Hogyan lett egy stresszmentesebb életre vágyó nőből pár év alatt többszörös TED előadó, mindfullness tréner, üzletasszony és a magyar slow mozgalom meghatározó alakja? Pedig csak lassítani szeretett volna, ám több ezren ugyanezt akarták. Tanulságos interjút olvashattok most Krajcsó Nellivel, a Slow Budapest alapítójával, aki felajánlott egy anti-határidnaplót is a 365letszikra olvasóinak…de erről majd a cikk végén. 🙂
A slow fogalma – aki még nem ismeri – annyit tesz, hogy lassítani. Nelli és csapata nem kevesebbre vállalkozott, mint a túlpörgött világban olyan módszereket keresni, amellyel tudatosabban, nyugodtabban élhetjük meg a mindennapokat és nem gőzölünk be a stressztől. Mára számos tréningjük, előadásuk, programjuk és termékük van, ám a legsikeresebb mindezek közül a hangzatos nevű ANTI-HATÁRIDŐNAPLÓ. De majd Nelli elmeséli a sztoriját, inspiráljon ma ő.
Ha lelassulsz, a világ tartalommal telik meg.
Legalábbis ez áll Nelli blogjának szlogenében és remekül kifejezi az egész munkásságát.
Mit jelent a slow számodra?
Az egész slow életszemlélet 2012-ben lépett be az életembe. Már egészen a korai éveimtől kezdve azzal szembesültem, hogy túl voltam hajszolva, sok volt a stressz az életemben és ennek tüneteire negatívan reagált a testem (minderre, hogy mennyi stresszben élek, persze csak később, a slow budapestes évek alatt jöttem rá). Több stresszbetegséget produkáltam és a hagyományos, tüneti és gyógyszerekkel működő kezelés persze nem tudta ezeket megoldani. Kerestem egy alternatívát, amivel megtalálhatom, hogyan lehet élvezetesebb, boldogabb, egészségesebb az életem. És ekkor jött velem szembe egy cikk a slow mozgalomról. Leesett a tantusz, hogy lassítanom kellene a saját életemben. Elkezdtem változtatni az életemen, és hamarosan megalakult a Slow Budapest.
Mit vezettél be a saját életedben, amitől elkezdett megváltozni?
Például elkezdtem kikapcsolni a telefonom, vagy akkor még telefonjaim és ezzel offline szüneteket iktatni a napomba. Ezen kívül tudatosan hozzászoktattam magam, hogy mindig reggelizzek, ne rohanjak, leüljek és ne állva egyek, valamint a táplálék minőségére is figyelni kezdtem. Valamint evés közben ne multitaskingoljak, egyszerre csak egy dologra, az ételre figyeljek. Napközben is időt szakítottam a pihenésre, meghúztam a határaimat. Illetve tömegközlekedés helyett, amikor csak lehetett biciklire váltottam. Mindennapi, praktikus gyakorlati dolgokkal, a rutinokkal kezdtem el a változtatást.
… és 4 éve ebből született meg a Slow Budapest.
Igen. Elkezdtünk másokat is erre az életstílusra inspirálni, tréningeket, előadásokat szerveztünk és igyekeztünk minél több platformon jelen lenni. Mindezt maximálisan szakmai alapon, nem szerettünk volna – és mind a mai napig sem – 5+1-es tippeket osztogatni, üres tartalmakkal, tanácslistákkal kiszolgálni az embereket, ahogyan ezt sok blog, újság és magazin teszi manapság. A Slow Budapestnél az a szándékunk, hogy a tartalom mögé nézzünk, hogy rámutassunk arra, valóban hogyan érint minket és a társadalmat, ha nem tudunk lassítani, milyen hatásai vannak a gyorsulásnak, és mit tehetünk, hogy változás történjen. Nem nagy szavakat lövünk fel az égbe, hanem gyakorlati és szakértő megoldásokat szeretnénk kínálni, mindezt nem steril, „tréningcéges” vagy sok ember számára túl komolynak hangzó terápiás stílusban.
A legutóbbi SlowHow előadásunkon is elhangzott F. Várkonyi Zsuzsától, hogy a fogyasztói társadalom okozta életmód oda vezetett, hogy az emberek elköteleződési szintje ma már nagyon alacsony. Könnyen cserélünk le és dobunk el dolgokat, legyen szó egy iphone-ról vagy a párkapcsolatunkról.
Egy átlagos ember márkáról-márkára, munkáról-munkára és sajnos családról-családra vált. A statisztikák szerint 3 évente váltanak munkát és 12 évente családot, vagyis válnak és 3-ból 2 gyerek csonka családban nő fel. Az elköteleződés hiánya minden életszíntérben megmutatkozik. Ez azt jelenti, hogy kiegyensúlyozott kapcsolatok nélkül nevelődnek gyerekek és ez durván befolyásolja, hogy egy társadalomban mennyire lesznek sérültek az emberek. Ez komoly téma és komoly hatás.
Ezekkel a komoly tartalmakkal mennyire, milyen hatékonyan éritek el a közönségeteket? Hiszen manapság a felfokozott tempó és az információdússág miatt (is) inkább a bulvár vagy könnyen emészthető, egyszerű tartalmakat jobban preferálják az emberek. Ráadásul a slow témaköre mindenkihez szól, bármennyire is nem szeretjük használni, hogy mindenki célcsoport.
Azzal abszolút egyetértek, hogy a slow-ban mindenki érintett, még az is, aki azt hiszi, hogy neki elég 4 óra alvás, övé a világ energiája, multitasking-zsonglőr és így tovább. Csak aztán rájönnek például arra, hogy hoppá, eltelt 10 év, és nem voltam jelen az életemben, hiszen állandóan megosztottam a figyelmemet vagy krónikus betegségeket fejlesztettem ki. A tavalyi slow-felmérésünk azt mutatja, hogy a célcsoportunk a tizenéves fiataloktól egészen a 70-es korosztályig terjed és közel 40 országból vásárolnak tőlünk anti-határidőnaplót. Az látszik, hogy érdekli az embereket, de nyilván ezért tenni kell, sok munka van mögötte. A kérdés másik részére a válaszom, hogy igen, vannak ilyen trendek, ami miatt az 5+1 tanácsos cikkek is működnek, merthogy gyorsan olvashatók, feldogozhatók. Ám ebbe a Slow Budapest szellemisége miatt nem állunk bele, elutasítjuk a felesleges tartalomgyártást, és olyan tartalmakat teszünk ki tudatosan, amelyeket mi magunk is szívesen olvasnánk és amiből tanulhatunk. Nem akarunk online szemétgyár lenni.
Robert Colvile írja a Good Accelerator (2016) c. könyvében, hogy két véglet van mindenben, így a hírfogyasztásban is. A nagyon rövid hírtartalmak (Tweetek, posztok) és szenzációhajhász történetek sikeresek, de ott a másik véglet is: mondjuk az Economist honlapján elolvasnak 10-15 perces cikkeket is mobilon keresztül. Én magam is olyan tartalmakat keresek, amelyek értéket közvetítenek, összefüggéseket vázolnak fel, és nem a Wikipédiáról vagy más honlapjáról vannak copypaste-elve. Ez a hitelességet is közvetíti.
Hiszek abban, hogy az értékes tartalom utat tör és megtalálja a maga közönségét.
Mi volt a legnehezebb illetve a legpozitívabb része az útnak, mire ide eljutottatok a Slow Budapesttel?
Tanulságos volt az elmúlt 4,5 év, hiszen egy teljesen alulról jövő kezdeményezés volt a Slow Budapest, nulla pénzügyi háttérszéllel. Egy n, nagyon érzelemvezérelt ügynek indult. Ám éreztem, hogy nekem és másoknak is szüksége van rá.
Szenvedélyes hivatástudat volt bennem, ezért sem volt megtervezve a Slow Budapest üzleti része, mert akkor nem az volt a fontos, hogy miből tudjuk fedezni a költségeinket majd. Az ügy a pénznél sokkal fontosabb volt.
Ehhez képest most ott tartunk, hogy gazdasági szervezet is vagyunk és egyesületet is működtetünk. Ez így együtt a nehézsége és a szépsége is az egésznek. Fantasztikus és jó fej a közeg, a partnerek, a csapattagok, olvasók is. Nagyon megható az egész.
Úgy tűnik nagyon jól ráéreztél egy piaci résre a slow formájában. Jó dolog, hogy a kezetekbe vettétek a gyeplőt és segítitek a felgyorsult világban való lassítást, ezzel teremtve magatok/magunk köré talán egy tudatosabb világot. És minden azt mutatja, hogy erre szükség van, hiszen nem véletlen a nagy sikere.
Apropó siker, mi számodra a siker?
Számomra az a siker, ha azt érzem, hogy haladnak a dolgok előre, érzem a fejlődést az életemben, anélkül, hogy kiégetném magamat. Az életet élvezni szeretném a maga realitásában, a hétköznapokban, és közben szakmailag, üzletileg és a kapcsolataimban fejlődni. Nem mindig könnyű az egyensúlyt megteremteni, ehhez fontos az önismeret és a mindennapi döntések.
Van nehéz rész a slow-ban, amivel nehezebb azonosulni?
A slow koncepció tág, tehát sok minden belefér, és semmit nem kell erőltetni sem. Nincs listánk például, hogy mi az a 10 dolog, ami slow-vá tesz. Nyilván, én imádok bicikizni, de aki fél a biciklin, ne üljön fel rá, vagy ha nem szeret növényekkel bíbelődni, akkor ne álljon neki stresszlevezetésből kertészkedni, mert nem biztos, hogy eléri a célját. A lehetőségek száma végtelen, mindenkinek egyéni, hogy miben leli meg a megnyugvást, a lassú tempót.
Neked mi a kedvenc témád, amiben igazán le tudsz lassulni?
Bennem az egész slow életszemlélet eléggé mélyen gyökeret vert, ami az oldalunkon témaként megtalálható, az valamennyire az életem része 🙂 Most az egyik prioritás számomra a személyes kapcsolatok erősítse, és a magánélet kiteljesítése. Erre próbálok minél több időt és energiát szánni. Például soha nem ülök le úgy egy társaságba, hogy ott van a telefon az asztalon, vagy beszélgetés közben nézegetem az e-maileket, az ilyenkor el van rakva.
Mert nem lehet soha fontosabb egy telefonhívás – kivéve vészhelyzetben – a személyes kontaktusnál. Ha a telefonommal vagyok elfoglalva, akkor egy felszínes beszélgetésnél több nem tud kialakulni.
Az is nagyon szép, lassú és örömmel megélt pillanat, amikor a Slow Budapesthez olvasok vagy a cikkeket írom, vagy mindfulness trénerként felkészülök egy előadásra, tanfolyamra. Illetve békét és lassulást tapasztalok, amikor a természetben vagyok.
A biciklizést imádom, és a rendszeres sport és meditáció is helyet kap az életemben.
Hogyan érdemes belekezdeni ebbe? Ha már valaki érzi, hogy sok, tele a pohár, hol kezdje el a slow-t gyakorolni?
Elsősorban tájékozódjon, akár a mi honlapunkon, ahol igyekszünk minél több információt megosztani. Olvassa a blogunkat, jöjjön el valamelyik előadásra, de elsősorban értse meg azt, hogy ő miért került ilyen helyzetbe és onnantól kezdve el tudja dönteni, hogy mivel kezdje el. Például neki örömet okoz-e, ha a reggelijével bíbelődhet, vagy ez egy további stresszforrás. Ismerje meg önmagát, építse a tudatosságát.
Tehát jó kezdés lehet az anti-határidőnapló, amely segíthet ebben az önismereti folyamatban és az egyéni slow-tudatosság kialakításában.
Honnan jött egyébként a napló ötlete?
A név nem tudom, honnan jött, egyszerűen csak úgy jött (ahogy az ötletekkel és az ihlettel lenni szokott – szerk.). Kerestünk egy olyan valamit, amely egész évben elkísérheti az embereket és figyelmeztetheti őket, hogy lassítsanak – a napló inspirál és kedves útmutatásokat, matricákat, grafikákat tartalmaz. Nincs benne például túlóra matrica, de van benne függőágyas, vagy lajháros. 🙂
Szerencsére népszerű a napló koncepciója. Sok mosolyt, kommentet, pozitív visszajelzést kapunk szerte a világból, ahova küldünk anti-határidőnaplót. Ez egy csodálatos dolog.
Hogy bírod ezt a népszerűséget? Bizonyára nem kevés munkával jár.
A nehézségre visszatérve, a háttérmunkák sok időt és energiát kívánnak, például ahhoz, hogy a napló megszülessen, legalább 50 ember munkájára volt szükség Sokat dolgozunk vele, és ebből nem sok látszik kívülről annak, aki sosem csinált saját vállalkozást.
Mivel útközben tanulunk meg sok mindent, ezért nem tagadom, az anti-határidőnapló elkészülése néha sok stresszel jár.
De ezzel szerintem mindenkinek számolnia kell, aki saját vállalkozásba, saját alkotásba kezd és piacra lép. És bizony évről-évre én is felteszem magamnak a kérdést ilyen tájt, amikor már eléggé el vagyok fáradva, hogy megéri ez nekem? De szerintem a fejlődés részei ezek a fajta kérdések, hogy hol van az a pont, ahol nekem még megéri, az egészségem, a kapcsolataim és minden egyéb egyensúlya ne billenjen annyira ki.
És valószínűleg a pozitív visszajelzések azok, amik átsegítenek téged a nehezebb időszakon, ezeken a kérdéseken. Mindenképpen azt gondolom, hogy a komfortzónáink átlépése, a határaink feszegetése, a változással járó dolgok felkavarnak és nem kellemesek, de ahogy Te is mondod, kellenek a fejlődéshez.
Igen, ezek lendítenek át.
A naplóból melyik a kedvenc részed, ha valamit kiemelnél?
A grafikát most különösen imádom idén, nagyon szeretem a slow foodos részt, a zöldségeket, amelyek ott vannak hetente. Nem igazán tudok kiemelni dolgokat, hiszen úgy, ahogy van, imádom. Nagyon szeretem az újrahasznosított papírt, amelyből készültek a belseje, a színeit és nagyszerű kézbe venni.
Te honnan inspirálódsz a hétköznapjaid során?
Elsősorban külföldről, minden ami slow, annak itthon nincsen irodalma. De inspiráció bárhonnan jöhet. Például szeretem a food blogokat, a szépen megkomponált képi világukat, ha van benne érték, van benne értelem, egyben vannak a részletek. Sok bloggert és vloggert követek, imádom az olyan interjúkat, amelyek során megmutatkozik, hogy mindannyian hasonló dolgokkal, érzelmekkel, stresszel küzdünk, még ha egyénileg kicsit más is a történet. A food bloggerek közül az egyik mostani kedvencem például Eva Kosmas Flores vagy Linda Lomelino, vagy a vloggerek közül ott van Michele Phan, a világ egyik legsikeresebb youtubere. De őt sem azért nézem, mert a make-up, amit csinál, annyira érdekel, hanem a video elején és végén lévő személyes kommentek érdekelnek. Illetve a magazinok közül a Forbes és az angol The Psychologist magazint olvasom.
Számodra mit jelent a kreativitás, az out of the box szemlélet?
Elizabeth Gilbert is említi az előadásaiban, hogy a kreativitás túl lett misztifikálva és nem kell egy magának élő művésznek lenni, ha kreatívnak szeretnénk gondolni magunknak. Erről szó sincs, mindannyiunkban ott a a kreativitás, hiszen az alkotás az életünk része. De a kreativitás a problémamegoldás folyamata is. Nekem a kreatív szikrák úgy jelennek meg, amikor a Slow Budapesttel stratégiát tervezek és amikor a zsigereimben érzem az irányt, a közben felbukkanó ötleteket.
És az utolsó kérdés: Mit üzennél a 10 évvel fiatalabb önmagadnak?
Tegnap pont Frank Sinatrától a My way-t halgattam és pont ez fogja meg az üzenetem lényegét. Szóval amit üzennék:
Ne csinálj semmit másként, jó helyen és úton vagy, és bár az út olyan amilyen, a célok realizálódni fognak. Fogod venni az akadályokat, sok tanulságot fogsz majd leszűrni és ne lepődj meg azon sem, hogy a nagy betűs, felnőtt élet korántsem olyan magabiztos, ahogyan elképzelted, a kérdések száma nem fog csökkenni.
Ma már mindfullness trénerként azt tanítom, hogy minden úgy lesz, ahogy lennie kell (a körülmények adottak – szerk.) csak rajtunk múlik, hogy miként éljük meg, kudarcként vagy lehetőségként. Nem lehet megúszni a dolgokat, de tőlünk függ, mit hozunk ki a helyzetből.
Ráadásul amit fiatalon képzeltem, hogy milyen az élet, az felnőtt fejjel sokkal, sokkal bonyolultabb. Egyáltalán nem leszünk magabiztosabbak, mint a gyerekek, sőt. Valamint felnőttként sem fogynak el a kérdések, sokkal több lesz, és az ifjonti hév is alábbhagy, mert már többször éltünk át csalódásokat, ütköztünk falakba. Számomra ez volt igazán meglepő felismerés az elmúlt 10 évben, hogy mennyire sok kérdés van és valószínű még több lesz, de ez így van jól. 🙂
Ez szerintem nagyon jó dolog, amit mondasz, a kérdések fontossága. Hiszen sokan elfelejtünk kérdezni, nem merünk kérdezni, elfogadottnak véljük a saját igazságunkat. Inkább kijelentünk vagy magától értetődőnek veszünk dolgokat. Pedig a kérdések nagyon fontosak. Ha merünk kérdezni, akkor lehetünk olyan kíváncsiak, mint a gyerekek – akik 90%-kal kreatívabbak nálunk- és ebből sok előnyünk származik. Trenírozzuk magunkat kreativitásra klassz kérdésekkel!
Merjünk kíváncsiak lenni!
Ha december 16-19 között ellátogatsz a FB oldalunkra, akkor megnyerheted valamelyik anti-határidőnaplót, amely karácsonyra a fád alatt landolhat. Így kellő slow mentalitással hangolódhatsz rá 2017-re.
