Hogy lehet ennyi optimizmus, alkotóerő és lelkesedés egyetlen emberben? – interjú Szűcs Péterrel

Szerző: Szlafkai Éva
Szűcs Péter interjú - 365letszikra Magazinblog

Folyamatos utazás, szenvedélyes kíváncsiság, stílus- és emberszeretet, inspiráló portrék és közvetlenség minden mennyiségben. Ő Szűcs Péter az Instyle Magazin volt főszerkesztője, a Fashion Issue megálmodója, a PetersPlanet.travel alapítója és még számtalan projekt lelkes kivitelezője. 

A beszélgetéseink során rám mindig hatással volt/van az az energia, ami még figyelés közben is árad belőle. Remélem az interjú során ebből jó néhány watt rád is ragadni fog. 🙂

Ha üzenhetnél a 10 évvel fiatalabb énednek valamit, mi lenne az?

Amit most is mindenkinek üzenek a PetersPlanet.travel történetein keresztül. Nincs lehetetlen, bármi elérhető, bárhová el lehet utazni, ha az ember igazán hisz benne és hogy lehet szabadon, kompromisszumok nélkül is élni és alkotni.

Hihetetlen lendület és optimizmus árad belőled. Honnan ez a kisugárzás?

Örülök, ha ezt érzed. Én nem látom magam kívülről, de sokan visszajelzik a lendületet és az optimizmust is. Egyszerűen ilyen a személyiségem, de ahhoz, hogy ilyen is tudjon maradni, sokat teszek is. Rossz napjaim persze nekem is vannak, de megtanultam kezelni őket úgy, hogy ezzel ne húzzak le másokat. Egy gondolkodós erdei séta, jóga, egy jó barát közelsége, egy beszélgetés egy ismeretlennel, esetleg valami új felfedezése és lehet, hogy máris másképpen látja az ember a problémáját, de az is nagyon gyorsan és könnyen kiderülhet, hogy nincs is problémája és inkább hálás lehet azért, amije (vagy akije) van. Még az is kiderülhet, hogy tulajdonképpen kifejezetten szerencsés az ember és azt tehet az életével, amit csak akar, de eddig nem vette észre.

párizsi naplemente

Sokszor nem értem, hogy valakinek miért befolyásolja a mindennapjai minőségét például az, hogy milyen az időjárás. Szerintem aki jól van, az nem keres kifogásokat ahhoz, hogy miért ne legyen jól, vagy miért ne mozduljon ki otthonról. Egyszerűen alkalmazkodik ahhoz, ami van, és abból hozza ki a legtöbbet. A saját érdekében és az élet minden területén.

Honnan indultál és hol tartasz most?

Berettyóújfaluban születtem, ott is nőttem fel, a szüleim a mai napig ott élnek, mióta szabadúszó vagyok, nemcsak többet utazom, de többet vagyok velük is újra, akárcsak a nagyszüleimmel, akik Biharnagybajomban élnek.

Eredetileg kertésztechnikus a végzettségem, ez után mentem az ELTE bölcsészkarára, ahol irodalmat, nyelvészetet és kulturális antropológiát hallgattam. A Magyar Rádió műhelyében tanultam az újságírás alapjait, itt öt évig dolgoztam és minden műfajt kipróbáltam, a riportkészítésen keresztül a szerkesztésen át a műsorvezetésig. Ezután jöttek a magazinok, elsőként a Marie Claire, de büszke vagyok arra, hogy egy divattörténeti könyvben is közreműködhettem és elkészíthettem a saját magazinomat a szubkultúrákat és a high fashion-t egyszerre bemutató, és képzőművészettel, költészettel ötvöző Fashion Issue-t.

A PetersPlanet.travel utazási site, ami jelenleg hét hónapos,  mindent összegez, amit eddig csináltam. A karácsonyi otthon és a szüleimmel töltött időszak alatt jöttem rá, hogy mennyi mindent nem tanultam még meg tőlük, és hogy milyen fontos, hogy sok minőségi időt töltsünk együtt addig, amíg vagyunk egymásnak. Például miközben azon vagyok hogy bejárjam és megismerjem az egész világot, még mindig nem tanultam meg a szüleimtől azt, hogyan készíthetem el a kedvenc ételeimet azoknak, akiket meg én szeretek nagyon. A nálam tartott Lövőház utcai baráti összejöveteleken mindig valamelyik barátom főz, ezért most bejelentkeztem az apámhoz egy főzőtanfolyamra.

SzucsPeter-interju_nagyszulok_365letszikra

Vidám nagyszülős szelfi 🙂

Itt tartok most, miközben a 2017-es projektjeimet készítem elő, izgalmas lesz ez az év, nagy kalandok, sok utazás és még több kreatív projekt Marosvásárhelytől New Yorkon keresztül egészen Indiáig.

Friss hír! 2017. április 27-29 között Péter meghívták New Yorkba, hogy előadást tartson a roma kultúrához kapcsolódó kutatásairól, ráadásul nem máshol, mint az illusztris New York University-n. Ráadásul ez idő alatt a roma portréiból is megtekinthető egy kiállítás a helyszínen.

Rengeteg dologgal foglalkozol, hogy tudsz egyensúlyozni a különböző feladatok között/szerepekben és hol találkoznak ezek benned?

Mindegyikben önmagam vagyok, ez a legfontosabb, ez köti össze a munkáimat is.  Ha az ember szerepeknek vagy elvárásoknak akar megfelelni, akkor rengeteg energiát önt egy olyan szerepjátékba, ami sehová nem vezet, viszont jól kifárasztja. Ugyanez történik, ha az ember nem azt csinálja, amit valójában szeretne. Nekem is volt egy időszak az életemben, amikor a lakáshitelem törlesztésére hivatkozva vállaltam el olyat, amit nem kellett volna. Persze komoly lecke volt.

Rájöttem, hogy nincs olyan, hogy kell. Semmit nem kell. Csak megtalálni azt, amit az ember a legszívesebben csinál az életben. Innentől kezdve pedig nincs is olyan, hogy munkaidő, rettenetes hétfők vagy dilettáns főnökök.

Ha az ember önmaga, akkor fel is szabadul, ezzel együtt a kreatív energiái is. Az önismerethez kétségtelenül kell bátorság, a szembenézés soha nem fájdalommentes, a kitűzött cél eléréshez pedig komoly teljesítményt kell mozgósítani és energiabefektetés is szükséges. Kényelmetlen és fájdalmas tud lenni a szembenézés, de azért érdemes egyszer megtenni, mert így az ember önmagára és a saját lényegére talál. Választás, szabad akarat kérdése ez is, szerintem ha az ember követi a kényelmesnek tűnő de élethazugságokkal kikövezett utat, az élete törvényszerűen úgy omlik össze kártyavárként, mint egy Ibsen drámában. Már ha nem hallgat a jelekre, azok ugyanis mindig időben érkeznek hogy felrázzák az embert. A többi választás kérdése.

Lehet okolni a körülményeket is, ha az kényelmesebb. Meg lehet kompromisszumot is kötni, és megalkudni is. Mindenki maga építi az életét, úgy ahogyan neki a legjobb. Ehhez persze tudni kell, hogy mi teszi boldoggá, hogy merre induljon el.

Honnan/kitől/miből inspirálódsz?

Szülők, nagyszülők, szerelmek, barátok, városok, irodalom, színház és filmművészet, képzőművészet és zene, de a legnagyobb inspiráció számomra az utazás és a felfedezés. Egy jó beszélgetés vagy egy váratlan találkozás is egy csapásra megváltoztathatja a világot.  Az utazásnak köszönhetően tanulok a legtöbbet és van lehetőségem fejlődni és próbára tenni önmagam. Találkozni új emberekkel, felfedezni és megfejteni valakit vagy valamit, megérteni egy ember, egy város, egy kultúra működését, valakinek a motivációit, mélyebbre ásni egy másik kultúrában vagy valakinek a személyiségében.

Kolumbiában, Iránban, Berlinben és Párizsban is sok művésszel találkoztam, teljesen véletlenszerűen, buszon, vonaton, utcán, kávézóban, teljesen váratlan és abszurd helyzetekben is, akik aztán megmutatták az életüket, meghívtak az előadásaikra, a kiállításaikra, vagy egészen meglepő módon a világ különböző pontjain találkoztunk és találkozunk újra.

Most éppen egy esküvőre kaptam meghívást Párizsból, amikor a “Milyen az illata Párizsnak?” munkacímű projektemen dolgoztam, Versailles-ban, egy kávézó teraszán láttam meg egy gyönyörű ragyogó párt. Motorral érkeztek, olyan vonzó volt a természetességük és a szerelmük, hogy egy kis beszélgetés után végül lefotózhattam őket. A héten megkeresett a pár hölgytagja Párizsból. Az egyéves évfordulójukra abból a sorozatból készül a meglepetés a pár férfitagjának, amit akkor én készítettem, amikor loptak maguknak egy kis időt a városon kívül. A meglepetés út pedig Budapest lesz. Követem a történetüket. Ezt kértem a fotókért cserébe.

SzucsPeter-interju_versaillesipar_1170x1170_365letszikra

A fotósorozat egy darabja

Az egyszerűség is inspirál, megtapasztaltam, hogy az egyik legmagasabb minőség, minden műfajban. Példaértékűnek tartom a természetközeli emberek életmódját és gondolkodását. Az alkotó emberek szenvedélye is megmozgat, értékelem a tehetséget és a nagyvonalúságot, rettenetesen inspirál mindkettő.

A nyitottságomnak sok mindent köszönhetek, leginkább nagyszerű embereket, akikkel szerintem nem véletlenül találkozom.

Sokszor úgy érzem magam az útjaim alatt, mint egy népmesében, elindulok és folyamatosan jönnek szembe velem a történetek, a karakterek és a próbatételek.

Az újságírói-főszerkesztői munkád során mi volt a legmeghatározóbb élményed, amit magaddal vittél, viszel?

A munkámnak és utazásoknak köszönhetően megismert történetek és világraszóló élmények, amelyek az életem részévé váltak. Ezen túl azok a fantasztikus emberek, akiket megismertem ennek köszönhetően itthon és a világban.

Volt egy pár pillanat, amikor meglepett, hogy a pozíció megszűnése után volt olyan ember (az üzleti világból) aki azért nem köszönt, mert már nem állt érdekében. Pont ennyit ér a pozíció is, hol jön, hol megy, de legtöbbször és leginkább egy társadalmi szerep, nem szabad, hogy olyan nagy jelentősége legyen, mint amilyet tulajdonítanak neki.

Ami marad, az beépül, egy jó könyv, egy jó beszélgetés, egy utazás során szerzett tapasztalat vagy élményanyag, egy katartikus színházi élmény. A pozíció nem ad enni, nem ébreszt gondolatokat és nem ölel át, mégis, az utazásaim alatt megfigyeltem, hogy a nyugati kultúrában a pénzre és a pozícióra tekintenek istenként.

Sokszor túlértékelik a jelentőségét ennek a két dolognak, miközben kiüresedőben van az életük. Máramaros megyében, Felsőbányán egy román keramikus mesélte nekem,  hogy minden évben mezítláb, pénz és telefon nélkül elindul egy olyan vidéken, ahol nem ismerik, bekopogtat házakhoz, és megkérdezi, mit segíthet a háznál szállásért és ételért cserébe. És ez az a pár nap, amikor igazán szabadnak érzi magát. Kötöttségek, társadalmi szerepek és elvárások nélkül, csak a saját valóját éli meg, hogy mire megy akkor, ha pusztán önmaga.

A másik, amit tapasztalatból magammal viszek, hogy csak azokkal az emberekkel dolgozom bármin, akiket én választok magam mellé vagy organikusan egymás mellé kerülünk, mert hasonlóan gondolkodunk a világról és az alkotó munkáról. Mindenben az organikus működik a legjobban, ebben hiszek, ritka szerencsés együttállás az, amikor egy szervezetben egymást segítő és inspiráló emberek kerülnek egymás mellé és ki tud alakulni egy műhelymunka, aminek a végeredményén jól érezhető az együttműködés harmóniája és akarata.

A Magyar Rádióban és a Marie Claire szerkesztőségében alapító csapattagként ezt is megtapasztaltam, akárcsak akkor, amikor a saját ötletemből épülő print magazint, a Fashion Issue-t és a PetersPlanet.travel utazási magazint raktuk össze a barátaimmal.

Imádom a kreatív, értéket teremtő és közvetítő munkákat, kezdeményezéseket, ezért keltette fel a figyelmemet, hogy a Highlights of Hungary kurátora lettél. Miről szól ez a dolog és mi a szereped benne kurátorként?

A Highlights of Hungary szerintem jelenleg az egyik legizgalmasabb kezdeményezés Magyarországon. Kurátorok jelölésein keresztül olyan inspiráló, segítő vagy kreatív esetleg művészeti projekteket mutat be, amiből aztán a nagyközönség választja ki a neki leginkább tetszőt. Legutóbb a Budapest Bike Maffia kapott díjat és ezáltal figyelmet. Szavazz Te is! 😉

Kurátorként az volt a dolgom, hogy kiválasszam az erre érdemes és méltó projekteket az egész ország területéről.

A vidékiség miatt (is) jelöltem a Debrecen Bike Maffiát. Az ő céljuk olyan szociális segítségnyújtás, amely teljes mértékben átlátható, önkéntes munkán alapszik és elsősorban önzetlen. Hajlék nélkül élők, rászoruló kis és nagycsaládok, menhelyeken és befogadó intézményekben élőket segítenek. Gondolkodó felelősségteljes társaságként egyik céljuk, hogy ezt a gondolkodásmódot tovább adják és felelősségre tanítsák. A világon elsőként integrálták a kerékpárt a szociális munkába. A debreceni Játszóház projekten keresztül bárki segítheti, támogathatja őket és természetesen részt vehet az önkéntes munkában.

Szociális segítségnyújtás kerékpáron

Szociális segítségnyújtás kerékpáron

A Tango Queer Budapest egy olyan tangósuli…

ahol nem számít, hogy milyen nemű a párod.  Újságíróként (is) hiszek abban, hogy a tolerancia tanulható, mint ahogyan abban is, hogy egy médiumnak dolga, sőt kötelessége pozitív példákon keresztül csökkentei vagy tejesen lebontani az előítéleteket.

A cél, hogy Magyarország is közelebb kerüljön vágyott státuszához, a békés, toleráns, érett jóléti társadalom eszméjéhez.

Bár számtalan pozitív példa és visszacsatolás érkezik Magyarországról, sajnos azzal az általános toleranciaszinttel, amivel a mai magyar többségi társadalom rendelkezik, sajnos még messze vagyunk ettől a hőn áhított céltól. Ezért is fontos hogy felkaroljunk és tudjunk az olyan világszerte létező és remekül működő kezdeményezésekről, amelyet Budapestre egy olasz és argentín meleg házaspár hozott el először. A Tango Queer Budapest a nyitott, toleráns, befogadó közösség. A testre, a lélekre és a toleranciaszintre is óriási hatással van itt, Budapesten.

SzucsPeter-interju_tango_1170x1170_365letszikra

A tolerancia tanulható

A jelöltjeim között szerepel továbbá az Igazgyöngy Alapítvány

Fontosnak tartom, hogy a Highlights of Hungary vidéki projekteket is felkaroljon. Az Igazgyöngy Alapítvány elsődleges célja az alapfokú művészeti oktatás, a hátrányos helyzetű és roma tanulók fejlesztése. Az alapítvány életre hívója L. Ritók Nóra képzőművész munkája nemzetközi mércével mérve is példaértékű, szívvel-lélekkel és fantasztikus eredményekkel dolgozik azért, hogy művész oktatással jobbá tegye a térségben élők életét és mindennapjait. Büszke vagyok arra is, hogy abban a kisvárosban, Berettyóújfaluban születtem, ahol az alapítvány is.

Negyedik jelöltem a Solis Occasum Budapest, ami hajnali jógával induló innovatív eseménysorozat DJ-vel és sok frissességgel. Célja, hogy összehozza a hasonló érdeklődésű, újdonságokra érzékeny nagyvárosi közönséget. Az üzleti céllal induló vállalkozás különböző budapesti helyszíneket fedez fel az érdeklődőkkel, az eddigi tapasztalataim alapján jócskán hozzáad Budapest cool faktorához.

SzucsPeter-interju_solis_1170x1170_365letszikra

Igazán cool életérzést közvetít

Ötödik jelöltem a Keresztény Roma Szakkollégium hálózat – Budapest (jezsuita és a református), Nyíregyháza (evangélikus), Miskolc (görögkatolikus) Szeged (Keresztény roma szakkollégium) Debrecen (református)  Az integráció jegyében segíti a cigány és nem cigány egyetemisták szakmai fejlődését a felsőoktatási képzés mellett, a kereszténység szellemében. Társadalmi felelősségvállalás, önkéntes munka és integráció.

A 365letszikra esetében is fontos elv a kíváncsiság, szabadság. Számodra miért fontos szabadon, kompromisszumok nélkül alkotni?

Mert szerintem csak így lehet igazán és őszintén alkotni, az összes többi marketing vagy pr tevékenység vagy üzleti vállalkozás. Egészen más lesz a végeredmény, amikor azért hozol létre valamit, mert hiszel benne és meg akarod alkotni mint amikor egy megrendelést teljesítesz.

Olvastam a bemutatkozásodnál ezt a mondatot, amit teljes szívemmel átérzek: “Egy saját márka vagy médium létrehozásának a lehetősége az egyik legnagyobb ajándék az élettől. Itt az ember arról beszélhet, amiben igazán hisz”. Te miben hiszel?

A szerelemben (még mindig) és a szabadságban (még mindig). Tudom, hogy Petőfi Sándor ezt a kettőt már mondta korábban is így együtt, de szerintem igaza van. Meg abban is, hogy az ember alapvetően jónak születik, és hogy képes a fejlődésre és arra, hogy jobb emberré váljon.

Miként jött a PetersPlanet.travel ötlete?

Akkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, amikor tavaly januárban egy hátizsákos nagy Marokkó túráról visszatérve Malagában felültem egy vonatra hogy újra megnézzem az egyik kedvenc spanyol városomat, Rondát, ahol húsz évvel ezelőtt, még egyetemista koromban jártam ott, amikor fél évig Andalúziában éltem és dolgoztam. Az úton felszállt egy Anna Magnanira hasonlító nő és mellém ült. Beszélgetni kezdtünk, kiderült, hogy Malagában született, most is ott él a családjával. Egy újságosbódéban magazinokat árul és úgy utazik, hogy lapozgatja a magazinokat és elképzeli, hogy ott van azokban a távoli országokban. Azt is hozzátette, hogy szeretni fogom Rondát, mert gyönyörű, ő azt kapta az ötvenedik születésnapjára a lányaitól, hogy elvitték Rondába és ott tölthetett egy hétvégét. Viszont szívesen elolvasná, hogy én milyennek láttam a várost és egyáltalán Andalúziát. Majd hozzátette, hogy mi sem véletlenül találkoztunk és leszállt.

Párizsi nő - chic&easy - Szűcs Péter (peterplanet.travel) | 365letszikra.hu - Szlafkai Éva

Egy egész nap gondolkodtam azon, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy annyi mindent láttam a világból és hogy ez az asszony milyen boldog hogy a szülővárosától két órányira lévő városban tölthet egy hétvégét. Akkor határoztam el, hogy megosztom az élményeimet, úgy, hogy hozzá is eljuthasson. Ekkor született meg a PetersPlanet.travel ötlete, a nevet egy kedves barátom, Tiefenthaler Eszter találta ki, akivel még a Marie Caire-ben dolgoztunk együtt vezető szerkesztőként.

Amikor az esti vonattal jöttem vissza Rondából, hogy elérjem az esti gépet, ami visszahoz Budapestre, újra felszállt és mellém ült a spanyol hölgy, nevettünk, hogy semmi sincs véletlen és tovább beszélgettünk. Nem volt már pénzem taxira sem, viszont azonnal el kellett indulnom, hogy elérjem a gépet. A zsebembe csúsztatott egy húsz euróst és leintet egy taxit. Így értem el a gépet és szerencsére még a kezébe tudtam nyomni egy névjegyet, hogy kapcsolatban maradhassunk.

Irigylésre méltóan sokat utazol. Mi volt az eddigi leginspirálóbb állomás, ahol voltál?

Irán és Kuba. Az eddigi két fotókiállításom anyagai is itt készültek. Az első a Brody Studiosban került bemutatásra, a portré és riportfotókat bemutató anyag Waiting for Obama címmel, a második pedig az Ar2Day Gallery meghívására a Kempinski Hotel Corvinusban, az Újradefiniált férfiasság – Perzsa portrék címmel került kiállításra. Ebben a két országban találkoztam a legtöbb nyitottsággal, emberséggel és lélekkel. Érdekes, hogy mindkét országban egy olyan rendszerben élnek az emberek, amit nem maguknak választottak, de azt tapasztaltam, hogy ennek ellenére mégis képesek arra, hogy igazán boldogok legyenek.

Újradefiniált férfiasság, perzsa portrék
Kuba
Kuba
Kuba
Újradefiniált férfiasság, perzsa portrék
Kuba
Újradefiniált férfiasság, perzsa portrék
Kuba
Kuba

Nálunk fontos a “dobozból kitekintő, másként való gondolkodásmód” és azt hiszem a fotósokra ez az állítás még inkább igaz. Te pedig szeretsz fotózni és sztorizni vele. Hogyan mesélsz a fotóiddal?

Egy fotó már önmagában elmesél egy történetet. Én a történeteimet  illusztrálom a fotóimmal a PetersPlanet.travel site-on. A portré az egy egészen más történet, random, legtöbbször street képek készülnek azokról az emberekről, akikkel találkozom, a képekben benne vannak a közös történeteink, a beszélgetéseink, az egymáshoz fűződő viszonyunk. Az Iránban megismert barátaimmal napi kapcsolatban vagyunk azóta is, márciusban, a perzsa újévre időzítve tervezem a visszautat, hogy még mélyebbre mehessek velük és a kintre tervezett közös utazásainkkal a perzsa kultúrában. Lenyűgözően gazdag és meghatóan szép kultúra a perzsa, olyan mint a szőnyegeik, az építészetük vagy a költészetük.

Mutasd, melyik a kedvenc fotód és miért?

A párizsi lány. Az egyszerűsége és a természetessége miatt szeretem. Meg azért, mert van története, meg azért, mert nekem egész Párizs benne van ennek a pincérlánynak a mozdulatában, a könnyedségében és a magabiztos mosolyában.
A párizsi nők titkáról szóló cikket itt olvashatod el, amely szintén Péterhez kötődik.

SzucsPeter-interju_Parizsilany_1170x1170_365letszikra

A párizsi lány

Te kreatívnak tartod magad?

Igen. Nekem kreatív az, aki létrehoz (megalkot) valamit, ami korábban nem volt.

Ha van bakancslistád, akkor mondanál róla 1-2 tételt, ami még megvalósításra vár?

Egy nagy hátizsákos túra Argentínában és Indiában. Az első könyvemen már dolgozom.

Ilyen önazonos, érdekes és pezsgő élettel igazán sikeresnek tűnsz, ám ezt a szót mindannyian másként értelmezzük. Mi számodra a siker?

Ha kompromisszumok nélkül azt tehetem, ami jólesik. Ha életformámmá válik, amit a legjobban szeretek. Ha szeretek és viszontszeretnek.

Szép végszó! 🙂

Kövessétek a PetersPlanet.travel oldalt mindenképpen, ha inspiráló világjáró sztorikat és életképeket szeretnétek habzsolni!


TETSZETT A CIKK? OSZD MEG MÁSOKKAL IS ÉS HA TE IS A DOBOZON KÍVÜL SZEMLÉLED A VILÁGOT, KÖVESD A SZIKRÁKAT! IRATKOZZ FEL A SZIKRAMAILRE VALAMINT CSATLAKOZZ A FACEBOOK ÉS AZ INSTAGRAM OLDALUNKHOZ!

Ezeket olvastad már?