“A haszontalanság érzése sokkal bénítóbb, mint néhány elszakadt idegszál”

Szerző: Vendég Szerző
"A haszontalanság érzése sokkal bénítóbb, mint néhány elszakadt idegszál"

Poszttraumás stressz helyett önmegvalósítás, avagy gondolatok egy újraindult életről Dr. Temesvári Orsolya tollából, akinek egy komoly balesete után most egyetlen célja: a kreativitás útján gyógyulni és mindezzel másokat is építeni. 

Egy betört szélvédő, szirénák egyre távolodó hangja és vérfoltok a fűben. Ennyi maradt a Margit híd pesti hídfőjénél a balesetem után. Rémület, döbbenet és csontig hatoló lelkiismeretfurdalás a sofőrben, fojtogató könnyek, düh és bénító tehetetlenség a családomban és a barátaim körében. A nyugtatók és a fájdalomcsillapítók kiválóan hatottak. Nemcsak az ütközés pillanatának emléke esett ki; azt sem tudtam, hogy veszélyben van az életem. 

Ma már tudom, hogy nem életben maradni volt nehéz. Értelmet találni a túlélésnek annál inkább.

A diagnózis és egy döntés

Az ütközés következtében eltörött a gerincem; egészen pontosan a negyedik nyaki gerinccsigolyám. Súlyosan megsérült a gerincvelőm, nyaktól lefelé lebénultam. Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor az orvosom megosztotta velem a diagnózist. Nagyon kedvesen és óvatosan beszélt. Úgy fogalmazott, hogy valószínűleg többet nem fogok járni. Fogalmam sem volt, hogy mekkora út áll előttem. Azt viszont abban a pillanatban eldöntöttem, hogy egyetlen opcióm van.

Menni tovább.

Amikor eldöntöttem, hogy egyetlen opciót hagyok magamnak, nem vettem számításba egy lényeges dolgot. Azt, hogy egy komoly veszteségekkel járó trauma feldolgozásának fázisait készültem átugrani és az utolsó lépéssel akartam kezdeni. Ez jellemző rám; korábban a munkám során is gyakran előfordult, hogy gondolatban több lépéssel önmagam előtt jártam. Ilyenkor hiába állt össze a fejemben egy logikus folyamat, a kapkodásban rendre kimaradt valami.

A baleset után hónapokig azt gondoltam, hogy képes leszek segítség nélkül, önerőből megbirkózni a fizikai állapotommal, a korlátokkal és mindezek összes lelki velejárójával. Haragudtam azokra, akik emlékeztetni próbáltak a veszteségre és az azzal járó fájdalomra. Én ezt tudatosan eltemettem magamban és csak előre néztem. Csak azzal foglalkoztam, hogy mit tanulhatok ebből a helyzetből. Próbáltam elhitetni magammal és a világgal, hogy rajtam egy ilyen trauma nem foghat ki; úgy éreztem, hogy nincs mit meggyászolni. 

Érzelmekben gyökerező alkotás

Szépen lassan kezdett el formálódni bennem a gondolat, hogy le szeretném írni, hogy mi történt velem. Rendet szerettem volna tenni a saját emlékeim, a hallucinációk és a szeretteim által elmesélt történetek sűrűjében. Akkor már úgy éreztem, hogy ezt nem bírom el egyedül. Ekkor született meg az Utazás a gerincvelőm körül című blogom.

Bár a mozdulatlanság és a kerekesszék a leglátványosabb következmények, mégsem ezeket dolgozom fel nehezen.

A haszontalanság érzése, amikor nem tudom, hogy mi értelme felkelnem reggel, sokkal bénítóbb, mint néhány elszakadt idegszál.

A baleset és az azt követő operációk nemcsak a testemen ejtettek sebeket; a lelkem is összetört. A kiszolgáltatottság és a megalázó helyzetek okozta apró sebekből végül történetek lettek. Történetek, mesék, emlékek, amiken keresztül közelebb kerültem önmagamhoz. Sokszor zokogástól rázkódva, az első dühömben készültek el az ezekről szóló bejegyzések. Az írás segít feldolgozni azokat az érzéseimet, amiket eddig sem megélni, de észrevenni és elfogadni sem voltam képes. 

Ahogy formálódott a blog, úgy alakultam én is. Lassanként azonban már egyáltalán nem (csak) rólam szólt. Nem arról, hogy kiadjam magamból a feszültséget. Túlnőtt rajtam és eszközzé vált. Inspiráció lett az olvasóknak. 

Amikor ezt észrevettem, megváltozott számomra a fókusz. Az önsajnálatot felváltotta az alkotás iránti vágy és a megingathatatlan hit, hogy az írással nem csak önmagamnak, hanem rengeteg más embernek is segíthetek.

Ez lett az egyetlen cél: a kreativitás útján gyógyulni és mindezzel másokat is építeni. 

Amint ezt a célt megfogalmaztam, rájöttem, hogy a baleset után kaptam egy második lehetőséget az életre. Az elsőt túléltem. Ezt most már megélni szeretném. Ebben is segít az alkotás, a kreativitás.

Dr. Temesvári Orsolya – Orsi vagyok. Ember. Nő. Barát. Fiatal. Értelmiségi. Jogász. Blogger. Író(wannabe). Futó(átmeneti szünettel). Gerincvelősérült. https://gerincvelo.wordpress.com/

Leadfotó: Behance

Téged is hajt a kíváncsi tudásvágy, számodra is fontos az önfejlesztés és a kreatív szemléletmód? Ha igen, kövesd a szikrákat a több ezer fejlődni vágyó olvasóval együtt: SZIKRAMAILFB CSOPORT, FBINSTAGRAM, PODCAST, ÉLJ KREATÍVAN KÖNYV ÉS PROGRAM.

Ha szikraolvasóként te sem szeretnéd, hogy kihunyjanak a szikrák, támogasd az oldalt egy kávé árával. Köszönöm!

Ezeket olvastad már?