A kritikusod a pofátlan jóakaród

Szerző: Szlafkai Éva
kritika | Out of Your Box Magazinblog | 365letszikra.hu

A kritika az a vélemény, ami fáj. Néha pokolian. De csak akkor, ha mi is vélünk benne igazságtartalmat. Tanuld meg a kritikát a törődés és a gondoskodás megnyilvánulásának felfogni. Hidd el, akár szelíd, akár vad formában bírálnak minket a kritikusaink, azt adják tudtunkra, hogy törődnek velünk, mivel ha egyáltalán nem érdekelnénk őket, nem foglalkoznának velünk.

A kritikusnak tűnő visszajelzésekben egy fejlődési lehetőség csíráját lásd, amit ők segítettek a felszínre hozni, és hálás lehetsz nekik, különben észre sem vetted volna. Így tudsz fejlődni tovább.

Minden kritika EGY esély, hogy önmagad egy jobb kiadásává válj!

Amikor bírálják a jellemedet, csak annyit hallj meg belőle, amiből tanulhatsz és fejlesztésével jobbá válhatsz. Amikor bírálják a munkádat, azt vedd észre és fogadd meg belőle, amivel még jobb munkát tudsz majd végezni. Persze, ezt könnyű mondani, de milyen nehéz megélni, tudom. Viszont minden kritikából fakadó feladattal esélyt kapsz, hogy önmagadon javíts.

Neked min kellene dolgoznod magadon?

Biztos te is találkoztál már olyan kritikával, amiben bármilyen nehéz is bevallani, de volt igazság tartalom, ugye? Tény és való, hogy nem szeretjük, ha bírálnak minket, hiszen ez által csorbítják a tükröt, amelybe látjuk magunkat. Legalábbis azt a tükörképet, amelyet felépítettünk magunkról, a jellemünkről, a munkánkról, életünkről…
Mások sokszor másként látnak minket, mint mi saját magunkat, vagy ahogy szeretnénk magunkat látni.

Köszönjük meg nekik, ha elmondanak olyat rólunk, amit mi nem tudunk, nem akarunk tudni, vagy nem akarunk elfogadni.

Lássuk benne a lehetőséget, hogy az általunk nem látott hibán javíthatunk, hogy fejlődhessünk. Hogy széleskörűbb ismeretekkel rendelkezzük. Hogy rugalmasabbak legyünk. Hogy elfogadóbbá váljunk. Hiszen mindez a látásmód, életszemlélet, spektrum, amivel rendelkezünk, ugyanúgy köszönhető a kritikusainknak, mint a jóakaróknak… feltéve ha az a kettő nem ugyanaz. 🙂

Csak egy kis kitérő.
5 évvel ezelőtt azért léptem be először az edzőterembe, mert a pasim szerint el voltam puhulva, löttyedve… hadd ne folytassam. 🙂 Akkor is vékony voltam, de hát hogy is mondjam, más minőségben, mint most. Szóval akkor nyáron többször is piszkált ezzel, én meg állandóan visszavágtam valamivel. Dacból. Haragból. Mert nem éreztem fernek, hogy így látja. Hogy látja, amit én nem akarok észrevenni. Nah végül ez odáig vezetett, hogy elhatároztam, hogy lemegyek edzeni egy kicsit…ebből 5 év lett, hobbi, szakma, szerelem. Ennek előnyeit természetesen ő is élvezi, hiszen már más a minőség minden szempontból. A pozitív fizikai változás mellett rengeteg jellemfejlődésen is átmentem ezen idő alatt. Sokat kaptam ettől a sporttól, a vele járó életmódtól, a folyamat során elsajátított módszerektől, valamint magamtól, és főként tőle, a kritikusomtól, aki akkor nem is sejtette, hogy a beszólásával mit indít el.

Szóval, ha kritizálnak, gondolkodj el a valóságalapján, és ha jogosnak találod, azt is gondold át, hogy mennyit fejlődhetnél belőle. Mert ki tudja, mit köszönhetsz neki később.

Történt már veled hasonló szituáció, amiből építkezni tudtál sértődés helyett?


Fotó: René Reichelt

 

 

Ezeket olvastad már?