Sokat hallunk arról, hogy elmaradott az oktatás, sok sebből vérzik, újításra van szükség. No, de hogyan bírjuk az újításokat, ha egy olvasókönyvbe került kortárs vers kivágja a biztosítékot? Biztosan elfogult írást olvashattok, mert imádom Varró Danit. Hogy miért? Ez is kiderül…
A minap a Facebookon egy érdekes megosztással találkoztam: Varró Dani Rosszalkodó című versét emelték ki olyan kommentekkel, hogy hová jut ez a világ, ha ilyen verseket kell olvasniuk a gyerekeknek. Azt hiszem, ez korábban is téma volt, de most olyan klassz válaszok születtek, pl. Varró Dánielné bejegyzésében is, hogy egyszerűen nem hagyhattam szó nélkül.
„Akinek a foga kijött”
Mikor először hallottam ezt a verset, talán rádióban, Varró Dani olvasta fel, tényleg hangosan nevettem rajta. Később, mikor a kisfiam megszületett, meg is vettem a könyvet, mert mint felelős, tudatos anya, feladatomnak éreztem, hogy művelt babát faragjak belőle. Lényeg, hogy az említett vers az „Akinek a foga kijött” című kötetben található. A cím mindet elárul arról, hogy kiről és kinek szól. Igen, a fél-egy éves babáknak szoktunk verselgetni.
Mégis mit jelent a jó vers?
Rigmusokat ismételgetni, mondókázni, énekelni. Hogy miért? Mert tudósok is megmondták, hogy jó hatással van fejlődésükre. De legfőképpen azért, mert olyankor kacagnak, mosolyognak, élvezik.
Hála Varró Dani könyvének, nem csak a „Csip-csip csókát” az „Ec-pec kimehetsz” vagy az egészen brutális „Katalinka szállj el” című mondókákat használhattam erre a célra. Miközben mondogattam, olvasgattam én magam is nagyon élveztem, mert valódi és igaz. A Patentolgató egyik sora: „miért van a babán a body félrepatentolva?” – igazi szállóige lett, mert valamelyikünknek tényleg mindig sikerült félrepatentolni.
Tehát életszerű, könnyed és hihetetlenül szórakoztató versekről van szó.
Az egyik oldala tehát az, hogy a régi, amúgy sokszor teljesen értelmetlen gyermekdalokat, mondókákat egy kicsit felfrissíthettem és nekem ez tetszett. Nagyon. De ezt teljesen szubjektív és abszolút szabad választáson alapult.
Mégis hol van a bizalom???
A másik része viszont sokkal elszomorítóbb. A kommentek ugyanis abból indultak ki, hogy a versben az áll, hogy „jó játék a konektor…”. És a kommentelők jelentős része azt írta, hogy a kisiksolásokra nézve a vers veszélyt jelent. Mert tényleg azt fogják gondolni, hogy a konnektor jó játék és tollat kell beledugni.
Na, ezen a ponton pedig azért szörnyülködtem el, mert az én kérdésem az: hol a bizalom? Tényleg elhisszük 6-8 éves gyermekünkről, hogy egy vers olvasásának hatására konnektorba fog nyúlni? Tényleg laptopkábelt fog rágni? És még a mobiltelefont is megnyalja? Hát nem tudom… én bízom a gyermekemben annyira, hogy vele ez nem fog megtörténni, hiszen már 6 évesen elég fejlett humorérzékkel rendelkezik és nagyszerűen megtanulta azokat a dolgokat, amelyek veszélyesek vagy tiltottak. És nem azért mert zseni vagy átlagon felüli, mert egyáltalán nem az (csak szerintem). Hanem azért, mert értelmes, világra nyitott, gondolkodó ember.
Ha nem tudod, melyik versről van szó, íme:
