“A rajzlapon működik, ami az életben nem. Ha mégsem, akkor ott a radír” – interjú Sápi Beáta divatillusztrátorral

Szerző: Szlafkai Éva
"A rajzlapon működik, ami az életben nem. Ha mégsem, akkor ott a radír." - interjú Sápi Beátával

“Arról álmodoztam, hogy milyen jó lenne ilyen szép dolgokat rajzolni, és úgy rajzolni, hogy bármit megjeleníthessek amit csak szeretnék. Azt hiszem, ez lehetett a kezdet…” Interjú Sápi Beátával, akinek a divatvilág ihlette kreatív illusztrációt régóta figyelem Instagramon. Kíváncsi voltam, miből táplálkozik ez az alkotóerő.

Szerinted mi kell ahhoz, hogy valakinek a hobbija, szenvedélye legyen a munkája?

Szerintem nem kell, hogy valakinek a szenvedélye legyen a munkája. Elég, ha csak szereti a munkáját. De ehhez sem árt az alábbi lista:

  • Önismeret, hogy tudd mi tesz boldoggá. Mi érdekel, mi az, amit akkor is csinálnál, ha nem fizetnek érte?
  • Lelkesedés, vagyis ha megvan az akarat, lesz mód is a megvalósításhoz.
  • Támogató közeg, segítség.
  • Bátorság és hit, hogy el merj indulni, akár széllel szemben is.
  • Tervezés, illetve érdemes lebontani a feladatot kisebb egységekre. Én szeretem úgy nézni a dolgokat, hogy a “Legkisebb lépés is lépés.” Szóval ha csak egy darab vonalat húztam egész nap, még az is eggyel több, mint a semmi.

Van egy könyv, ami kapcsolódik ide, nekem segítette a gondolkodásom: Anthony Robbins: Óriás léptek.

Milyen út vezetett idáig?

Akárcsak másoké, úgy az én utam is egy folyamatos változás és fejlődés, amiben fontos szerepe volt az engem körülvevő embereknek és a rajzolásnak. Művészeti sulikba jártam, sokféle művészeti ágban kipróbáltam magam: animáció, üvegtervezés, színházi díszlet – és jelmeztervezés. Ezek látszólag különböző területek, mégis mindegyikben közös pont a rajzolás, az ábrázolásmód, a képi megjelenítés. Így jutottam el az illusztrálásig.

Honnan jött az illusztrálás szeretete?

Már gyerekkoromban is szerettem képeket, mesekönyveket nézegetni ( és a szüleim “nagy örömére” összefirkálni). Volt pl. egy tündéres könyvünk (Tony Wolf – Mesél az Erdő a Tündérekről ), amiben nagyon tetszettek az illusztrációk. Szépek voltak a tündérek, állandóan le akartam másolni őket és nagyon bosszantott, hogy nem megy.

Arról álmodoztam, hogy milyen jó lenne ilyen szép dolgokat rajzolni, és úgy rajzolni, hogy bármit megjeleníthessek amit csak szeretnék. Azt hiszem ez lehetett a kezdet…

A rajzolás mindig is az az életem része volt, nekem ez természetes. Egészen korai emlékeim vannak arról, hogy rajzolok, festek.  Így visszagondolva az illusztrálás mindig is jelen volt, csak összekapcsolódott az aktuális művészeti ággal, amit éppen tanultam, így csak később lett önmagában is fontos.

Kedvenc megbízásod?

Minden megbízásban szeretem megtalálni a jót, hiszen azért jön létre a kapcsolat, mert valami összeköt minket az adott feladatban. Azok a megbízások a legjobbak, ahol minden egyben van és kialakul a tökéletes összhang.

Mit mondana a legjobb barátod rólad, ha egy szóban kellene jellemeznie?

Ezt a legjobb baráttól kéne megkérdezni 🙂 De biztos valami jót, ha már legjobb barátok vagyunk.

Mondj egy dolgot, miben látod más szemmel a világot (mint más)?

Azt hiszem inkább az a kérdés, hogy miben nem…
Például nem szoktam érteni a reklámokat, valami tök más jelentéstartalmat látok bele és a végén mindig jól jön ha valaki elmagyarázza, hogy akkor most itt mi volt. Persze nem az “itt egy mosópor-olcsó-vedd meg”-típusúra gondolok, hanem azokra, amiknek van sztorija. Amúgy néha nehéz ezzel együtt élni, mert alapvető hétköznapi helyzetekben is sok mindent máshogy értelmezek, túlbonyolítok, de próbálok alkalmazkodni.

Kreatívnak tartod magad?

Bizonyos szintig igen, de csak mert ez a rajzolással együtt jár, úgymond a munka része.

Számomra a kreativitás ötletességet, újszerűséget jelent, ami minden területen használható. Úgy, hogy egy adott kérdésre vagy problémára többféle megközelítés, megoldási javaslat készül.

Mi inspirál téged a munkádban, a hétköznapokban?

Élethelyzetenként más. Mostanában például az nagyon jó tud lenni, ha “szembejönnek” olyan emberek, akivel megvan a közös hullámhossz – akár távolról is. Nekem több ilyen személyiség is van, teljesen különböző területekről, akiknek követem az oldalát, olvasom az interjúit. Ezek az egymástól eltérő életszemléletek színesítik az én látásmódomat is.
A könyvek is állandó forrásként szolgálnak, mert bármi is legyen a kérdés, mindenre van egy könyv… vagy több. 🙂

Miért a divat áll a művészeted középpontjában?

Érdekes, hogy így alakult, mert az életben kevés kapcsolódásom van a ruhákkal, illetve úgy általában a csinosan öltözés problematikájával. Bonyolult, körülményes dolognak tartom az egészet. Próbáltam erre a kérdéskörre megoldást találni, olyan dolgokat csináltam, ami ruhákkal kapcsolatos: dolgoztam ruhaboltban, fotózásokon, hónapokat töltöttem a színelmélettel, színtípusok elemzésével, tanultam viselettörténetet, elmentem jelmeztervezőnek, hogy többet tudjak meg a témáról. Gondoltam, ha tudom az elméletet, akkor majd átalakul bennem valami. Végül az illusztrálásban kapott teret ez az egész.

Ott a tiszta lapon, a rajzlapon valahogy működik minden. Ha mégsem, akkor ott a radír. 🙂

Mára már nem csak fashion és beauty képeket csinálok, hanem szinte minden mást is (életképek, ételek, állatok, növények, sport stb.). Például készül egy kártyakészlet, aminek kb. minden évben újra nekiállok, mert olyan sok darabból áll, hogy nagyon nehéz egységesre csinálni és minél hosszabb az alkotási folyamat, annál eltérőbbek a lapok.

Ha csak egyetlen tanácsot adhatnál valakinek a sikerhez, mi lenne az?

Tisztázza, hogy személyesen Neki mit jelent a siker, és ezalatt egyáltalán nem kell nagy dolgokra gondolni…

Ha tehetnéd, mit üzennél a 10 évvel fiatalabb önmagadnak?

Ezen nagyon sokat gondolkoztam és a világ összes közhelye eszembe jutott a “Ne add fel!”-től a “Túl lehet élni!”-n keresztül az “Elmúlik!”–ig, de azt hiszem az “Engedd el!” és a “Vedd könnyedebben!” lenne a leghasznosabb.

Milyen terveid vannak, amelynek a 10 évvel idősebb önmagad is örülni fog?

Önismereti dolgok, belső munka, belső erő, elfogadás, megküzdési stratégiák elsajátítása. Ha belül minden rendben, akkor nem számít hány éves vagyok és mindegy mi jön szembe, meg tudom oldani. Ez a fajta belső belső harmónia nem hogy 10 év múlva, hanem mindig jól jön majd.

Bea elérhetőségei beatasapi.com Facebook |  InstagramShop


TÉGED IS HAJT A KÍVÁNCSI TUDÁSVÁGY? KÖVESD A SZIKRÁKAT A TÖBB EZER KÍVÁNCSI, SZIPORKÁZÓ OLVASÓVAL EGYÜTT: SZIKRAMAILFACEBOOKINSTAGRAM.

Ezeket olvastad már?