“A business világ csúcsáról az anyaság terelt önmagam felé” – interjú Törköly Erika Énidő coach-al

Szerző: Szlafkai Éva
"A business világ csúcsáról az anyaság terelt önmagam felé" - interjú Törköly Erika Énidő coach-al | énidő_365letszikra_1170x1170_TorkolyErika

Elgondolkodtál már azon, hogy hol van a Te időd? Mennyi időt szentelsz az önfejlesztésre, a befelé figyelésre, a csendre? Meghúzod a saját határaidat, vagy átveszed mások problémáit? Őszintén megválaszolod a magadnak feltett kérdéseket? Törköly Erika Énidő coach segítőivel egy olyan eszközrendszert dolgozott ki, amely segít megtalálni a válaszokat az életedet érintő fontos kérdésekre, felfedezni a lehetőségeidet, és rátalálni arra az önazonos útra, amely megelégedést ad. Mindezt pedig egy cseppnyi spiritualitással fűszerezve. Interjú Törköly Erikával.

Erika egy végtelen nyugalmat, mégis szenvedélyes lendületet árasztó nő, akivel élmény beszélgetni. Az interjú során nekem is volt egy csomó sztorim azokhoz kapcsolódva, amiket mesélt és minden gördülékenyen folyt. Ha az ő szavaival akarnám megfogalmazni ezt a dolgot, együtt rezegtünk. Mivel én készítettem az új honlapját, ezért már ismertem a stílusát és könnyen tudtam azonosulni a mondanivalójával még akkor is, ha nem sok közöm van a spirituális témákhoz. Egyébként ő sem vallja magát “ezósnak”, csak vannak olyan alternatív módszerek, amelyek hatnak az életére… és másokéra!  🙂

Azt mondja, hogy sajnos sokszor kell a pofára esés, az arculcsapás az élettől, hogy el kezdjünk foglalkozni az életünket érintő fontos kérdésekkel, viszont szeretne megteremteni egy olyan preventív módszert, amely elébe megy a dolgoknak. Az Énidő ügye valahogy így alakult.

“Teljesen más pályára készültem.”

Honnan indultál és hol tartasz most?

Ez egy érdekes kérdés. Úgy gondolom, hogy ha ezt bármikor felteszik nekünk, mindig más válasz érkezik rá. Most ebben a pillanatban például azt érzem, hogy nagyon messziről indultam. Úristen, tényleg! Mennyire más pályára készültem én, miközben végig ott voltak az alapértékek, amelyek akkor és jelenleg is meghatároznak. Én egyébként diplomatának készültem. Az iskolában eminensként még az 5-ös sem lehetett aláhúzva. Maximalista voltam és szerettem ennek a tulajdonságnak megfelelni, nagyon szerettem tanulni. De igazából semmi nem érdekelt annyira, mint a nyelvek. Külkeren tanultam, majd másoddiplomáztam és el is kezdtem a közigazgatásban dolgozni, méghozzá a Belügyminisztérium Menekültügyi Igazgatóságán.

3 hónapig bírtam a bürokráciát és a bekorlátozást. Az alezredes asszony anyukám picit sápítozott, amikor bejelentettem, hogy felmondok. “A nyugdíjas állás kislányom!”- mondta. De engem nem érdekelt.

Ezután bekerültem egy világhírű rendezvényszervező irodához, ahol kőkemény angol nyelvű “cold calling” sales folyt szinte csak jutalékért. “Tessék, teljesítmény fitoktatást akartál Erika, akkor hajrá!” Ez egy nagyon más világ volt, belecsöppentem a kőkemény üzleti életbe és benne is maradtam 5 évig. Itt ismertem meg egyébként a volt férjemet, aki ebben zseni.

A business világ csúcsáról az anyaság felé

Ő pont az ellentétem volt, de jól kiegészítettük egymást. A tanulás nem volt az erőssége és nem is űzte sokáig, ám kanadai-magyar származásúként erősen hozta a sikerorientált mentalitást. A legfontosabb, amit megtanultam tőle: “You can achieve whatever you want!” vagyis bármit elérhetsz. Bármit. El is értünk, miközben a 0-ról indultunk. 5 év múlva mi vittük a teljes Közép-kelet-európai régiót, majd belefogtunk a saját vállalkozásba és egészen addig vittük együtt sikeresen, amíg állapotos nem lettem.

Amikor megszületett Ruben, történt valami. Minden megváltozott.

Elváltunk. Besokalltunk. Ő ebben az egó-vezérelt business világban érezte jól magát én meg már annyira nem. Más értékek kerültek előtérbe. Az anyaság megváltoztatott és más útra terelt.

Mi változott benned az anyasággal, majd az Angyalműhely indulásával?

Az empátia nagyon erősen jelen volt. A beleérző képesség. A szülés számomra olyan, mint egy beavatás. Már nem érdekelt a megfelelés, a maximalizmus, már le akartam lassulni, más dolgokkal akartam foglalkozni és végre megérkezett az életembe a női vonal. A volt férjem ebben nem igazán támogatott és rá kellett jönnünk, hogy más az utunk. Ekkor indult Ördög Nóri barátnőmmel a közös vállalkozásunk az Angyalműhely. Valódi közösséget építettünk, többekkel valódi barátságok alakultak ki, amik a mai napig is tartanak. Bár akkor még kevésbé a lelki dolgokról szólt, hiszen akkor még én magam sem tartottam ott. De azért, ha szép sminket, frizurát, stylingot kapsz és Nánási Pál készít Rólad egy fotósorozatot, akkor kénytelen vagy elhinni, hogy gyönyörű vagy!

Jól érezték a nők magukat ebben a dologban, viszont azt vettem észre, hogy ezek a külsőségek nem hoznak elég hosszú távon változást, főleg a lélekben, ahhoz ennél több kell.

Hiszen az ott megtapasztalt sminket, hajat, érzést a nők később nem tudták rekonstruálni. Ráadásul ezek a szolgáltatások egy tehetősebb réteg számára voltak elérhetőek, én pedig szerettem volna egy mélyebb tartalmat mindenki számára elérhetővé tenni. Majd mikor megszületett a Nóriéknál is a Mici, meg aztán röviddel utána Venci is, akkor náluk is minden megváltozott és átalakult, az irányok is. Nagyon büszke vagyok magunkra, hogy ezt meg tudtuk beszélni Nórival, és a barátságunk mindennél fontosabb volt, és ezt a közös szálat elengedtük.

idezet Törköly Erika Énidő coach

Az anyasággal tényleg sok minden megváltozik. Hirtelen rád szakad az az óriási felelősség és nonstop veled marad. Azt éreztem és vettem észre a környezetemben, hogy a nőknek nagyon fontos néha feltöltődni és magukkal is foglalkozni, hogy az energiájukkal jól tudjanak utána gazdálkodni, és sokszorosan tudjanak adni a környezetüknek is. Ez lehet 10 perc egyedül egy bögre kávé mellett, vagy 1 óra futás a parkban, heti szinten űzött hobbi, vagy az önfejlesztés… mindenkinek más. Megküzdöttem magammal, és a lelkiismeretemmel, hogy legyen saját időm, de úgy éreztem, hogy sokkal jobban vagyok, ha van Énidőm.

És itt kezdődött az Énidő ügye…?

Igen. Azt éreztem, hogy ezt az üzenetet, az önmagadra szentelt idő üzenetét jó lenne átadnom másoknak is. Azt, hogy “Elég vagy, pont ahogy vagy!”, “Elég jó anya vagy!”, “Az vagy, aki vagy!”

Az Énidő az önmagadra szentelt idő.

Az elején csak próbálgattam, hogy megtudjam érezni, hogy mit jelent ez az emberek számára. Mindenki lefordította a maga olvasatára ezt a fogalmat. Egy kétgyermekes anyukának az 5 perces töltődés a kávéja mellett is Énidő volt, aki pedig gyermektelen, annak elsősorban a sok szabadidőt jelenti, de a cél az lenne, hogy ha az Énidő az önfejlesztésre, önmegvalósításra szentelt időt jelentené. Mert enélkül egyébként mi értelme van ennek az egésznek? És itt jön el az Énidő ideje, amikor felteszed magadnak ezeket a kérdéseket: “Ki vagyok én?” , “Honnan jövök?”, “Hová tartok?”, “Kik vannak körülöttem?”, “Mire van szükségem, mi az, ami szolgál engem? Vagy már pont nem szolgál”

Meg kell tudnunk húzni a határainkat. Ki kell tudnunk jelenteni, hogy rendben, köszönöm drága anyukám, barátnőm, akárki, meghallgatlak, de ez nem az én ügyem, ez a Te dolgod.

Az önismeret valóban nagyon fontos és az is, hogy le tudjuk tenni mások terheit. Valamint hogy ne akarjunk tanácsokat osztogatni és okosan kezeljük a felénk érkezőket.

Úgy gondolom, hogy az igazi segítő az, aki nem helyetted oldja meg, hanem csak felteszi neked azokat a kérdéseket, amelyeket Te már nem tennél fel magadnak. Nekem onnan jött a coach szerep, hogy amikor válság volt, amikor válás volt és az Angyalműhellyel is foglalkoztam, már voltak szakértők körülöttem, akik bizony feltették nekem ezeket  a kérdéseket, amelyeket én magamnak nem. Rájöttem, hogy ezek az új aspektusok mindig visznek valahová és arra is rájöttem, hogy innentől kezdve ez egy véget nem érő folyamat lesz. 🙂

A tevés és az alkotás egyensúlyára kell törekednünk.

Mindig annyira benne vagyunk a feladatainkban, közben pedig zúdul még ránk a rengeteg információ. Ezekből tudatosan le kell adni, le kell lassulni és az alkotásra kell fókuszálni. És miért ne lehetne a saját életünk az alkotásunk?

Mit értesz alkotás alatt?

Számomra az alkotás az, hogy csendben vagyok, az, hogy befelé figyelek, az, hogy az önfejlesztésre szentelek időt, ezzel alkotom az életemet. És ha én jól vagyok, akkor minden más jól van körülöttem. A kreatív energia mindannyiunk számára adott, csak nem mindig van rá érkezésünk odafigyelni és ezzel foglalkozni. Mint ahogy a lelkünk szavára sem. Egyébként én semmilyen vallást nem kaptam otthonról, csak amikor jöttek a kérdések, akkor kezdtem összerakni a saját hitrendszeremet. “Miben hiszek én?” Ezt egy nagy ajándéknak tartom, hogy így alakult és nem volt kezdőcsomag, nem lettem befolyásolva semmi által.

Ráadásul teljesen más minőségűek lettek a kapcsolódásaim. Olyanokkal találkozom, ott találkozom, akikkel passzol az utunk egy része, akikkel egy szinten rezgünk, vagy mi a jó szó rá. Persze ezt én is folyamatosan gyakorlom, nekem sem mindig megy.

Én is sokszor elbizonytalanodom, én is esendőnek érzem magam.

Mi volt a legnehezebb az utad során, mire ide eljutottál?

Az újrakezdés. Mindig újrakezdeni. Az első nagy témám az elengedés volt. Amikor rájöttem, hogy vannak dolgok, amelyek már nem szolgálnak, voltak olyan emberek, akiket már el kellett engednem. És azt vettem észre, hogy ez mindenkinek egy fontos témája, csak nem mindenki ismeri fel, vagy nem akar vele foglalkozni. Volt rá sok módszerem, ami segítette ezt a folyamatot, de nekem Ho’oponopono, hawaii módszer, ami leginkább bevált.

idezet Törköly Erika Énidő coach

Ho’oponopoono? Elég misztikusan hangzik!

Olyan élethelyzetben találkoztam vele, amikor már nagyon el kellett volna engednem a párkapcsolatomat, de még mindig hatással volt rám. És amikor már sok mindent kipróbáltam, de még mindig hatásba hozott, az egyik szakértő segítőm ajánlotta a Ho’oponopoonót. Mondom mit?! Fogsz egy lavórt, benne forró víz és só, ami segíti a tisztulást, leülsz, meggyújtasz egy gyertyát és elkezdesz mantrázni: “Sajnálom, kérlek bocsáss meg, köszönöm, szeretlek.” Néztem nagyokat, mondom, hát jó, lehet lesz az a pont az életemben, amikor ráfanyalodok erre a módszerre is… és volt az a pont.

Azt a képet soha nem felejtem el, ahogy egyik este a narancssárga lavórral kezemben bevonultam a nagyszobába, gyerek alszik, ülök a széken, lavórban a lábam, gyertya, mantra… 😀

… és aztán valami történt. Tényleg. Hatott. Egyszer csak olyan mélyről feltörő zokogás jött rám. Nem is hüppögős volt, hanem a bömbölős fajta. Amit nem is tudsz, hogy honnan jön, ez hol volt. És csak engedtem. Megtörtént. Majd elkezdtem gyakorolni. És képzeld 2 évre rá megkeresett Mabel Katz, a békenagykövet és a Ho’oponopoono módszer tanítójának a magyarországi képviselője, aki kérte, hogy dolgozzunk együtt. Ebből született egy interjú.

Ami még nagy felismerés volt és Mabel Katz-tól kaptam, hogy

a béke velünk kezdődik.

És ha folytatjuk a gondolatmenetet, tudjuk, minden energia (tudományosan is elismerik), mi magunk is. Tehát, ha mindenki arra koncentrálna, hogy a belső békéjét megteremti, akkor ez a sok apró energia összeadódna és egy jobb világban élnénk. És ehhez spirituálisnak sem kell lenni, ez pusztán fizika és felelősségvállalás a saját dolgokért, magunkért.

Túl elfoglaltak vagyunk meghallani, mit üzen a lelkünk.

Persze, de ezt máshonnan is megközelíthetjük. A tudatosság felől, a tudomány felől, mindenhonnan vannak érvek, kutatások, alátámasztások. Ráadásul nem kell ördöngős dolgokra gondolni, hanem elég csak olyan apró dolgokkal kezdeni, mint a csend kérdés. Te hogy vagy a csenddel? Vágyod a csendet? Bírsz egyáltalán csendben lenni? Sokan nem bírnak. Pedig csak a csendben tudod meghallani a gondolatadat és figyelni arra, mit üzen a lelked. Persze mindig üzen nekünk, csak túl elfoglaltak vagyunk meghallani.

Aki fogékony ezekre az infókra, az meghallja, aki pedig (még) nem, az nem. Mindent a maga idejében.

Előbb-utóbb mindenkinél eljön, hogy megnézi mi van a saját batyujában, eldönti, hogy mindent akar-e cipelni, mit kellene kitenni belőle és így tovább.

Nekem például kedvelt módszerem, hogy reggel felkelek és szűretlenül írom a gondolataimat. Érdekes dolgokat, érzéseket hoz felszínre. Ez a tudattalan, amiről nem tudsz, mert nem hallod meg. Viszont ilyenkor megmutatkozik.

Mit tanácsolsz azoknak, akik még nem indultak el, nem vállalják a felelősséget, túlságosan benne vannak a mókuskerékben, vagy azoknak, akik érzik, hogy valamit kellene tenniük, de még nem lépték meg? Honnan induljanak?

Tegyenek fel maguknak kérdéseket, keressék rá a válaszokat. Ilyenkor nagyon jól jön az objektív külső szem, ahogy anno nekem is több szakértő segített megválaszolni a kellemetlen kérdéseket. Én ebből a tapasztalatból raktam össze az Énidő egyedi eszköztárát. Misszióm, hogy segítsek az embereknek megtalálni a saját útjukat és akár más szakembereket ajánlani, akik segíteni tudják őket az utuk során. Az Énidő coaching során meghatározzuk, hogy számukra mi az Énidő, mi az, amit időben és energiában magukra tudnak szánni, meg tudnak magadnak engedni és teremteni és kialakítjuk az emberek saját eszköztárát, amivel aztán már egyedül is szárnyalhatnak. Ez egyfajta együttgondolkodás, amivel el tud indulni és a válaszokat majd megtalálni a kérdéseire, mert

a válaszok bennünk vannak, csak egyedül nem mindig tudjuk megtalálni őket.

Mindennek a kulcsa a megfelelő kérdések, amelyek lehetőségek.

Kinek ajánlanád az Énidőt vagy az Énidő coachingot?

Azoknak, akik nyitottak a fejlődésre, akik keresik a saját útjukat és akik hiteles énmárkát akarnak építeni.  Az Énidő célja, hogy tudatosságra inspiráljon, fontos kérdések feltevésére sarkalljon és hiteles szűrő lehessen Számodra a világban.  Az Énidő, az önmagadra szentelt minőségi idő, amelyet önfejlesztésre szánsz. Célom, hogy hiteles szakértőket és történeteket ismertessek meg az emberekkel, akiktől és amelyekből inspirálódhatnak és önmagukról is tanulhassanak.

A visszajelzések nagyon pozitívak, amiket kapok és sokszor úgy meg tudok rajtuk hatódni. Ehhez nem is kell coaching folyamatban lenni, elég csak találkozni valakivel, aki azt érzi, hogy hatással vagyok rá. Jó hatással.

Mi az a legfontosabb kérdés, amit érdemes feltennünk magunknak?

Talán az adja a legönazonosabb, hasznosabb választ, ha elgondolkodsz azon, hogy Te miként vagy ezzel az üzenettel: “Vagyok ,aki vagyok!”  Mert a válasz megmutatja azt a szintet, hogy Te hol tartasz és feldob egy csomó kérdést.  Szerintem az egy fontos fordulópont, ha eljut az ember oda, hogy elmondhatja: “Vagyok, aki vagyok, és ezzel jól vagyok!”.

idezet Törköly Erika Énidő coach

Te hova érkeztél meg a jelenlegi élethelyzetedben?

Most iszonyatosan élvezem az utat. Élvezem a csendet. Vágyom azt, hogy kapcsolódjak a környezetemmel. Már annyi módszerrel találkoztam, hogy iszonyatosan nyitott lettem a világra és az energiáira, valamint az itt és most üzenetére, a most tudatosságra, a befelé figyelésre. Szeretek jógázni, egyéni témákra dolgozunk egyéni jóga alkalmával. Nekem is vannak persze olyan időszakok, amikor sokkal jobban benne vagyok a materiális világban, de vannak olyan napok is, amikor órákra kikapcsolom a telefonom és akkor csak én vagyok és töltődöm.

Te kikből merítesz, miből inspirálódsz?

Van 3 segítőm, akikkel rendszeresen találkozunk hetente, havonta.  Járok lélekmasszázsra, mert úgy érzem, hogy ott egy kicsit megtisztulok a terhektől, illetve az egyik segítőm által tanulok hangolódni, befele figyelni, azonosítani testi szinten az érzéseket. Ezek szükségesek számomra, hogy a “vonalamon legyek”, vagyis hogy történjenek a dolgok. Biztos ismered az érzést, amikor minden gördülékenyen megy, minden klappol. Ezen kívül van egy kineziológus, akihez járok, és persze jógára. Szóval rendszeresen töltekezem spirituálisan, úgy érzem, hogy nekem erre szükségem van, hogy jól működjek. Persze mindenkinek más jelenti a töltekezést, inspirálódást. Nekem ez.

Kíváncsi embernek tartod magad?

Nagyon! Például arra is, miként lesz tovább. Most hogy így visszagondolok, nekem 6 évvel ezelőtt 30 évesen kezdődött igazán az élet. Azóta mindegyik születésnapomon azt érzem, hogy sosem volt még ilyen jó és mindig jobb és jobb lesz. Szeretném, ha ezt az érzést minél többen megtapasztalnák. Abban bízom, hogy ezt sokáig meg lehet tartani.

Sokszor kell a pofára esés, az arculcsapás az élettől, hogy el kezdjünk ezzel foglalkozni, hogy a kérdések elinduljanak.

A kudarcaink tanítanak meg megkérdőjelezni és értékelni a dolgokat, de jó lenne, ha lenne egy preventív módszer és ezt a szemléletet tanítanák már egészen kicsi kortól vagy az iskolában.

Úgy érzed, hogy most önmegvalósítasz?

Igen, nekem ez az egész Énidő egy nagy önfelvállalás és nagy kihívás. Izgalmas a folyamat, hogy miként lehet ezeket a témákat trendivé tenni, hogy ne legyen túlságosan spirituális és száraz sem. Az a misszióm, hogy hétköznapi nyelven közelebb hozzam az Énidő témáját az emberekhez.

És miként hozod összhangba az üzleti és a lelki dolgokat?

Harmónia van, hiszen azt csinálom, amit szeretek. Társalapítója vagyok a MissionLab-nak, amely segít az emberek társadalmilag is pozitív példaként tekinthető ügyeit felszínre hozni. Ezen kívül aktívan menedzserkedem és főmentora vagyok a We-programnak, amely pedig egy komplex céges szervezetfejlesztési program. A fő vonalam persze az Énidő ügye.

Mit üzennél a 10 évvel fiatalabb önmagadnak?

Legyél nyitott és keresd a kérdéseket! Ne akarj minden szerepnek és mindenkinek megfelelni, most Te jössz! Ez a Te időd. Az Énidőm.

Legyen ez bárki másnak is egy fontos üzenet. 🙂

Kövesd Erika Youtube csatornáját vagy látogasd meg további információkért a weboldalát: enido.hu 

Május 13-ai Womenspiration workshopunk vendége Erika

A májusi Womenspiration nem csak azért lesz különleges, mert egy egész vasárnap délelőttöt fogunk önmagunk töltésére, fejlesztésére szentelni, hanem azért is, mert mindezt egy szakértő segítségével tehetjük meg. Így nemcsak egymástól, de tőle is sokat tanulhatunk majd. Vendégünk lesz Törköly Erika, énidő coach, akivel alaposan körbejárjuk az énidő témáját, miközben interaktív és önmotivációs feladatokon keresztül fejlesztjük saját magunkat.

Részletek és jelentkezés!


HA TÉGED IS HAJT A KÍVÁNCSI TUDÁSVÁGY, KÖVESD A SZIKRÁKAT! IRATKOZZ FEL A SZIKRAMAILRE VALAMINT CSATLAKOZZ A FACEBOOK ÉS AZ INSTAGRAM OLDALUNKHOZ!

Ezeket olvastad már?