Érdekes tapasztalás, hogy minél több információt hallunk egy bizonyos dologról, annál inkább csak azt jegyezzük meg belőle, ami a saját véleményünket támasztja alá. Ez szinte mindennel kapcsolatban így van, az árucikkekkel is.
Pepsi vs. Coca-Cola
Kitöltesz egy pohár Pepsit és egy pohár Coca-Colát és mindkét pohár mögé odateszed az ellenkező palackot.
Ezután megkérsz embereket, hogy kóstolják meg a poharak tartalmát és döntsék el, melyiket tartják finomabbnak. Az emberek minden esetben azt a poharat/terméket választják, vagyis azt vélik finomabbnak, amelyik márka iránt már korábban elköteleződtek, és nem is veszik észre, hogy nem is ahhoz a márkához tartozó ital van a pohárban. Mindegy, az nem lényeg, hiszen vannak előzetes várakozásai, pozitív előítélete és véleménye, ami mellett kitart, szinte körülménytől és egyéb befolyásoló tényezőtől függetlenül. Igazából nem a pohár tartalmát, vagyis az italt választják az emberek, hanem a márkát.
Szóval igen… a márkaépítés fontossága megkérdőjelezhetetlen!
Én biztosan meg tudnám mondani. Vagy mégsem?!
Hidd el, az emberek minden áron ragaszkodnak a kezdeti előítéleteikhez. Ahhoz igazítanak minden mást, az ettől eltérő információ miatt keletkező belső feszültséget pedig feloldják mondjuk magyarázatokkal, amik viszont alátámasztják a saját korábbi tapasztalataikat.
Példánál maradva: itta serényen a Coca-Cola-nak hitt Pepsit a Coca-Cola fan, talán érezte is, volt némi feszültség, bizonytalanság, hogy mintha nem olyan lenne az íze, de mivel ő Coca-Cola kedvelő és ezt a palackot is látta a pohár mögött, hát az agy ezt igazította a korábbi előítélethez, véleményhez és kész is a finom Coca-Cola, mindegy, hogy az valójában Pepsi.
Na de mi az a kognitív disszonancia?
A wikipédia szerint:
Az elmélet alapgondolata, hogy amikor valamilyen új információ vagy tapasztalat ellentmond a korábbi elképzeléseknek vagy ismereteknek, akkor disszonanciát, belső feszültséget élünk át. Ez a disszonancia szorongáskeltő állapot, melyet csökkenteni igyekszünk.
Vagyis a kognitív disszonancia a saját vélemény eltérése miatt fakadó feszültség, amit vagy mi magunk vagy külső tényezők feloldhatnak. Esetünkben nyugtáztuk, hogy ott az üveg, így már oldottuk és igazoltuk márkahűségünket.
Mosóporos példa
Például valaki egy bizonyos márkájú mosóport vásárol, mivel azt gondolja, hogy az a kapható legjobb termék. Ilyenkor a vásárló által tartott tudattartalom (kogníció) az, hogy jó mosóport vett. Ha azonban a vásárlás után olyan ismeret érkezik, mely szerint kapható egy jobb mosópor is (például egy reklám révén), akkor a két ellentmondó tudattartalmat valahogyan összhangba kell hozni. (Wikipédia szócikk)
Hazudó értékesítő példa
A kognitív disszonancia az érvelésben, illetve a meggyőzésben is megjelenik. Például amikor egy eladónak azt kell hazudnia a vásárló számára, hogy neki való a termék, közben nem így gondolja, ezáltal lelkiismeret-furdalás (feszültség) alakul ki benne a hazugsága miatt. Ebben az esetben a tulajdonosnak meg kell győznie az eladót, hogy helyes a viselkedése, például úgy, az értékesítésből kapott jutalékból elviheti az egész családját egy háromnapos kirándulásra. Azaz az érveléssel csökkenti az eladó kognitív disszonanciáját.
Szóval bármilyen nehéz ez a szó, attól függetlenül nagyon is jelen van az életünkben. A tiédben hol?
Leadfotó: dailycommercials.com
