Hogyan lehet tervszerűen a céljaid felé haladni, miközben azzal foglalkozol kizárólag, ami a szenvedélyed? Ez nem feltétlenül könnyű út, sőt tele van kételyekkel, akadályokkal, ráadásul óriási szorgalom, kitartás és ambíció szükséges hozzá. A barátnőmben, Sipos Fanniban az utóbbi tulajdonságok dögivel benne vannak, tehát nem csoda, hogy 24 évesen egy futólabor vezetője és résztulajdonosa, olyan futóspecifikus téma szakértője, amelyre Magyarországon csak ő specializált, sorra futja a nemzetközi futóversenyeket és nemrég a Runners Word címlapján szerepelt, benne egy szuper interjúval. Olyan büszke vagyok rá! Szóval íme Sipos Fanni egészségtudatos önmegvalósító útja és írása.
Egy stabil, szerető családi biztonságból indultam, ahol szüleimtől megtanultam, hogy szorgalommal mindent el lehet érni. Nem gondolom hogy bármiben is kimagasló teljesítményem lenne, mindig is a szorgalmamnak kitartásomnak köszönhetően jutottam előre. Olyan szakot választottam aminek az elhelyezkedési rátája közel egyenlő nullával. Rengeteg barátom ment ki külföldre, én mégis mindig úgy éreztem hogy aki akarja, az itthon is el tudja érni a boldogságát, itthon is fel tudja építeni a jövőjét, az alapjait.
Mindig is a szorgalmamnak kitartásomnak köszönhetően jutottam előre.
Amikor végeztem az egyetemen még nem tudtam egészen pontosan mit is szeretnék, az volt az elképzelésem hogy mindenképpen a sport-egészség területén szeretnék elhelyezkedni. Az egyetemen a terhelés élettan volt a legközelebb álló tárgy hozzám, amivel sikerült is elhelyezkednem, nagy örömömre egy kimondottan futókra és triatlonistákra specializálódott laborban, az Ensportnál.
A tudatos teljesítmény áthatja az egész életem
Az Ensportnál a szlogenünk a tudatos teljesítmény. Ezzel én is abszolút azonosulni tudok, és igyekszem átadni ezt nap mint nap, ami nem is esik nehezemre, hiszen arról a legegyszerűbb beszélni, ami a sajátod. A tudatosság ugyanúgy ott van az edzéstervemben, mint a hétköznapjaimban, életmódomban és az emberi kapcsolataimban.
Fanni a Digisport stábjával egy felvétel után, kezében a Runners World-el, amelyen címlapra kerül.
Szeretek tervszerűen élni, megszervezni, lerendezni mindent jó előre. (Évinek a heti tervezőit előszeretettel töltögetem. Nem csak hasznos, de szép is. ) Természetesen ez sokszor igényel újratervezést. Van, hogy ez frusztrál, de már egyre lazábban el tudom engedni a közbejött eseményeket. Illetve megtanultam, hogy jó korán kezdem a napot, mert ha a nap kaotikusan alakul és este még mindig az íróasztal mögött ülök, akkor sem kell azon stresszelnem, hogy még van ma egy kihagyhatatlan edzésem.
Inkább az éjjeli bagoly típus vagyok, de rájöttem, hogy reggel is ugyanúgy megvan az embernek a nyugija, amit én az estében használtam ki. Egy kávé után nagy hatékonysággal tudok haladni, legyen szó akár munkáról, edzésről vagy tanulásról. Délután és este pedig lehet élni a barátoknak.
Fontosak számomra a célok és tervek, ez tart az utamon
Ami nekem nagyon bejött és már 3. éve csinálom, az évösszegző napló kitöltése. Már nem egy barátomat fertőztem meg vele, szeretni szokták. Ebben lezárod és összegzed az elmúlt éved, és megnyitod a következőt. Kitűzöd a céljaid, álmaid. Ha ezeket leírod, megfogalmazod az év során bármikor elő tudod venni és emlékeztetni tudod magad. A motiváció fenntartását pedig segíti ha érzéseket is társítasz az adott célhoz.
Nekem a 2016-os év lezárásánál szerepelt az a tervem, hogy a Runners Worldben szeretném, ha megjelenne egy cikkem. Ez 2016-ban nem valósult meg, de 2017-ben kicsit túl is sikerült teljesíteni, olyan formában, hogy a címlapra kerültem amihez tartozik 3 oldalas riport. Szóval úgy érzem a célkitűzést kipipálhatom.
Nekem is van mumusom, amelybe már 2x beletörött a lábam
Van olyan célkitűzésem is ami a tavalyi és az idei is rajta van, ez pedig a 100 perc alatti félmaraton. Nekem ez egy mumus. Amikor nekivágok, lesérülök.
Mindkétszer sikerült összeszednem 1-1 fáradásos törést, ami totál ketté vágta a felkészülésemet.
Nem tudom, hogy mentálisan intéztem-e ezt el magamnak, de sokszor így érzem. Ez egy olyan cél, amelyre rágörcsöltem, és most tanulom elengedni.
Mindig igyekszem a rosszban megtalálni a jót.
Az első fáradásos törésnél úgy álltam hozzá: „De jó, most legalább lesz saját tapasztalatom lesérülésből, át tudom érezni igazán, így pedig jó tippeket fogok tudni adni a sérült sportolóknak. Sőt! Még a rehabilitációt is fel tudom majd használni a mozgáselemzésnél.” A másodiknál azért már nem voltam ilyen derűlátó, de sokkal kisebb törésként éltem át, nem éreztem azt a világ végét.
A futás számomra az életem része, és amikor nem teheted, ami az életed része, az elég rossz. De nekem legalább csak 6 hetet kell várnom és futhatok újra, nem úgy mint annak, aki elveszti a lábát. Hamar át szokott értékelődni bennem, hogy az én kis katasztrófaként megélt helyzetem máséhoz képest semmi.
A 2016-os évem elég sok pofont hozott, nagyon sokszor éreztem azt, hogy ennél lejjebb nincs.
Kijutott mindenből. Visszanézve nagyon örülök ezeknek, mert megerősítettek.
Mi a hiba a képen? 😀
A továbbtanulás dilemmája
Visszakanyarodva a tudatossághoz, az, hogy én most az Ensportnál dolgozom nem volt ennyire eltervezett. Egy olyan szakon végeztem a TF-en aminek az elhelyezkedési rátája közel volt a nullához. Persze az érettségihez közeledve elmentem továbbtanulási tanácsadóhoz, körüljártam a kiválasztott humánkineziológia szakot minden irányból. Az államvizsgához közeledve viszont még mindig nem volt bennem teljesen tiszta, hogy akkor én most egy válogatott sportolói csapatnál fogok elhelyezkedni mint valamiféle erőnléti edző és fizioterapeuta keveréke, vagy a kórházban fogom segíteni a mozgásszervi sérültek felépülését.
Nem láttam olyan rendelőt, ahova az volt kiírva, humánkineziológus, és olyan álláshirdetés sem akadt a kezembe, ahol minket kerestek. Bennem olyan sosem volt, hogy én az XY top cégnél szeretnék elhelyezkedni.
Mindenképp próbára szerettem volna tenni magam, és nem diplomát lóbálva fagyit árulni.
Ezért szerveztem egy gyermek életmódtábort. Ez volt az első önálló projektem, aminek a végére, miután az utolsó gyerekért is jött az anyukája annyira elfáradtam, hogy egyszerűn csak sírni tudtam. De azért jó érzés volt megbirkózni a felelősséggel. Mindenesetre ott rájöttem, hogy nem gyerekekkel szeretnék foglalkozni, majd elég lesz a sajátjaimmal… 🙂
Ezután 2015-ben elkezdtem egy személyi edző tanfolyamot ( itt ismerkedtünk meg Fannival és vagyunk azóta is jó barátok – szerk.), amivel párhuzamosan „bekéredzkedtem” Nándi laborkezdeményébe. Szerintem nagy szerencsém volt, jókor voltam jó helyen. Aztán itt ragadtam, és a kezdeményből most egy 14 fővel dolgozó cég lettünk, ahol igyekszünk a szaktudásunk legjavával segíteni a hozzánk érkező sportolókat céljaik elérésében.
Laborvezetés, futás és terheléstan
Az Ensportnál terhelésélettani vizsgálatokat végzek, ahol felmérem a sportolók edzettségi állapotát, ami egy komplex vizsgálat a fejlődési irány meghatározása szempontjából.
A felméréssel megállapítható milyen intenzitással, milyen pulzustartományban és típusú edzésekre van szüksége az illetőnek.
A biomechanikai laborban futómozgást elemzek, ahol technikát javítunk és keressük az esetleges fennálló fájdalmak okát, de preventív szemléletnek is helye van. Elég sokat dolgozom, de nagyon jól fel is lehet benne töltődni, vendégeink hálásak, hiába izzasztjuk le őket, vigyorogva távoznak. Emellett amit még szintén nagyon szeretek az az edzéstervezés. Abszolút amatőr, munka mellett sportoló futóknak segítek feszegetni a határaikat. Az ő sikereik az én sikerem is. Persze előfordul, hogy 1-1 verseny nem feltétlen úgy jön össze ahogy elterveztük, ez ilyenkor számomra is kudarc. De aztán a következőn már új csúcs születik.
Itt épp az én teljesítménydiagnosztikám zajlik, de erről egy másik cikkben… 😉
Hova tovább a futás terén? 3 terület vonz
A mai világ roppant gyorsan fejlődik, így a sporttudomány területén is állandó kutatások és fejlesztésekre lehet felfigyelni. Az ensportnál nálunk is folyamatos fejlesztési terveken dolgozunk, hogy a sportolókat a lehető legszéleskörűbben segítsük hozzá a céljaik eléréséhez.
A tapasztalat alapú tanulásnál nincs hatékonyabb.
Most 3 terület van, ami nagyon vonz. Az egyik az a watt alapú futás. Ez még elég gyerek cipőben jár, kevés a szakirodalom. Tervezek beszerezni egy wattmérőt, hogy én is kipróbálhassam, hiszen a tapasztalat alapú tanulásnál nincs hatékonyabb. Amit még szintén tapasztalati úton szeretnék elsajátítani, az egy új típusú edzésmódszer. Ezzel fogok felkészülni egy őszi maratonra. A harmadik újdonság az idei évre pedig a spirometriai tanulmányaim kiszélesítése.
Ha bővebben érdekel Fanni munkája, a terhelésélettan vagy a futás diagnosztika, akkor látogasd meg az ensport oldalát. Illetve hamarosan készülök egy futáschallenge cikkel, amelyben megtudhatod, mire és hogyan készülők és milyen eredményeket hozott a laborban végzett diagnosztika. 🙂
Sipos Fanni cikke.
[sgmb id=”2″]
