Mik azok az eszközök, amelyek segítenek nekünk hatékonyabban beosztani az időnket, gondosabban elrendezni a napi teendőinket és biztosítani a jólszervezettségünket? Szerencsére az időmenedzsment témakörében számos könyv, blogbejegyzés, cikk és applikáció található. De vajon mit használunk, ha használunk-e valamit egyátalán?
Elméletek, applikációk
A minap azon gondolkodtam, hogy hány időmenedzsment eszközt ismerek. Hirtelen 10 is eszembe jutott. Ezek közül talán a legismertebb a sürgős-fontos mátrix, a Pareto elv kiszélesítésével megalkotott elmélet, ABC analízis, POSEC metódus. De elég sokat olvastam David Allen GDT rendszeréről is, amelynek a közelmúltban egy egész könyvet szenteltek. Emellett applikációk, táblázatok is segíthetnek bennünket időmenedzsment témakörben. Szóval szakirodalomból, támpontból nincs hiány, mégsem ismerek olyat, aki a hétköznapokban aktívan használná bármelyiket is.
Sem én, akinek a pontosság a minden, sem egy kedves ismerősöm, akiről a késés szobrát mintázhatták volna nem használ semmilyen időbeosztást segítő módszert.
Miért nem olvasunk időmenedzsment szakirodalmat?
Én azért, mert a saját módszereimet szeretem. Beváltak, működnek, részei a hétköznapjaimnak. Ő pedig azért nem – biz’ Isten megkérdeztem – mert nem ér rá ilyesmire. (És ha ráérne, akkor sem építené be a hétköznapjaiba.)
A konfliktus
A késés-nem késés kérdéskör ezzel a kedves ismerősömmel állandó feszültség közöttünk. Nem szeretem, hogy az én időmet pazarolja, nem szeretem, hogy ha megérkezik, egy darabig még akkor sincs „ott”, nem szeretem, hogy mostanában már rendes kifogása sincs, csak annyit mond: „ilyen vagyok.” Lényegében esze ágában sincs ezen változtatni. Mert neki a lételeme, a hajtómotorja, és régen megszokta, hogy úgyis megvárják…
Ráadásul mindez haragot, dühöt, irigységet vált ki belőlem. Igen, irigységet: ő mer annyira önmaga lenni, hogy a késését, szétszórtságát is fel meri vállalni és tud annyira biztos lenni magában, hogy nem aggódik amiatt, hogy bármiről lemaradna.
A probléma tehát valahonnan onnan fakad, hogy mind a ketten azt gondoljuk, hogy a saját hozzáállásunk a megfelelő. Én azt szeretném, ha ő figyelne a határidőkre, időpontokra, ő pedig azt szeretné, ha én békén hagynám ezzel. Tehát mindkettőnkben van feszültség, mindketten változást várunk el a másiktól.
Hogyan oldható fel?
Toleranciával. Ha ő abban van jól és abban tud teljesíteni, hogy rohan, csúszik, elhavazódik, akkor talán neki jó abban. Én viszont a letisztázott feladatokkal, határidőkkel vagyok rendben. És mindketten tudunk haladni egymás mellett.
Ha pedig találkoznunk kell? Felkészülök: viszek könyvet, keresek egy klassz kávézót, és elfogadom, hogy a csendes olvasás is része a „megbeszélésünknek”.
Te használsz valamilyen időmenedzsment módszert- legyen az akár egy saját bevált praktika – vagy nem érzed szükségét?
HA TE IS A DOBOZON KÍVÜL SZEMLÉLED A VILÁGOT, CSATLAKOZZ A FACEBOOK OLDALHOZ VAGY IRATKOZZ FEL AZ ÖTLETSZIKRÁKRA!
