„Én is látom a koszt és szegénységet, de a helybéliek derűs életére figyelek.” – interjú a Travellina utazóbloggerével

Szerző: Szlafkai Éva
travellina-Kisgyörgy Éva -utazóblogger-365letszikra

120 országban járt már, 22 éve ír az élményeiről, 2011 óta pedig hivatalos utazóblogger. Travellinával, azaz Kisgyörgy Évával, az egyik legnépszerűbb magyar utazóbloggerrel beszélgettem utazásról, életmódról, kihívásokról, életszemléletről és a Világutazók kézikönyve című kötetéről. Izgalmas élete van, az már biztos, tekints bele te is!

Honnan a bátorság, inspiráció, hogy elindultál a magad útján?

Tetszeleghetnék egy vagány szerepben, de az az igazság, belecsöppentem mindenbe. De legalább nem ijedtem meg, és éltem a lehetőségekkel.

A blogomat – vagy hívjuk weblapnak, mert akkor még nem létezett ez a szó -, 1995-96 körül indítottam. Kint tanultam Amerikában ösztöndíjasként és hirtelen megnyílt a világ. Fizikailag is, hiszen onnan könnyen utazhattam néhány közeli országba, pl. Mexikóba, és virtuálisan is, hiszen akkor és ott ismertem meg, mi az az internet és email. Izgatottan gépeltem be az utazási naplóimat a vadonatúj honlapomra, ami valószínűleg azon kevés utazási weblapok egyike, amely azóta is működik.

Már vagy 15 éve írogattam a jegyzeteimet, amikor megszűnt a „rendes” állásom. Eredetileg csak átmenetinek szántam a szünetet, de egyre telt-múlt az idő, és rájöttem, hogy multi nélkül is van élet. Akkor aztán rákapcsoltam az utazásra és az írásra, és hetedik éve már csak ennek élek. (Bővebben a háttérsztoriról itt olvashatsz.)

Miben látod másként a világot (mint más)?

Én a ránk, magyarokra nagy átlagban jellemző panaszkodós-búsulós életérzéssel szemben inkább a jó dolgokat látom meg. Az én életem se tökéletes, de arra koncentrálok, ami jól működik. Ugyanígy az utazások során inkább azt figyelem, miben más az az ország, mit tanulhatnánk tőlük, mik a pozitívumok.

Én is látom a koszt és szegénységet, de ugyanakkor meglátom a helybéliek derűs életét, az izgalmas konyhát, és inkább azokra figyelek.

Egy magazin fotószerkesztője mondta egyszer, hogy belőlem soha nem lenne jó sajtófotós, mert hiába küldenének el a legszegényebb afrikai országba sokkolóan nyomorúságos képeket kattintani, vidáman mosolygó portrékkal jönnék haza. És ez így van.

travellina_Kisgyörgy Éva

Afrikai gyerekek

Mit tanultál a különféle kultúráktól?

Elsősorban azt, hogy nem szabad megítélni embereket olyan szokások miatt, melyek nekünk furcsák, mert az ő szemükkel nézve mi vagyunk azok.

Mi a legnagyobb tanulság, amit a hibáidból, kudarcaidból, negatív élményekből tanultál az útjaid során?

A negatív élmények azok, melyekre évekkel később a leginkább emlékezünk, melyekről legjobban lehet mesélni, esetenként utólag a legmulatságosabbak. Úgyhogy ma már, ha bármi ilyen van, csak legyintek, hogy pár év múlva már izgalmas emlék lesz. Egyszer kiraboltak, egyszer kórházba kerültem pár napra, de nagy katasztrófa vagy kudarc szerencsére soha nem ért.

Melyik a legemlékezetesebb utazási élményed?

Nem tudnék egyet kiemelni, de a trend egyértelmű. Kezdő utazó koromban – mint a legtöbbek – én is habzsoltam a híres fővárosokat, és ledaráltam Londont, Párizst, Barcelonát. Aztán jöttek a más típusú utazások és visszanézve tisztán látom, hogy a legnagyobb élmények egyáltalán nem a nagyvárosok épített környezetéhez kötnek. Sokkal inkább a természethez, különösen az északi tájakhoz, valamint a találkozásokhoz.

Imádom a helyi fesztiválokat, a helyi kis étkezdéket, valamint mindig lenyűgöz, ha állatokat a természetes lelőhelyükön látok. A mai napig megborzongok, ha eszembe jut, milyen volt az első találkozás egy oroszlánnal, medvével vagy épp ezüsthátú gorillával, amikor nem rácsok mögött, hanem szabadon láttam őket.

travellina_Kisgyörgy Éva

Medvelesen Alaszkában

 

Mit jelentett anno és mit jelent manapság az utazóblogger életmód?

Amíg nem a blog volt a fő tevékenységem, a rendes éves szabadság alatt csak évente két-három utazás volt, azokat megírtam és nem foglalkoztam ezzel többet. Akkoriban volt időm szépirodalmat olvasni, moziba járni és más hobbiknak is élni.

2010 előtt mindenki így működött: ha utazott, megírta a naplóját, az élményeit saját magának meg a barátainak, és ennyi. Nem reklámozta, nem csinált belőle pénzt, nem írt senki megbízásra. Az egy más műfaj volt: az újságok fizetett hirdetései.

Mióta ez a fókusz az életemben, már gyakorlatilag minden napom erről szól. Az utazások is jóval sűrűbbek lettek, no és a közösségi médiának köszönhetően nem csak a barátok és rokonok, de jóval többen követnek. Rengeteg levélre, kommentre kell válaszolni és érdemes minden nap kitenni valamit a facebookra – ha nem is egy komplett írást, de egy fotót, egy érdekesnek talált cikket vagy épp kérdést az olvasókhoz.

Az utóbbi években felnőtt egy teljesen új blogger nemzedék, akik ezt a műfajt pénzkereső szakmának fogják fel, de legalábbis azért csinálják, hogy ingyen utazásokhoz vagy épp divatos ruhákhoz jussanak.

Ez önmagában jó is lehet, mert amíg a tévé- és egyéb hirdetéseket kerüljük, a kedvenc bloggerünk bejegyzéseit direkt keressük, azaz egy megfelelően kiválasztott blogger sokkal hatékonyabban el tud juttatni egy üzenetet a célközönséghez. Ugyanakkor hirtelen túl sokan kezdtek blogot írni, sokan vásárolják a követőket, így a cégeknek nehéz kiválasztani a korrekt együttműködő partnert. Az olvasónak is nehezebb megtalálni az autentikus véleményt, a rengeteg fizetett és gyenge minőségű tartalom közül. Úgy gondolom, előbb-utóbb letisztul majd a piac.

Melyik a kedvenc és a legkiábrándítóbb hely, ahol jártál?

A fenti válasznak némileg ellentmondva New York a kedvenc helyem, de azért, mert ott két évet éltem, és teljesen beszippantott a város energiája. Többször is visszatértem azóta, és remélem, még nagyon sokszor eljutok oda, mert megunhatatlan. Itthon pedig a Balaton-felvidék az, ahol mindig elámulok, mennyire gyönyörű.

travellina_Kisgyörgy Éva

Bora Bora

Kiábrándítónak egyik utamat se találtam, valami izgalmas mindenhol van.

Hogy néz ki egy nagyobb utad előkészülete, például az őszi Japánba vezető?

Először összerakom az útiterv vázlatát egy útikönyv, jellemzően a Lonely Planet alapján. Ezt aztán kiszínesítem kevésbé turistás programokkal, melyekhez az ötleteket a netről, blogokból, ismerősöktől vadászom össze. A városokról, tájakról olvasva, illetve közben a neten a fotókat elnézve be tudom lőni, nekem ott mennyi idő kell, úgyhogy fix útitervet tudok már itthon készíteni. Ezután megveszem a repülőjegyet, lefoglalom a szállásokat, illetve amit még kell (kompot, autót, stb). Ott már semmi, de semmi szervezőmunkával nem akarok foglalkozni, az időm száz százalékát azzal akarom tölteni, minél többet lássak, tapasztaljak.

Szerinted miért induljon útnak az ember?

Az utazás sokkal elfogadóbbá tesz, és ha van valami, ami fejleszteni tudja a talpraesettséget, akkor ez az. Sokkal gyakrabban kerül az ember váratlan helyzetekbe, mint az itthoni hétköznapok során, és ezeket gyorsan meg kell oldani.

Ezáltal egy olyan rutinra lehet szert tenni, hogy itthon se bénulunk le minden apró-cseprő probléma láttán.

Folyamatosan megtapasztalja az ember a nagy igazságot, hogy „valahogy mindig van”. Nem esik többé pánikba.

travellina Húsvét-szigetek

Húsvét-szigetek

A blogoddal kikhez szólsz és milyen tartalommal?

Úgy gondolom, viszonylag széleskörű közönséghez tudok szólni, mert sokféle tartalom van a travellina.hu blogon, hiszen engem is sok minden érdekel: belföldi kirándulások, fapados európai desztinációk és távoli, egzotikus tájak. Gondolom, olyanok olvasnak, akiknek hasonló az érdeklődési köre, mint nekem.

Akikhez kevésbé tudok szólni, mert én nem így utazom: a tengerjáró hajók utasai, a stoppolós-kanapészörfös fiatalok, az all-inclusive hotelekben nyaralók vagy épp a kicsi gyereknek programot kereső családok. Szerencsére vannak olyan blogok, melyek inkább nekik szólnak.

Imádom a Világutazók kézikönyved dizájnját. Miben más ez a könyv, mint a többi utazós?

Kijött belőlem a közgazdász, aki húsz évig a feladat-felelős-határidő háromszögben precíz munkára volt kényszerítve. Így ez nem egy sztorizgatós, ötletszerűen összerakott könyv, hanem nagyon átgondolt íve van, az utazás gondolatának megszületésétől kezdve az előkészületeken és ott tartózkodáson át addig, hogy ne essünk depresszióba, ha hazajövünk. Több évtizedes rutint próbáltam pontokba, listákba szedni. Eddig csak olyan visszajelzés jött, hogy még a nagyon tapasztalt utazóknak is sikerült újat mondani.

A nagyon feszes, tömény tartalmat nagyszerűen oldják Sólymos Ágnes Eszter grafikái. Nagyon örülök a könyv sikerének, már a harmadik kiadásnál járunk.

travellina - Világutazók Kézikönyve

Világutazók kézikönyve

Kreatívnak tartod magad?

Bár bizonyos szempontból kreatív vagyok, azaz ha nagyon el akarok jutni valahova, valahogy mindig elérem, de azért a fő vonásom az, hogy mindig 110 százalékot beleadok mindenbe, amivel foglalkozom.

Mit üzennél a 10 évvel fiatalabb énednek?

Ne foglalkozz másokkal!

Nem voltak az életemben olyan döntéshelyzetek, melyekben utólag másképp csinálnék bármit is. Kudarcok, fájdalmak, csalódások igen, de hát azok hozzátartoznak az élethez.

Az egyetlen, amivel feleslegesen töltöttem időt, hogy hagytam megbántani magam rosszindulatú emberektől. Képes voltam pityeregni, ha egy irigy vagy gonosz kolléga keresztbe tett nekem.  Ma már nem foglalkoznék velük. Az időm sokkal értékesebb lett. Csak a barátok véleményére adok, mert ha ők kritizálnak, azt segítő szándékkal teszik, és nem azért, hogy bántsanak. A trollok, irigyek megjegyzései pedig leperegnek rólam és ez hatalmas szabadságot ad.

travellina

A Glenfinnan viaduktnál, vagyis a Harry Potter-hídnál

Mit jelent számodra a siker?

A hálás olvasói visszajelzéseket. Egyszerűen fülig ér a mosolyom minden egyes levelet olvasva, amikor beszámolnak nekem az olvasóim arról, mennyire jól érezték magukat valahol, ahova a blogom által inspirálva utaztak el.

Kisgyörgy Éva blogja: travellina.hu

 


TÉGED IS HAJT A KÍVÁNCSI TUDÁSVÁGY? KÖVESD A SZIKRÁKAT A TÖBB EZER KÍVÁNCSI, SZIPORKÁZÓ OLVASÓVAL EGYÜTT: SZIKRAMAILFACEBOOKINSTAGRAM.

Ezeket olvastad már?