Hatalmas divat lett a mai világban az önértékelésünkkel és önmagunk megismerésével foglalkozni. Önismereti teszteket töltünk ki, önértékelési tanácsadóhoz járunk, rendszeresen tartunk önvizsgálatot, majd ezeket követően elégedetten dőlünk hátra a fotelunkban, hogy „Na, ma is tettem valamit a személyiségfejlődésem érdekében.”
A vicc az egészben az, hogy az emberek úgy ölnek rengeteg időt és pénzt az önértékelésük állítólagos javításába, hogy gyakorlatilag fogalmuk nincs arról, hogy mi is az, hogy önértékelés, arról meg pláne nincs, hogy mi az, ami befolyásolja az önmagukról alkotott képüket.
Nem hiszel nekem?
Akkor mielőtt továbbolvasnál, fogalmazd meg magadban, hogy szerinted mit jelent az, hogy önértékelés és mi az, ami befolyásolja az önértékelésedet.
Szerinted mi befolyásolja az önértékelésedet?
Hiába pillantasz a kedvenc önértékelési tanácsadód Facebook oldalára, mert ő sem tudja. Ő csak azt mondja neked, amit hallani akarsz. Nem a tudásáért fizeted, hanem azért, hogy mindenhez könnyű utakat ajánljon neked.
Az önértékelésünk valójában egy nagyon kényes téma, hiszen csupa, csupa olyan dolog befolyásolja, amit a mai világ rossznak ítél meg. Azért nem képesek ma az emberek érdemben javítani az önbecsülésükön, mert a kedvenc tanítóik gyakorlatilag mindent elítélnek és mindent negatívnak bélyegeznek, ami pozitív irányba befolyásolhatná az önértékelésüket.
Mi határozza meg, hogy mennyit érsz?
Egyszerűen megfogalmazva az önértékelés nem más, mint énünk azon központi egysége, amelyre lényegében mindent vonatkoztatunk.
Az önértékelésünket két fontos tényező határozza meg, amelyből az egyik az önmagunkról alkotott képünk, amit a saját gondolatainkból, szavainkból és cselekedeteinkből szűrtünk le és alkottunk meg. Ez az a kép, ami arra a kérdésünkre ad választ, hogy „szerintünk mennyit érünk”.
Az önértékelést két tényező határozza meg: az önmagunkról alkotott képünk és a többi ember véleménye. Vagyis, hogy szerintünk és szerintük mennyit érünk.
Ahhoz azonban, hogy erre a kérdésre választ tudjunk adni, szükségünk van a többi emberre is, akikkel összehasonlíthatjuk magunkat, hiszen az értékünk és a fontosságunk csakis más emberek értéke és fontossága mellett nyer értelemet. A versenyszellem egy nagyon mélyen gyökerező tudatalatti ösztönünk, ami arra késztet minket, hogy folyamatosan másokhoz hasonlítgassuk magunkat, hogy ezáltal többnek, jobbnak, értékesebbnek láthassuk és érezhessük magunkat. Az emberek versenyszelleme sajnálatos módon elég gyakori céltáblája főleg az ezoterikus tanításoknak.
Az önértékelésünk másik meghatározó tényezője a környezetünkben élő emberek visszajelzésein alapszik, vagyis mások válasza arra a kérdésre, hogy „szerintük mennyit érünk”.
Ha belefogunk valamibe, különösen akkor, ha először találkozunk vele, akkor szükségünk van a környezetünk reagálására, valamint bírálatára. Csakis ebből tudhatjuk meg, hogy jó-e az, amit csinálunk vagy nem. Például szükséged van a főnököd visszajelzésére, hogy jól végzed-e a munkádat, vagy a vásárlóid reagálására a termékeidet és a kiszolgálásodat illetően.
Ha pozitív visszajelzést kapunk, akkor javul az önértékelésünk, ha azonban negatívat, akkor romlik. Mindebből az következik, hogy részben mások értékelése alapján kell a saját önértékünket meghatározni.
Az önértékelés a versenyzés és a tetszelgés hatására lesz pozitív?!
Viselkedési alapelv, hogy minden egyes ember a földön hasznosnak, értékesnek és fontosnak akarja érezni magát. Az erre irányuló célok persze lehetnek különbözőek. Vannak, akik a szakmájukban kívánnak sikeresek lenni. Vannak, akik megbízható és hűséges házastárssá vagy partnerré szeretnének válni. Vannak, akik lelki békére, „megvilágosodásra” vágynak, de bőven akadnak olyanok is, akik arra tették fel az egész életüket, hogy folyton tetszelegjenek másoknak.
Bármi is legyen az emberek célja egy biztos, csak akkor lesznek boldogok és csak akkor tekintenek teljes sikerként az eredményeikre, ha mások is elismerik a teljesítményüket.
Végső soron tehát kijelenthető, hogy az emberek azért tesznek, vagy nem tesznek valamit, hogy a környezetük szemében pozitívnak tűnjenek fel. Ugyanis csak a pozitív környezeti visszajelzések fényében vagyunk képesek önmagunkat is pozitívnak látni.
Összefoglalva tehát elmondható, hogy az önértékelésed az önmagadról alkotott belső képedtől és az erre a képre kapott visszajelzésektől függ. Vagyis csúnyán fogalmazva, ami pozitívan hat az önértékelésedre az a versenyzés és a tetszelgés. Minél többet versenyzel (önmagaddal és másokkal) és győzöl, emellett minél több pozitív visszajelzést facsarsz ki a környezetedből, annál értékesebbnek, fontosabbnak és magabiztosabbnak fogod érezni magad!
A versenyzés és a mások elismerése utáni vágy NEM BŰN!
Sőt, az igazság az, hogy mindkettő egy nagyon, nagyon mélyen berögzült tudatalatti ösztönünk. De tovább megyek! Ha nem versenyzel, akkor soha nem leszel képes bebizonyítani önmagadnak TETTEKKEL is, hogy fontos és értékes ember vagy. Ha pedig nem keresed mások elismerését, akkor nem lesz senki, aki pozitívan erősíthetné benned ezt a képet.
Te mit gondolsz erről?
Vendégszerzőnk: Kugler Ádám (www.innerside.hu)
