Szeretnéd átvenni az irányítást az életed felett, kibontakoztatni a lehetőségeidet, tanulni a kudarcokból és hosszú távon is sikeres lenni? Akkor ideje más szemmel tekinteni a világra! Mondhatom azt is, hogy kíváncsian… amire a szikrák inspirálnak. De nevezzük inkább fejlődő szemléletnek, ahogy többek között Carol S. Dweck pszichológiaprofesszor hívja, kutatja, tanítja. Lássuk mi a különbség a rögzült és a fejlődési szemléletmód között és miért érdemes elsajátítani az utóbbit.
Képzeld el, hogy a munkahelyeden vagy. A főnök behív a reggeli értekezletre, előadod a projekted, amit végül leszavaznak, kritizálnak és teljesen át kell dolgoznod. Munka után csalódottan indulsz haza és a parkolóban észreveszed, hogy megbüntettek, erre felhívod a párodat, hogy megoszd vele a frusztrációdat, de ő leráz. Mit gondolsz? Hogy érzed magad?
Rögzült szemléletmód esetén
úgy érzed, hogy senki sem szeret, úgy érzed, hogy ez is csak veled történhet meg, hogy a világ összeesküdött körülötted. Úgy gondolod esetleg, hogy mindig elszúrod, értéktelennek, butának érzed magad és mindenki más jobb nálad. Az élet igazságtalan és minden erőfeszítésed hiábavaló, és ezt a projektet végül úgyis el fogják venni tőled, mert alkalmatlan vagy. Ráadásul béna és peches is, hogy pont ma, pont rossz helyen járt a parkolóőr. Talán már a párod sem szeret. Az élet szar.
Fejlődési szemléletmód esetén
levonod a következtetést, hogy legközelebb többet kell készülnöd, alaposabban utána kell nézned az adatoknak, több érintetted bele kell vonnod, át kell gondolnod a költségeket és több oldalról, érdekesebben, bővebben kell kidolgoznod a projektet. Oda kell figyelned, hogy hova parkolsz és mielőtt lekorholnád a párod a lerázásért, át kell gondolnod, hogy lehet, éppen nyakig van a munkában, nem tud rendesen figyelni rád és majd este megbeszélitek nyugodtan. Nem vették el tőled a projektet, hanem lehetőséget kaptál arra, hogy még jobb legyen, hogy még jobb lehess. Ez nem a Te napod, de majd jobb lesz.
Érzed a különbséget?
Growth mindset és a kreatív gondolkodás
Számomra a kreatív gondolkodás a másfajta szemléletmódban gyökerezik. Abban, ahogy a világra egy érdekesebb szemüvegen át tekintünk és benne elégedettebben élünk. Nem azért, mert olyan remekek a körülmények vagy mert nem akarom meglátni a rosszat. Azért, mert ahogy látom, abban felismerem a saját felelősségemet, lehetőségeimet, tanulnivalómat és ennek megfelelően cselekszem, élek. Egy színesebb kincsesládából válogatok ugyanazon javakból és lehetőségekből. Annyi a különbség, hogy én úgy vélem, folyamatosan tanulok és nem a velem született képességeim határoznak meg, hanem hiszem, hogy folyamatosan fejlődhetek és bármit elérhetek, amiért szorgalmasan és kitartóan teszek.
„Nem az észt kell dicsérni, hanem a kitartást!”
Az, hogy ezt már régóta óta így gondolom, egy évekig (és még most is) tartó tanulási folyamat része volt, hiszen sok mindenre én is rögzült szemlélettel tekintettem. Például kisiskolásként nem nagyon tanultam, pusztán „okos voltam” és ezért dicsértek a szüleim és a tanárok is. Persze ez nem az ő hibájuk volt, csak dicsérni akartak, mit tudtak akkor még a rossz fajta dicséret pszichológiai hatásáról. Most már tudom, hogy nagy hiba volt az ügyességemért, vagy az eszemért dicséretet kapni. A kitartásomért kellett volna, amit a folyamatba fektettem. Mivel így, ha valami nem sikerült, akkor rosszul érzetem magam és kétségbe vontam a képességeimet: „Akkor most már nem vagyok okos?!”. Nehéz ügy, szerintem ezt sokan tapasztaltuk és felnőttként keressük rá a (meg)oldásokat.
Carol S. Dweck pszichológiaprofesszor ezzel a témával foglalkozik a Stanford Egyetemen és többek között a Szemléletváltás című könyvében is, amiből Te is sokat tanulhatsz magadról és fejlesztheted a látásmódod.
Ha fejlődési szemlélettel tekintünk magunkra és a világra, az olyan tudásvágyra és kitartásra sarkall bennünket, amelynek köszönhetően az élet minden területén sikeresebbek lehetünk.
Úgy gondolom, hogy a kreativitás, vagy inkább azt mondom, hogy a kreatív problémamegoldó gondolkodás sem egyfajta adottság, velünk született képesség, hanem a kellő munkával, elkötelezettséggel és tanulással elsajátítható.
Teszteld, hogy a rögzült vagy a fejlődési szemléletmód jellemző rád!
Tedd fel magadnak ezt a három kérdést és válaszolj!
- Mikor érzed magad okosnak?
- Amikor semmilyen hibát nem követsz el vagy gyorsan és tökéletesen befejezel valamit.
- Ha valami neked könnyű, de mások nem, vagy nehezen tudják teljesíteni.
- Ha nehéz a feladat és keményen próbálkozol, ennek eredményeként pedig sikerül magadból olyat kihozni, amit korábban nem.
- Ha már régóta töröd a fejed a megoldáson és végül sikerül rájönnöd.
- Mit gondolsz az intelligenciáról?
- Az IQ alapvető tulajdonság, nem lehet változtatni.
- Az ember tanulhat új dolgokat, de az IQ-t nem lehet megváltoztatni.
- Akármennyi is az ember IQ-ja, bármikor, jelentősen megváltoztatható
- Az ember egész élete során alapvetően megváltoztathatja az intelligenciaszintjét
- Mit gondolsz a személyiségről?
- Mindenkinek van egy fajta személyisége és nem sokat tehet azért, hogy ez megváltozzon.
- Módosíthatunk bizonyos szokásokon, de személyiségünk fontos részei nem változnak meg.
- Akárkiről van szó, a személyisége bármikor jelentősen megváltoztatható.
- Bármikor jelentősen változtathatunk a személyiségünkön
Minden kérdésnél az első két válasz rögzült, az utolsó két válasz fejlődési személyiségre vall. Aki fejlődési szemléletű, számára nem az a lényeg, hogy tökéletesen teljesítsen, hanem hogy szembenézzen a kihívással, és fejlődjön általa, erőfeszítése eredményeként tanuljon valamit. A rögzült szemléletűek az intelligenciaszintet és személyiséget örök érvényűnek tartják és ha lehet is fejlődni, az sem az IQ-t, sem a személyiséget nem befolyásolja.
Így látjuk a világot rögzült illetve fejlődési szemlélettel
Nézzük meg, mi a két szemlélet között a különbség és gondold át, Te melyik parton vagy jelenleg. Nem baj, ha a rögzült jellemzőbb rád, hiszen ha akarod, bármikor átlendülhetsz a túlpartra. 😉
A változás
Rögzült szemléletmódban állandóan önigazolásokat keresünk, hogy alátámasszuk személyiségünket, rátermettségünket, tudásunkat és hogy amit birtoklunk ezekből, az bőven elegendő. Kínosnak érzenénk, ha ezeken a területeken kiderülnének a hiányosságaink. Arra törekszünk, hogy mi okosnak, ügyesnek tűnjünk és ennek a szintnek megfelelő kihívásokat keresünk. De nem többet. Csak annyit, amennyivel csillogtatni tudjuk a képességeinket. Vagyis az intelligenciánk, személyiségünk és jellemünk adott és ennek megfelelően cselekszünk.
A fejlődési szemlélet szerint a tulajdonságaink kellő erőfeszítéssel megváltoztathatóak, fejleszthetőek. Nem kell bizonygatnunk semmit, hiszen amit még nem értünk el, tanulással elsajátíthatjuk. Kellő rutint, ügyességet, intelligenciát, jártasságot stb. Nem aggódunk a hiányosságaink miatt, és a nehézségek ellenére is igyekszünk fejlődni.
A siker
A rögzült szemléletmódban a siker a rátermettség, a született tehetség, az eredendő képességek bizonygatását jelenti. Folyamatos önigazolásra van szükségünk, hogy milyenek (okosak, ügyesek, szépek, rátermettek, tehetségesek stb.) vagyunk és ha kiderül, hogy vannak hiányosságaink is, akkor fuccs a sikernek.
A fejlődési szemléletmód esetén a siker a folyamatos tanulást, az erőfeszítések által elért eredményeket és az önfejlesztést jelenti.
A kudarc
A rögzült szemléletmódban ha hibázunk, ha valami nem sikerül, ha elutasítanak, ha rossz jegyet kapunk, ha kritika éri a munkánkat, akkor kudarcnak számít. Azt jelenti, hogy nem vagyunk elég okosak, ügyesek, tehetségesek. Ha mindent beleadunk és mégis kudarcot vallunk, akkor ez beárnyékolja a született képességeinket.
Fejlődési szemléletből tekintve viszont csak az jelenti a felsülést, hanem vagyunk hajlandóak tanulni, ha nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt a célunkért és nem használjuk ki a bennünk rejlő lehetőségeket.
Az erőfeszítés
Ha rögzült szemlélettel tekintünk a világra úgy gondoljuk, hogy az erőfeszítés hasztalan, hiszen okosak vagyunk. Igyekszünk olyasmivel foglalkozni, ami könnyen elérhető. Ha valami nehezen sajátítható el, akkor alábbhagy a lelkesedésünk is. Ha minden tőlünk telhetőt megteszünk és mégis kudarcot vallunk, akkor ez beárnyékolja a született képességeinket és elveszítjük a kifogásainkat. Ha ugyanis nem teszünk meg mindent, akkor bármikor mondhatjuk, hogy alakulhatott volna másképp is.
A fejlődési szemléletnél viszont az erőfeszítés eredményeképp válhatunk okosabbakká, ügyesebbekké, tehetségesebbekké. Akkor vagyunk elemünkben, ha minél nagyobb erőfeszítéseket tehetünk, hogy tágítsuk a határainkat.
A kihívások
Rögzült szemléletmód esetén attól tartunk, hogy egy megmérettetés esetén nem bizonyulunk majd elég jónak, így inkább elkerüljük a kudarcot, vagyis a kihívásokat. Csak olyan szintű feladatokat vállalunk be, amelyeket még bizton tudunk teljesíteni. Meg kell őriznünk a képet, hogy akik okos, annak minden sikerül. Nem kockáztathatunk.
Fejlődési szemléletűként keressük a lehetőségeket, hogy próbára tegyük magunkat, feszegetjük a határainkat, hogy ismét tanuljunk valami újat. Ezáltal egyre okosabbá, ügyesebbé, sikeresebbé válhatunk.
A hibák
Ha rögzült szemléletűként úgy gondoljuk, hogy tehetségesek vagyunk, akkor nem igazán foglalkozunk a hibáink elemzésével és gyakorlunk, hogy kijavítsuk őket. A hiányosságainknak már a gondolata is fájdalmas, hiszen veszélybe kerül a „született tehetségünk”.
Ha viszont fejlődési szemléletmódból tekintünk a hibáinkra, akkor ezek csupán göröngyök a tanulás útján, amiben megbotlunk, de kijavítjuk, tanulunk belőlük és tovább megyünk.
A rögzült szemlélet szerint az ember nem folyamatosan fejleszthető, hanem befejezett alkotás – vagyis állandó védekezésre, önsajnálatra és vádaskodásra kényszerül. Csak felelősséget ne kelljen vállalnia. – írja Carol S. Dweck a Szemléletváltás című könyvben.
Ez nem hangzik olyan jól, ugye? Bármikor tehetünk ellene/érte!
Légy bátor és merj fejlődni!
Nem baj, ha nem tartod magad elég jónak valamiben, akkor is kezdj bele teljes szívvel, lelkesedéssel, szenvedéllyel és küzdj a céljaidért. Hidd el, a szorgalom, a hittel végzett kemény munka, a kudarcokból való építkezés, az út során „felszedett” tanulságok mind segítenek elérni a céljaidat és egyre jobbá válni. Egyre elégedettebbé válni. És sikeressé. Jelentsen ez esetedben bármit. Gyakran éppen ezért kell belefogunk valamiben és beleugornunk a mély vízbe, mert nem vagyunk elég jók benne és amit cserébe kapunk, az óriási ajándék lesz.
Én magam is több olyan projektbe fogtam bele, amelyhez nem értettem igazán, vagy nem volt végzettségem, gyakorlatom. Viszont volt önszorgalmam, kitartásom, lelkesedésem és tanulási vágyam, amelyek segítségével végül sikeresen haladtam az adott céljaim felé…. és még mennyi tervem és célom van, amelyekhez nem kitaposott út vezet.
„Atyaisten mennyiszer hibáztam…”
Atyaisten mennyiszer hibáztam, vagy nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy szerettem volna, de emlékeztetnem kellett magam, hogy ez a folyamathoz tartozik. Mert a hibák nem kudarcok, csupán bukkanók a tanulás, fejlődés útján. Azt jelzik, hogy a komfortzónám peremén lavírozok.
Elégedettséggel tölt el, hogy a felbukkanó nehézségek ellenére megállom a helyem kreatív vállalkozóként, rengeteg izgalmas új projekttel, tapasztalattal, partnerkapcsolattal, baráttal gazdagodom, de ennek a megéléshez és helyén kezeléséhez szerintem elengedhetetlen a megfelelő szemléletmód. A szemléletmódunktól nagyban függ, hogy elérjük-e a céljainkat.
Van valami, amit mindig ki szerettél volna próbálni, de úgy érezted, hogy nincs hozzá tehetséged, tapasztalatod, ügyességed?
Hajrá, vágj bele, próbáld ki és hidd el, rengeteget fogsz tanulni belőle. Mit veszíthetsz? És mit nyerhetsz? 😉
Tetszett a cikk? Köszönöm, ha megosztod! És most az ígért infografika a kétféle szemléletmódról.
Könyvajánló: Carol S. Dweck – Szemléletváltás (HVG könyvek)
Leadfotó: Behance
Az infografika a Canva programjával készült
Csatlakozz most a Szikra Hub-hoz, amely egy kreatív fókuszú tudástár, és fejlődj több mint 300 inspiráló tudásanyagból. Irány a szikrahub.hu! További lehetőségek: SZIKRAMAIL, ONLINE KURZUSOK.
Kreatív szemléletmód a fókuszban – előadások, kurzusok, céges tréningek változatos témákban, rendhagyó nézőpontokból. evaszlafkai.hu
