Légy kíváncsi, kezdeményező és ne a félelemre koncentrálj! Vágj bele!

Kifogásokat gyártunk és mások engedélyére várunk, hogy belevágjunk valami új dologba. Félünk a nem várt helyzetektől, de legfőképpen attól, hogy kudarcot vallunk. Pedig kudarcot igazából akkor vallunk, ha nem vágunk bele semmibe. A provokatív ötletszakember, Seth Godin ismét kíméletlenül megmondja a véleményét és lelket Önt belénk, hogy gyerünk, valósítsuk meg az álmainkat! Legyünk kíváncsiak és merészkedjünk egy lépéssel tovább, ahonnan már nincs visszaút. Vágjunk bele!

Sokszor hagyjuk magunkat belesüppedni a megszokásokba, és félünk belekezdeni valami újba. Azért, mert ismeretlen és azért, mert nem arra szocializálódtunk, hogy önállóan döntő, kezdeményező és magunkért kiálló, KÍVÁNCSI emberek legyünk. A Z generáció már más tészta, ők már abszolút önmegvalósítók és (ön)érdekérvényesítők. Mi ipszilonok viszont még nem ilyen szabad rendszerben tanultunk és nem ilyen rugalmas földbe eresztettük a gyökereinket, nem beszélve az X-ekről vagy az idősebb generációról. Viszont rá kell jönnünk, ha eddig nem úgy mentek a dolgok, ahogy szerettük volna, akkor ideje tenni érte.

Ha eddig hallgattunk, akkor ideje kinyitni a szánkat, és ha eddig azt vártuk, majd megtalálnak minket a jó ötletek, remek állásajánlatok, szponzorok, partnerek, üzleti lehetőségek és egyéb, akkor ideje inkább nekünk kezdeményezni.

Mert azoké a jövő (és a jelen), akik mernek kezdeményezni.

Vágjunk hát bele!

Milyen régen csináltál valami újat?

Ezzel a kérdéssel nyit kedvenc szerzőm, Seth Godin a Vágj bele! című könyvben, a maga önirónikus, lényegre törő és lelkesítő stílusában. Arra biztat, hogy ha elegünk van a dobozból, a középszerűségből és végre nem csak beszélni akarunk a lehetőségekről, akkor ideje tenni érte valamit. Nem csak álmodozni, hanem odáig menni, ahonnan már nincs visszaút. Belevágni valami olyan dologba, ami elégedettséggel tölt el és érték lehet mások számára. Teremteni valamit és kockáztatni.

Szeretem az írásait, mert iszonyat tömören, és pont ennyire velősen is fogalmaz. Olyan érzékkel tapint a lényegre, hogy nem győzöm tollal kiemelni a lényeget. Igen, én firkálok a könyvekbe. Csillagozom a posztnak valókat, aláhúzom a cikkekhez a lényeget, hastegelem a bejegyzésben kiemelendőket, idézőjelezem az idézetnek valókat és széljegyzetet készítek memóhoz, ha máskor is belelapoznék. Mondhatom azt is, hogy teljes mértékben magamévá teszem a tartalmat, kiszívom a tudást belőle. 😀 Nektek. 😉

Mit csinálnál, ha nem lenne főnököd?

Ha nem lenne főnököd, és senki nem mondaná meg neked, hogy mit (és hogyan) kell tenned, akkor mit tennél? De komolyan, mihez kezdenél? Ha eljátszottál a gondolattal, akkor miért nem teszed azt? Vagy legalábbis valami hasonlót.

Mielőtt szabadúszó lettem, nehezen viseltem a munkahelyi szabályokat. Azzal is problémám volt, hogy reggel x időre kell beérnem és y ideig maradnom. Most komolyan, abban az időszakban kell hatékonynak, tevékenynek és főleg kreatívnak lennem, amikor a rendszer úgy kívánja?! Éppen ezért mindig szerettem a szabályokat kicsit átmozgatni számomra megfelelő irányba. Hiszen ha az a cél, hogy a munka el legyen végezve és legyen eredmény, akkor miért nem hagyják meg számomra a kellő szabadságot és irányítást, hogy a feltételeket én teremtsem meg az elvégzéséhez? Persze tudom, hogy vannak olyan cégek, ahol hagyják szabadon szárnyalni a kollégákat, és szinte flow a munka. Ha nem találunk ilyet, akkor pedig megteremtjük a sajátunkat. Legalábbis én ezt tettem.

Egyébként már iskolában is szívesen lázadtam a rendszer ellen, ráadásul kontrasztként az eredményeim mindig megfelelőek, sőt kimagaslóak voltak. Ezzel demonstráltam, hogy lazán, saját tempóban és saját szabályokkal játszva is lehet hozni az elvárt színvonalat, eredményeket. Ezért olyan szimpatikus számomra Richard Branson stílusa – főleg a nyakkendős húzása– és ugyanezért szeretem Seth Godint is. Szóval szabadúszó lettem inkább, annak minden hegycsúcsával és szakadékával.

Te mikor vágtál bele valami újba?

Valami olyanba, amit korábban nem próbáltál és amely helyzetben önmagadért kellett kiállnod, kezdeményezned kellett és kimászni a komfortzónádból?

A világ iszonyat mértékben változik, ezt nem győzöm taglalni a cikkekben is. Seth Godin azt mondja, hogy ha nincs bennünk kezdeményezőkészség, kénytelenek vagyunk másokat követni. Ha félünk az új tervektől és a járatlan utaktól, beleragadunk a mocsárba, és soha nem jutunk egyről a kettőre.

A győztesek szenvedélyesen és gyakran fognak bele valami újba.

A többiek pedig várnak, hogy valaki végre kiadja a parancsot az indulásra. Hajlamosak vagyunk átadni az irányítást másoknak, ezzel azonban az önállóságunknak búcsút inthetünk. Azt csak akkor tarthatjuk kézben, ha állandóan kezdeményezünk, kísérletezünk, változtatunk, tehát kíváncsiak maradunk.

Ez az új gazdaság legfontosabb eleme

Nagyon fontos, hogy a kapcsolatokra épülő gazdaságban hogyan viszonyulsz a networkinghez, milyen emberi viszonyokat mozgósíthatsz. Illetve nagyon fontos, hogy legyen pénzbeli erőforrásod, megfelelő tudásod és eszközeid, viszont talán a legizgalmasabb rész a mozgóásítási tőke. Vagyis hogy milyen vágy hajt bennünket, mennyire lelkesedünk, miképp valósítjuk meg az elképzeléseinket és mennyire vagyunk bátrak, hogy valamit kezdeményezzünk.

A siker titka a kezdeményezésben van.

Ismersz olyanokat, akik elértek valami számukra fontosat, te pedig csak irigyen pislogtál? Mi volt ezekben az emberekben a közös? Ültek a babérjukon és szerencséjük volt, egyszer csak jött nagy lehetőség és jókor voltak jó helyen? Vagy tettek érte, kiálltak magukért, vettek egy mély levegőt és belevágtak és lehet nem volt az elején kényelmes, de kitartottak és utána szedegették a gyümölcsöket. A szerencse is egyébként az, amikor a kemény munka találkozik a lehetőséggel. Sok ellenpélda is van, persze, de itt most az a lényeg, hogy nem történik velünk semmi extra, ha mi nem kezdeményezzük, nem igaz? Ráadásul mindig lesznek károgók is, aki nem hisznek bennünk és aggodalmaskodnak, de nem szabad rájuk hallgatni. Menjünk előre, vágjunk bele!

Nem könnyű alkotni. Írni és eladni is nehéz. Minden igazán fontos munka komoly erőfeszítéseket kíván.

Ráadásul a kemény munka ösvényét rengeteg kudarc is tarkítja,

de ez jelenti azt, hogy elindultunk és járatlan terepen lavírozunk, a komfortzónánk határára érkeztünk. Nem lesz minden egyből fényes siker, persze az Insta és FB filteres világában annak tűnik mások minden mozzanata. Ha belevágunk valamibe, az út tele lesz félelmekkel, hibákkal, bizonytalansággal és kudarcokkal is  – akár a szabadúszó lét -, de minden pillanatának Te adsz irányt,  Te szabod meg, Te kezdeményezed, csak tőled függ, hogyan alakítod. És ha kellően kitartó vagy, lesznek benne jó pillanatok is. 😀 Az egónk átsegíti a nehézségeken és munkára ösztönöz, hajt. Elismerésre szomjazik és motivál, hogy kihozzuk magunkból a legtöbbet és (a világ számára) értéket teremtsünk.

A kezdeményezőkészség hiánycikk, tehát értékes. Tekintsünk rá így.

Mindenki fél valamitől, ne legyen ez a kifogásunk, hogy nem vágunk bele valamibe. Osszuk meg másokkal, hogy mi mitől félünk és hallgassuk meg a többieket, ők mitől. Ez emlékeztet arra, hogy emberek vagyunk, akik éreznek és rádöbbent, hogy mások is tartanak valamitől, de sokan ennek ellenére tesznek valamit. A munkára kell koncentrálni a félelem helyett.

Mindenki fél valamitől, tehát ez nem kifogás

Most valljuk be őszintén, igen leleményesek tudunk lenni, amikor a félelmeinket akarjuk takargatni és kifogást kell gyártani.

Időnk nagy részét magyarázkodással töltjük, hogy meggyőzzük magunkat és másokat, hogy miért nem csináljuk ezt vagy azt.

Hallottál már ilyen mondatokat?

• „Nincs időm edzeni, mert sokáig dolgozom/gyerekem van/nincs edzőpartnerem/nehéz csontozatú vagyok/főznöm kell/mosnom kell/csak nincs és kész és minek”
• „Sajnos nem jött össze elég forrás az ötlet beindításához.”
• „Tegnap nem értem rá befejezni a projektet.”
• „Sajnos nem találkoztam a megfelelő befektetővel.”
• „Nem kell a szolgáltatásom, mert nem tetszik az embereknek.”
• „Le szeretnék fogyni, de jön a nyár és olyan sok helyen árulnak fagyit.”
• „Nem kellene dohányoznom, de mindig jön valami haveros program.”
• „Jó lenne belekezdeni ebbe a dologba, de most nincs időm/nincs pénzem/nincs kedvem/nincs partnerem/nincs megfelelő cipőm hozzá.”

Ez kicsit olyan, mint a halogató hétfőlista-átka. 

Kifogásunk mindig lesz, de ezt csak az ismeretlentől való félelmünk mondatja velünk. Az elinduláshoz való félelem leküzdéséhez vezető első lépés pedig, hogy elfogadjuk a létezését és többé nem koncentrálunk rá.

Én így fogtam bele számos vállalkozásomba/projektembe is. Félelmetesen izgalmas részei ezek az életünknek. 🙂 A felfedezés és az újdonság izgalma új erővel tölt fel az életünk minden színterén.

A határ a fejedben van, nem a rendszerben. Légy kíváncsi!

A „határainkat” jól megtanították nekünk az iskolában, a munkahelyeken, vagy esetleg otthon. Erről szól a barrakudás akváriumi kísérlet is ebben a cikkben.

Viszont a kíváncsi ember nem fogadja el a vélt vagy valós határait és kitolja, netán átvágja vagy dupla axellel átugorja a kerítést. A kíváncsi ember nem fél a kudarctól, elutasítja a biztonságot és kedveli a váratlan izgalmakat.

A kíváncsiság visz rá, hogy új dolgokat találjunk ki és megváltoztassuk a világot!

A kíváncsiság arra ösztönöz, hogy folyamatosan vizsgáljuk, ami körbevesz bennünket.

Te kíváncsi ember vagy, hiszen ezt a cikket, sőt a szikrákat olvasod. Szóval szerintem Te pont az az ember vagy, aki képes belevágni és képes arra, hogy tágítsa a határait és elinduljon felfedezni a saját világát és kezdeményezni a helyzeteket.

via GIPHY

Mit osztanál meg másokkal, a világgal?

Ismered a TED-et? Ez egy világszintű előadássorozat, ahol olyan fontos gondolatok hangzanak el hatásos formában, amelyeket érdemes megosztani másokkal. Ha most elgondolkodsz rajta, hogy Te készülsz egy ilyen 10-20 perces előadást megtartani azon a piros szőnyegen, milyen témáról beszélnél? Mit gondolsz, mit tudnál átadni másoknak, amely értékes lehet számukra? Gondold át, hogy miből áll a munkád különlegessége, amelyet érdemes lenne megosztani akár az egész világgal!

Kíváncsi gyerekeket és felnőtteket a világnak!

Már olvashattál róla, hogy a kreativitás bajban van, hiszen amire az óvodától eljutunk az egyetemig, a kreativitásunk 90%-át elveszítjük. A kreativitás pedig a kíváncsiságból táplálkozik. A gyerekek szívesen kezdenek bele új dolgokba, még borzasztóan színes a varázsviláguk. Buzog bennük a tettvágy és nem félnek felkavarni az állóvizet. Még nem tudják, hogy vannak és hol vannak a „határaik”. Aztán később néhányan a tanároktól, szülőktől, főnököktől és az egyre növekvő mennyiségű bal agyféltekés trenírtől megtudják. Persze ebben a témában Vekerdy a nagy tudású szakember.

Tehát a dolgok iránti rajongás és a felfedezés vágya, a tudásvágy a természetünkből fakad, ne legyünk saját magunk gátja, hagyjuk magunkat kikacsintani a dobozból!

Íme, itt az engedélyed!

A következő sorokat szó szerint idézném a könyvből, mert szuper lezárása lesz a cikknek.

„A szólás is azt tartja: amelyik szög kiáll, azt kalapáccsal be kell verni. Azt tanultuk, be kell állnunk a sorba. Ezért nem kezdeményezünk, nem emeljük fel a szavunkat, és hallgatunk, ha látunk valamit. Egyfolytában arra várunk, hogy engedélyt kapjunk. Ezért döntöttem úgy, hogy megírom ezt a könyvet. Ha ismerünk valakit, aki szintén engedélyre vár, osszuk meg vele ezt a kötetet! Ha úgy érezzük, magunk is engedélyre várunk, jusson eszünkbe az, akitől kaptuk ezt a kötetet. Valaki már megadta az engedélyt.”

Kedves szikraolvasók, az engedély részemről megadva!  Vágjatok bele! Seth Godin könyvének pedig mindenki polcán ott a helye, akinek nem a dobozban a helye! 😉

Csatlakozz most a Szikra Hub-hoz, amely egy kreatív fókuszú tudástár, és fejlődj több mint 300 inspiráló tudásanyagból. Irány a szikrahub.hu! További lehetőségek: SZIKRAMAIL, ONLINE KURZUSOK.

Kreatív szemléletmód a fókuszban – előadások, kurzusok, céges tréningek változatos témákban, rendhagyó nézőpontokból.  evaszlafkai.hu