Milyen gyakran lassítok? – teszem fel magamnak a kérdést. A válaszom először büszke, majd inkább zavarba ejtően csüggesztő. Lassítani?! Én, hát én pörgök folyton. Szóval ritkán kap helyet az életemben a slow. Ha csak azt nem vesszük alapul, hogy a munkám a szenvedélyem és abban elmerülök… bár a munkát elég álszent dolog lenne slow tevékenységnek hívni. :/
Szóval itt az ideje lassítani kicsit és belülre is figyelni. Tudatosan megállni és elmerülni olyan tevékenységekben is, amelyek nem hajszolnak, hanem segítenek önmagamra fókuszálni, és befogadni a körülöttem lévő világot.
Erről fog szólni ez a hetem. Csatlakozol?
#365letszikrachallenge
Ez egy challange sorozat. A lényege, hogy minden héten kitűzök egy célt és igyekszem teljesíteni, vagy legalábbis tapasztalatot gyűjteni és leszűrni a tanulságot. Az 1 hetes kihívások hétfőnként kezdődnek, és egy bemutató cikk fogja megnyitni, majd lezárni is vasárnaponként. Bárki csatlakozhat a kihíváshoz, jó lenne ha beleszövődne a cikkbe a Te tapasztalatod is. Érdekes konklúziók fognak születni, az biztos, és közben sokkal jobban megismerjük saját magunkat, talán tágítjuk a határainkat, bővítjük a nézőpontunkat.
Nézzük is, mit vállaltam most.
1 hétig minden nap „slowzok” valamit
Vagyis minden nap keresni fogom az olyan tevékenységeket, amelyek kikapcsolnak, töltenek, amelyekben nem rohanok és nem teljesítek, hanem figyelek. Figyelek magamra, a körülöttem lévő emberekre, a természet szépségeire. Igyekszem ezekben a szakaszokban tudatosan jelen lenni és élvezni. Ha beszélgetek, akkor jelen lenni és a másikra figyelni (pl. az e-mailjeim helyett). Ha futok, akkor nem egy aznapi munkaötleten törni a fejem, hanem felfedezni a tájat, vagy figyelni a testemre. Este 10 előtt kikapcsolni a laptopot és egy könyvet elővenni. Reggel nem a telefon kijelzőjére tapadva már az ágyból dolgozni, hanem elgondolkodni az álmomon, az aznapi céljaimon és hogy milyen jó érzés hallani magam mellett a párom szuszogását. És nem egész nap dolgozni. Szabadúszó portfóliókarrieristaként ez lesz a legnehezebb, hogy hosszabb pihenő szüneteket iktassak be. De ettől kihívás. 🙂
Ráadásul azt hiszem a legösztönzőbb hetet választottam erre, hiszen jön a karácsony, megállásra késztető pillanatokat rejtve magában.
Az e heti (12.19-25) kihívás háttérsztorija
Krajcsó Nellivel, a Slow Budapest alapítójával készült interjú elgondolkodtatott, vajon az én életemben teret kap-e a slow mentalitás, és ha igen, akkor miben találom meg. Vagy ha nem, akkor ugyanez a kérdés, vajon miben találom meg? Remélem hasznos tapasztalatra teszek szert és találok olyan slow pillanatokat, amelyeket a későbbiekben is be fogok iktatni. 😉
Te is kipróbálod?
Konklúzió, miután letelt az 1 hét
Tényleg jól jött a karácsonyi hét és be kell vallanom, éppen ezért kicsit csaltam is. Erre a hétre direkt nem is terveztem be semmilyen munkát egy pár órás megbeszélést kivéve. Szóval nem dolgoztam a szokásos munkákon. Helyette olyan lazító és kreatív tevékenységeket iktattam be, amelyekre nem igazán szoktam időt szánni csal úgy.
Szóval így telt a hetem, ami a slow-t illeti
Volt, hogy egy egész napot wellness fürdőben töltöttem, illetve szintén egy egész napot elvett, hogy ajándékok után járkáltunk, illetve elkészítettük a grincsfánkat, amit saját kézzel készített/festett díszekkel ékesítettünk fel. Sokat olvastam és ajándék kekszeket készítettem. A laptop csak nagyon minimálisan volt bekapcsolva és igyekeztem úgy letudni néhány fontos feladatot, hogy ne más program lássa kárát. Ezen kívül volt több ebéd barátokkal, kollégákkal, családdal. Csupa olyan esemény, amely nagyon jó és mégis kevés időt szentelek rá.
Mi volt benne a legjobb?
Az értékeléshez tudni kell, hogy szinte állandóan a gép előtt ülők, írok vagy tervezek. Ha nem a gép előtt ülök, akkor megbeszélésre, ügyfélhez, edzőterembe vagy sajtóeseményre rohanok. Ez folyik reggeltől estig. Hogy mikor szánok minőségi időt és figyelmet másokra vagy más dolgokra? Hááát… Na ez az.
Ezen a héten volt olyan nap, hogy még a telefonomat sem vettem elő. Volt, hogy órákig csak feküdtem betakarózva a kanapén és olvastam, teáztam. Hajnalokig filmeztem, szinte mindennap együtt ebédeltem vagy vacsoráztam valakivel, aki fontos nekem. Imádtam a párommal fa díszeket ragasztani és festeni estébe hajlóan. Vagy éppen karácsonyi illóolaj felhőben csak beszélgetni. Ezek a tevékenységek apró adagokban is nagyszerűek, de ilyen koncentrációban mámorítóak. Ahhoz is tudom hasonlítani, amikor anno a záróvizsgák után elöntött a „dolognélküliség” furcsa érzése.
Persze most nem tétlenségről volt szó, csak másként hasznos dolgokkal töltöttem az időmet.
Azt hiszem ilyen töménységben nem bírnám a „tétlenséget”, de egy kis esszenciát mindenképpen csempésznem kell belőle a hétköznapokba.
Például néha 1-1 napközbeni lopott óra, amikor olvasok. Vagy este 8 után kikapcsolom a gépet. Vagy nem pillantok reggel egyből a telefonomra és az e-mailekre. Vagy amikor kérnek, nem azt mondom, hogy „rendben, még ezt megírom, megválaszolom, rögtön…”, hanem azonnal teljes figyelmemmel a másik felé fordulok. És ilyenkor nem csak félig-meddig vagyok jelen, a másik felemmel pedig munkán jár az eszem, hanem adom magam. Kicsit lassítok. Mert hova rohanjak? Az igazán fontos dolgok mind körülöttem vannak. Megérdemlik az időmet…és én is! 🙂
Szóval nem kell mindig fontosnak éreznem magam – ha érted, mire gondolok – , hiszen semmi nem olyan fontos dolog, hogy ne érnék rá kicsit lassítani. 😉
Ha Te is belekezdesz a kihívásba, oszd meg velünk a tapasztalatod a cikk alatt található üzenőfalon.
Leadfotó: gratisography.com
[sgmb id=”2″]
