Ideje kitakarítani a “címke” padlást, hogy beleférjen a világ!

Szerző: Szlafkai Éva
Ideje kitakarítani a "címke" padlást, hogy beleférjen a világ!

Hajlamosak vagyunk abszolút igazságnak vélni olyan dolgokat, amelyekről mi magunk korábban eldöntöttünk valamit.  Ez a címke. A megalapozó körülményeket azóta feledtük, de a tézis megmaradt. Hát ez nem éppen klassz, de az alap biztonsági szükségletünk miatt címkézünk!  Az általunk dolgokra aggatott címkéink segítik, hogy nem kell vállalnunk az új tapasztalatokkal járó kockázatokat. Elég csak egy régebbi eseményt leporolni az emlékeink padlásáról.

Ha előre eltervezzük, hogyan viszonyulunk dolgokhoz – amelyeket korábban címkével láttunk el – nem kell újra átgondolni a terveinket, elveinket, látásmódunkat. Vagyis egy létező, általunk “megírt” címkéhez nyúlunk.

A címke néha veszélyes

Te felülvizsgáltad már a saját címkéidet, amiket folyamatosan ráaggatsz valamire?

Vannak minták, szabályszerűségek, amelyeket mi magunk állítunk fel, hogy könnyebben, jobban tudjunk szelektálni.  Okés, egy darabig rendben van ez így, csak egy idő után ezek a minták nem működnek, és elkezdünk kiskapukat keresni. A rövidebb utat választjuk és magyarán mondva címkéket aggatunk mindenre, mert ez felgyorsítja a folyamatokat és mert biztonságosnak ítéljük.

Seth Godin az Ikarosz tévedés című könyvében a következő példát hozza fel a címkézés különféle hatásának magyarázására: “A tudom, hogyan kell kivédenem ezt az ütést nagyon hasonlít ahhoz, hogy nem szeretem az ilyen típusú embereket. Amíg azonban az előbbivel javítunk az ütéstechnikánkon, az utóbbival elveszítjük minden esélyünket, hogy valódi kapcsolatokat alakítsunk ki.”

A címkével az a probléma, hogy ha ráaggatjuk valamire, lehetetlen látni, hogy mi lapul alatta.

Észre kell vennünk, hogy ahogy a világ változik, és mi magunk és környezetünk változik, a régi címkék nem működnek, érvényüket vesztik és nem vesszük észre a felbukkanó lehetőségeket. Ritkán látjuk a világot olyannak, amilyen. El vagyunk azzal foglalva, hogy a dolgokat kategóriákba soroljuk, ítélkezzünk, és figyelmen kívül hagyjuk, amit nem tudunk elviselni. Tulajdonképpen sokszor a saját fánktól nem látjuk az erdőt.

Legyél nyitott a világra!

Legyél tele kérdésekkel, legyél tele színes és sokféle címkével. Annyi szabályrendszert, mintát és címkét sajátítsunk el és annyiféle világnézetnek adjunk helyet, hogy ezek segítségével nyitottak legyünk a világra és be tudjuk fogadni (és el is fogadni) a különféle látásmódokat.

Készen állsz egy kihívásra?

Hagyjuk el az összes, gondosan felépített elképzelésünket, legyünk képesek előítéletek nélkül is szemlélni a világot és elfogadni olyannak, amilyen és nem pedig CSAK olyannak, amilyennek látni szeretnénk. Persze, nem kell utópisztikus és spirituális útra terelni az egészet, csupán annyi a feladat, hogy fogadd el a tőled különböző emberek véleményét is, amely nem biztos, hogy egyezik a tieddel.

Fogadd el a tőled különböző emberek véleményét is, amely nem biztos, hogy egyezik a tieddel! Nem kell egyetérteni, csak elfogadni.

Nem kell egyetérteni vele, csak elfogadni, hogy ő másként látja… neki is megvannak a saját címkéi. Ne befolyásoljon mindig az, amit korábban Te magad felállítottál, elképzeltél, úgy gondoltál dolgokról. Ő meg másként.
Ettől a vegyes címkerendszertől színes a világ.

Nézz ki a dobozodból!


TÉGED IS HAJT A KÍVÁNCSI TUDÁSVÁGY? KÖVESD A SZIKRÁKAT A TÖBB EZER KÍVÁNCSI, SZIPORKÁZÓ OLVASÓVAL EGYÜTT: SZIKRAMAILFACEBOOKINSTAGRAM.

 

Ezeket olvastad már?