Hányféle megoldás létezik egy problémára? Íme, egy Nobel-díjas kreatív válasza…

Szerző: Szlafkai Éva
Hányféle megoldás létezik egy problémára? Íme, egy Nobel-díjas kreatív válasza...

Az, hogy egy kérdésre csak egyféle válasz létezik, hosszú időn át tanultuk az iskolában és vittük tovább a felnőttkorunkba is. Ez az attitűd meghatározhatja, hogyan állunk vagy épp nem neki bárminek is, mert A tökéletes megoldást kutatjuk. Ha viszont nem találjuk, vagy az elsőre kézenfekvőnek tűnő út nem járható, akkor hajlamosak vagyunk feladni. A nem kreatív viselkedést tanultuk, pedig higgyük el, nyugodtan taposhatunk új ösvényeket, amennyit csak akarunk, legalábbis ezt üzeni nekünk az fizikai Nobel-díjas, Niels Bohr barométeres története.

Niels Bohr barométeres legendáját először Fredric Harén gondolat.ébresztő! című könyvében olvastam, majd Marinov Iván Urbanlegends cikkében. Utóbbiból átemelem a sztori alapszövegét.

Az alábbi történet a Koppenhágai Egyetemen esett meg, egy fizika vizsgán:

– A kérdés így hangzott: “Írja le, hogyan mérhető meg egy felhőkarcoló magassága egy barométer segítségével!”

Az egyik hallgató válasza:
“Fogsz egy hosszú kötelet, rákötöd a barométer tetejére, majd a barométert lelógatod a földig. A kötél hosszúságának és a barométer magasságának összege megegyezik a felhőkarcoló magasságával.”
Ez az eredeti magyarázat azonban a vizsgáztatót meglehetősen feldühítette, így a vizsga nem sikerült. A diák azonban nem hagyta magát, mivel szerinte a válasza abszolút helyes volt. Az egyetem vezetősége így kijelölt egy független bírát, aki megállapította, hogy bár a válasz helyes volt, ám semmiféle fizikai ismeretet nem tükrözött. A probléma megoldására behívatta magához a hallgatót, és hat percet adott neki arra, hogy szóban bebizonyítsa, a fizikai alapismeretek birtokában van.

A diák öt percig szótlanul ült, a homlokát ráncolva gondolkodott. A vizsgabiztos figyelmeztette, hogy vészesen fogy az idő. A diák ekkor megszólalt, és megjegyezte, hogy annyiféle magyarázatot tud, hogy nem tudja kiválasztani, melyiket is adja elő. A biztos nógatására aztán belekezdett.

Íme a válaszai:

– Nos, az első ötletem az, hogy megfogjuk a barométert, felmegyünk a felhőkarcoló tetejére, és ledobjuk onnan. Mérjük a földet éréséig eltelt időt, majd a kérdéses magasságot kiszámítjuk a “H = 0.5g x t négyzet” képlettel. Viszont ez a módszer nem túl szerencsés a barométer szempontjából.
– Vagy pedig abban az esetben, ha süt a nap, megmérhetjük a barométer magasságát, és az árnyékát. Ezután megmérjük a felhőkarcoló árnyékának hosszát, és aránypárok segítségével kiszámíthatjuk a magasságát is.
– De ha nagyon tudományosak akarunk lenni, akkor egy rövid zsinórt kötve a barométerre, ingaként használhatjuk azt. A földön és a tetőn megmérve a gravitációs erőt, a “T = 2 pi * négyzetgyök(1 / g)” képlettel kiszámíthatjuk a kért magasság értékét.
– Vagy, ha esetleg a felhőkarcoló rendelkezik tűzlétrával, akkor megmérhetjük, hogy az a barométer hosszánál hányszor magasabb, majd a barométert megmérve egyszerű szorzással megkapjuk a kívánt eredményt.
– De ha Ön az unalmas, bevett módszerre kíváncsi, akkor a barométert a légnyomás mérésére használva, a földön és a tetőn mérhető nyomás különbözetéből is megállapítható a felhőkarcoló magassága. Egy millibar légnyomás különbség egy láb magasságnak felel meg.

Tudja, itt az egyetemen mindig arra buzdítanak bennünket, hogy próbáljunk eredeti módszereket kidolgozni, ezért kétségtelenül a legjobb módszer a felhőkarcoló magasságának megállapítására az, ha a hónunk alá csapjuk a barométert, bekopogunk a portáshoz, és azt mondjuk neki: “Ha megmondod, milyen magas ez az épület, neked adom ezt a szép új barométert!”

A történet csattanója, hogy ezt a renitens diákot Niels Bohr-nak hívták, és ő a mai napig az egyetlen fizikai Nobel-díjas dán fizikus.

Még ha az idők során egy kicsit érdekesebb körítést is kapott a történet, ahogy terjedt, a tanulsága mindenesetre helyt- és időtálló. Számomra azt szemlélteti, hogy minden problémát többféle módon közelíthetünk meg, és a nézőpontunktól függ, meglátjuk-e ezeket a megoldásvariánsokat. Az pedig további kurázsi kérdése, hogy mások előtt is vállaljuk-e a diverzitást, sokszínűséget, másképp gondolkodást, egyediséget, esetleg különcséget.

Ha legközelebb szembesülünk egy problémával, tegyük fel magunknak a kérdést: “Vajon milyen más módokon oldhatjuk meg a dolgot?“. Ne adjuk fel addig, amíg legalább 3-4 válasz nem lesz a tarsolyunkban, amiből majd válogathatunk.

Leadfotó: Behance

Téged is hajt a kíváncsi tudásvágy, számodra is fontos az önfejlesztés és a kreatív szemléletmód? Ha igen, kövesd a szikrákat a több ezer fejlődni vágyó olvasóval együtt: SZIKRAMAILFB CSOPORT, FBINSTAGRAM, PODCAST, ÉLJ KREATÍVAN KÖNYV ÉS PROGRAM.

Ha szikraolvasóként te sem szeretnéd, hogy kihunyjanak a szikrák, támogasd az oldalt egy kávé árával. Köszönöm!

Élj kreatívan! könyv CTA

Találj rá az egyedi és szabad önmagadra!

A kreatív szemléletmód kinyitja az ajtókat – segít rugalmasabban megoldani a problémákat, felszínre hozni az ötleteket, a saját utadat járni, megragadni a lehetőségeket, hatással lenni másokra, önmegvalósítani, szabadnak, egyedinek érezni magad és kiteljesíteni az életedet. Egyszerűen felvillanyoz! A jó hír, ez a kíváncsi hozzáállás mindannyiunkban fellelhető és fejleszthető. A könyvben nemzetközileg elismert szakértők, hazai szakemberek, inspiráló történetek és elgondolkodtató feladatok segítenek kreatív éned fejlesztésében. Az eljkreativan.hu weboldalról INGYEN LETÖLTHETŐ FÜZETTEL!

Kíváncsi vagy?

Ezeket olvastad már?