Te is futottál már bele kamuhírbe? Küldtél legalább egyszer tovább fénymásolva vagy e-mailben „szerencsehozó” levelet? Osztottál meg olyan tartalmat, ami valami hülyeséget ígért cserébe? Küldtél pénzt indiai gyógyítónak, vagy gyűjtöttél Esmeralda szemműtétjére? Esetleg elképeszt az, hogy az emberek milyen durva álhíreknek tudnak bedőlni néha? Az átverésekkel, városi legendákkal foglalkozó Urbanlegends.hu szerkesztőjét, Marinov Ivánt kérdeztem.
Nem csoda, ha mi is bedőlünk néha, hiszen nagy az internet állatkertje, tele van álhírekkel, hoaxokkal és csupa olyan dologgal, amin esetleg képedünk, néha továbbadjuk, de szinte soha nem járunk utána. Pedig nem árt a kritikus szemlélet manapság. Legalább annyira, mint a kíváncsi. 🙂
Marinov Ivánt, az Urbanlegeneds lelkes szerkesztőjét kérdeztem, aki nem mellesleg a HVG Extra Business magazin szerkesztője is.
Miért vonzanak a városi legendák, miért ezt a vonalat választottad a blogod témájául?
Gyermekkorom óta érdekelnek a történetek: édesapám nagy mesélő volt, szerettem a sztorijait, amikben legtöbbször szülővárosom múltjának érdekes karaktereit elevenítette fel. Emellett korán kezdtem olvasni, és a mai napig sokat olvasok – évi 50-60 könyvet.
A blogon néha megkapom az olvasóktól, hogy miért kell “tönkretenni” egy történetet, miért nem volt jó úgy, ahogy mindenki ismerte. Miért kell nyomozni azután, hogy tényleg gyűjtöttek-e pénzt Isaura felszabadítására, vagy hogy valóban volt-e hatos, f*szt kilences lottósorsolás. Én ezt másképp látom: igenis tisztelem a történeteket. Nem leleplezem, hanem összegyűjtöm őket, bemutatom egy-egy sztori szélesebb kontextusát, rejtett vetületeit, a létrehozók, terjesztők motivációit, az emberi gondolkodás sebezhetőségét. Emellett nézőpontokat ütköztetek és a példák segítségével megpróbálom rávezetni az embereket arra, hogy ne hagyják magukat könnyen megvezetni. Szerintem ez a csomag – aminek egyébként az eredeti történet is része – nagyobb értéket képvisel egy jó sztorinál.
Hogyan kezdted, miként építetted fel az oldalad?
Az Urbanlegends.hu-t akkoriban indítottam el, amikor a felhívások még nem a Facebookon terjedtek (sőt abban az időben talán a wiwnek sem volt még üzenőfala), hanem lánclevelek formájában. Milliónyi címzetten és re:re:re subjecten kellett keresztülrágnia magát az embernek a nagy semmiig, például hogy megtudja: Bill Gates aznap kik között szórja szét a vagyonát, vagy hogy milyen gyilkos mobilvírusok támadják meg Nokia 3210-eseinket. Néhány felhívásnak utánanéztem, egy-egy ismerősek válaszolgattam is, aztán meguntam, és valami hatékonyabb, időtállóbb formátum után néztem – így született a blog. Első körben a freeblog.hu felületén indítottam el, aztán saját domén alatt folytattam.
Miben rejlik az oldalad ereje?
Próbálok következetes, korrekt és elfogulatlan lenni – amennyire személyes világlátásom ezt lehetővé teszi, merthogy nekem is van ilyenem, mindenkinek van ilyene. Az évek során összejött az Urbanlegends.hu köré egy közösség, amellyel az oldalon kívül is tartom a kapcsolatot: beszállok a facebookos vitákba, sőt sokszor válaszolok olyan kérdésekre is, amelyekből nem lesznek bejegyzések.
De talán az az oldal legnagyobb erénye, hogy aki tartósan követi a munkám, idővel megismeri: a történetek, élethelyzetek ritkán feketék vagy fehérek, az igazságnak/tényeknek/hazugságnak ezernyi árnyalatuk van.
És minél mélyebbre ásunk egy történetbe, annál árnyaltabb képet kapunk.
Kamuhírek és kritikai gondolkodás. Miért olyan fontos ez a két dolog számodra, egyfajta misszió?
Az Urbanlegends.hu bemutatkozó oldalán éveken át azt hirdettem, hogy „mindenki hihet abban, amiben csak akar, mesélhet, küldözgethet barátainak/ellenségeinek bármit, amit jónak/rossznak lát. Én csak összegyűjtöm a józan ész és a tudomány álláspontját az embereket érdeklő kérdésekről, az értékelést pedig az olvasóra bízom„. Ez idővel annyiban változott, hogy ma már azt is szeretném, ha az oldal látogatói idővel maguktól is felismernék félelmeik esetenkénti irracionalitását, valamint megtanulnák ellenőrizni forrásaikat, összevetni az egymással ellentétes nézőpontokat.
Marinov Iván 2004 óta írja az Urbanlegends.hu oldalt
Saját vállalkozás, hobbi, edukáció… milyen (üzleti) potenciál van az oldaladban?
Sokáig hobbiként tekintettem rá, aztán mellékállás lett belőle, most pedig adok egy évet magamnak arra, hogy felmérjem: van-e igény arra, hogy akár főállásban ezzel foglalkozzak. Ennek érdekében elindítottam a Patreonon egy közösségi pénzgyűjtő kampányt. Vannak ötleteim a folytatásra, fejlesztésre, úgyhogy örülnék, ha a modell működőképes lenne, de valószínűleg akkor sem engedem el teljesen a dolgot, ha nem jön be. Abban viszont biztos vagyok, hogy később egy esetleges kudarcnál is jobban bántana, ha meg sem próbáltam volna.
Melyik a te kedvenc legendád, és melyik cikk volt a legnépszerűbb az olvasók körében?
Ahogy a krimik esetében, úgy a legendák közül is azokat a történeteket szeretem a leginkább, amelyekben sok a csavar. Egy példa: a spenót a közhiedelem szerint rengeteg vasat tartalmaz, és ezt a Popeye képregény szerzője meg is örökítette, aminek hatására Amerika-szerte megugrott a spenót fogyasztása. Aztán valaki kinyomozta, hogy a Popeye-történetekben sehol nem jelenik meg az az állítás, és hogy a tengerész a vastartalma miatt eszi a spenótot; a szerző inkább az A-vitamin szükségességére akarta felhívni a figyelmet.
Ráadásul a spenót ugyan valóban a magas vastartalmú élelmiszerek között van, de ez az érték egyáltalán nem kiugró – például a lencsében, a curryporban vagy a csirkemájban is több vas van. És még ezzel sincs vége a csavaroknak. Egy másik magyarázó történet szerint a spenótos tévhit alapja egy 19. századi német tudós munkája, amelyben a kutató véletlenül rossz helyre rakta a vastartalmat jelző számban a tizedesvesszőt.
A hibát állítólag már az 1930-as években kijavították, de a tévhit terjedését nem sikerült megállítani. Na, erről az elrontott tizedesvesszős állításról meg pár éve az derült ki, hogy szintén nem igaz – legalábbis a legkorábbi erről szóló forrás sokkal későbbről, a hetvenes évekből származik. És még ki tudja, mi mindent tudunk meg még a történetről a jövőben.
Ha egy mondatba kellene sűrítened az Urbanlegends.hu vonzerejét: miért olvassák/kövessék az emberek?
Mert az érdekes történeteken kívül saját magukról – gondolkodásukról, félelmeikről, vágyaikról, befolyásolhatóságukról – is sok mindent megtudhatnak.
Szóval, ha nem akarod megvezetve érezni magad a neten terjedő rengeteg kamuhírtől, a kreatív gondolkodás mellett fontos számodra a kritikai gondolkodás fejlesztése is, akkor szélesítsd tovább a látóköröd az Urbanlegends.hu oldalának olvasásával és persze támogatásával.
