megértjük a másikét is, ezáltal közelebb kerülünk egymáshoz. Társas lényekként pedig fontos számunkra mások támogatása, a családi és baráti kapcsolatok. Az egész kötődés az oxitocin hormonban (törzsi hormon) keresendő, amely időközönként a testünkben termelődik és hatására empátia, szeretet és hasonló érzések szállnak meg minket. Bővebben ebben a cikkben. És már ott is vagyunk a boldogabb életnél.

Miért szeretnek az emberek ítélkezni?

Mert ítélkezés közben a saját döntéseink és választásink egy csapásra sokkal jobbakká válnak, sokkal jobb szülőnek, szakembernek érezzük magunkat és már helyre is billent a mérleg nyelve. Szomorú. Én nem vagyok híve az ítélkezésnek, révén talán hogy engem eléggé szabadon, megértéssel, empatikus légkörben neveltek, rendben van az önképem, nálunk nem volt divat mások kibeszélése és elítélése. A szemléletünk szempontjából beleillenénk egy dán családnak. 🙂 Viszont felettem sokszor ítélkeztek mások, legyen szó óvodás gyerekekről, gimnazista tanárokról, álbarátokról, szemedbe jópofizó, hátad mögött kibeszélő munkatársakról. Talán a nevelés hatása, hogy ezt én nem viszonoztam. Akit elítéltem valami miatt, azt a szemébe is mondtam, bár az ítélet még akkor is csak az én véleményem maradt, nem a saját igazsága. Szentesi Éva egyik cikkét idézném: „Amit a világ gondol rólam, az nem rám tartozik. Azzal a világnak van dolga.”

Szóval, csak okosan. Inkább nézzünk bele a saját tükrünkbe és a másikéba is. Legyünk empatikusak és ne ítélkezzünk. És akkor a gyerekeink sem fognak. Gondold át, hogy miként változtathatod meg a nyelvhasználatodat, hogy több empátiát és kevesebb ítélkezést mutasson! Vegyük észre mások érzelmeit anélkül, hogy megítélnénk azokat.

Lehet hogy a nő a pénztárban nem egy  érzéketlen picsa, csak éppen rossz napja van, mert a gyerekét akkor műtik és szeretne vele lenni a kórházban, a kassza helyett. Lehet, hogy a postai sorban előttünk álló pasi nem egy bunkó paraszt, csak fáradt, mert már nem aludt 24 órája és a sorban állás helyett, inkább szeretne végre lepihenni.

Szóval lehet, hogy valaki a körülmények hatására viselkedik úgy ahogy, és nem olyan az alaptulajdonsága, vagyis nem önző, bunkó vagy idegesítő. Vegyük észre és ne rosszat feltételezzünk egyből!

4. Ultimátumok helyett megértés és tisztelet

A testi- és ordibálós fegyelmezés helyett (ami hazánkban dívik), vagyis a tekintélyelvű nevelés helyett a diplomatikus dán-módszer a bizalmat és a rugalmasságot fejleszti a gyerekben, azáltal, hogy igyekeznek megérteni őket és megbecsülni. Erre a gyerekek válaszul megértik és elfogadják a szülők szabályait, erősebb lesz az önkontrolljuk és érzelmileg kiegyensúlyozottabb, boldogabb gyerekekké válnak.

hygge- meghitt együttlét

Nem a gyereken vezetik le a frusztráltságukat és ordibálnak vele mindenért. Az hova vezet? Fogalmam sincs és nem is akarom megtudni, de az biztos, hogy nem egy boldogabb élethez.  A dánoknál nem lehet hallani, hogy kiabálnak a gyerekkel. Inkább önkontrollt gyakorolnak, nyugodtak maradnak a helyzetekben és magyaráznak a gyereknek. Hiszen hogyan várhatnák el a gyerektől, hogy fegyelmezzék magukat, ha a szülő sem tudja.

A dánok a türelmük elvesztése, a hatalmi harcok, ultimátumok helyett a határozottságot és kedvességet használják fegyelmezésre.

A gyerekek különböző fejlődési időszakokon mennek keresztül, teszteli a határaikat, éppen szívják magukba a tapasztalást. Nem könnyű időszakok ezek, de ha fogösszeszorítva megőrizzük a nyugalmunkat, akkor a gyerekek is azok lesznek. Ez pedig békés problémamegoldó helyzetet teremt.

5. Keretezzünk át, vagyis lássuk a negatívat pozitívan

Ez a szemléletváltás egyik alapeleme. Nézzük más szemüveggel a valóságot. Lássuk teljes egészében, de a negatív aspektusok helyett a pozitívakra koncentráljunk. Az átkeretezés hatékony módja, hogy megváltoztassuk a saját és a gyerekeink világnézetét és boldogabbá, elégedettekké váljunk/váljanak. Az, hogy miként látjuk a dolgokat, meghatározza, hogy hogyan érzünk, és Shawn Achor boldogságkutatása óta azt is tudjuk, hogy a boldogság főként a mi hozzáállásunkon múlik.

Nem arról van szó, hogy „hurrá optimisták” legyünk, hanem inkább realista optimisták. 🙂 Vagyis ne tegyünk úgy, mintha az érem rossz oldala nem létezne, csak ne arra koncentráljunk. Próbálj beszélgetni egy dánnal a rossz időről, tuti nem fogja szidni, inkább kihangsúlyozza az előnyeit. A hideg, mocsatos idő az ő szemében alkalom egy bögre kakaóval és egy jó könyvvel való bevackolásra a kanapéra. Van egy kedvenc mondatom, amely a szobám falát is bekeretezve díszíti: „Örülj, ha esik az eső, mert ha nem örülsz, akkor is esni fog.”

A realista optimista ember a valósággal kapcsolatban maradva törekszik a pozitív hozzáállásra.

A reziliencia (lelki megküzdőképesség) fontos eleme, hogy új megvilágításba tudjuk helyezni a dolgokat, a negatív helyzeteket, ráadásul az átkeretezés az agyunk kémiáját is megváltoztatja. Azt érezzük, amit gondolunk és ezt számos kutatás támasztja alá (a Gyereknevelés dán módra c. könyvben bőven vannak hivatkozások).

Lássuk máshogy a helyzeteket:

Egy gyerek nem rossz, csak éppen rosszaságot csinál. Nem makacs, hanem kitartó. Nem szórakozott, hanem kreatív. Ha egy mondjuk kellemetlen viselkedés pozitív aspektusait hangsúlyozzuk, akkor ez segít a gyereknek (de a felnőttnek is) egy jobb élettörténetre és pozitívabb önképre összpontosítani.

Ha most még esetleg nem is megy könnyen, próbálkozz! Igyekezz észrevenni a helyzetekben a naposabb oldalt, fedezd fel azokat az apró részleteket, amelyek akár más megvilágításba helyezik a dolgot.

6. Hygge, a meghitt együttlét

A hygge (hüge) egyre népszerűbb szó, több könyv jön ki a témában és úton útfélen valami ezzel kapcsolatos bölcseletbe futni. Bár ilyen népszerű lenne a gyakorlatban való alkalmazása ennek az életformának.  Egyébként nem lehet konkrétan megfogalmazni, ezt érezni kell. Abban a minőségi időben, amit a szeretteiddel töltesz és benne vagy abban a jelen pillanatban.

A hygge a meghitt légkörben együtt töltött idő élvezete.

Ez telhet társasozással, egy kellemes baráti vacsorával, a fa árnyékában pihentető közös szunyókálással vagy éppen egy kellemes vasárnapi családi étkezéssel. Biztosan Te is találsz az életedben, az emlékeid között ilyen hygge pillanatot. Legközelebb ne utólag, hanem közben is vedd észre, és éld meg. Ezek nagyon fontos pillanatok és sokkal jelentőségteljesebbek, mint bármilyen munkahelyi vagy egyéni siker.

A jóllét és a boldogság legpontosabb jelzője az a minőségi idő, amit a családunkkal és a barátainkkal töltünk. Stresszelünk annyit a munkákban, mindennapjainkban, hogy jó lenne a családi alkalmakkor feltöltődni és az ajtón kívül hagyni a borút, élvezni a szeretteinkkel együtt töltött időt. Jó, ha a vasárnapi ebédek nem veszekedéssel, politizálással, a rokonságról való pletykálkodással, bármiről való panaszkodással telnek, hanem kellemes, pozitív légkörben. Mindenkinek jobb így.

A dánok számára az együtt töltött meghitt idő remek példa, amit továbbadhatnak. Számukra fontosabb a „mi”, mint az „én”, félre tudják tenni az önös célokat, érdekeket a közösség kedvéért. Abban hiszen, hogyha adnak a másiknak, akkor kapnak is (figyelmet, szeretetet, megbecsülést stb.). Boldog családi háttérrel, erős közösségi támogatással a gyerekek is boldogabbak lesznek… és mi is. 🙂

Hallgasd meg a podcast beszélgetésünket a témáról!

Ha bővebben érdekel a téma, főleg a gyereknevelés része, bátran ajánlom a következő könyvet a HVG Kiadótól: Jessica Joelle Alexander és Iben Dissing Sandahl – Gyereknevelés dán módra. 

Szóval miért a dánok a legboldogabbak a világon?

Remélem választ kaptál, de további segítségként készítettem a témából egy infografikát is, ha vizuális típus vagy. Az infografikát megtaláljátok külön a Pinterest oldalamon és a Slidesharen is.

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod!

Danok-legboldogabbak-365letszikra-infografikaLeadfotó: pinterest.com
Az infografikát a Canva programmal készítettem.

 

Csatlakozz most a Szikra Hub-hoz, amely egy kreatív fókuszú tudástár, és fejlődj több mint 300 inspiráló tudásanyagból. Irány a szikrahub.hu! További lehetőségek: SZIKRAMAIL, ONLINE KURZUSOK.

Kreatív szemléletmód a fókuszban – előadások, kurzusok, céges tréningek változatos témákban, rendhagyó nézőpontokból.  evaszlafkai.hu

Ezeket olvastad már?