Miért bírják jobban a francia anyák?

Szerző: Szokoli Bernadett

„Iszom egy jó kávét, ha felnő a gyerek…”. „Szabadidő? Majd 18 év múlva.” „ Egy anya nem lehet fáradt…”. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok tömkelege jelenik meg Facebook üzenőfalamon. Mindig is értetlenül olvastam ezeket és azt gondoltam, hogy csak viccek. De egyre többször találkozom ezekkel a mondatokkal akkor is, amikor kisgyermekes szülőkkel beszélgetek. A kialvatlanság, fáradtság, az „énidő” hiánya nagyon gyakori probléma. Pedig ennek – legalábbis szerintem – nem kellene így lennie. Tanulhatnánk a francia nőktől. Szokoli Bernadett írása.

Igen, nagyon stresszes hétköznapokat élünk: mindenkinek megvannak a feladatai, felelősségei és emellé a gyermeknevelés még egy hatalmas feladatot ró ránk. Ettől függetlenül gyermek mellett is meg kell maradnunk nőnek (férfinak – kinek mi), kollégának, barátnak, beosztottnak, főnöknek. Szükség van arra, hogy a szülői lét mellett többi szerepünk is megfelelő hangsúlyt kapjon. Hogy miért? Mert az anyaság csak egy része életünknek és nem az az életünk – legtöbb esetben. Tekintve, hogy a téma érzékeny, nem feltétlenül megosztani szeretnék, inkább néhány klassz gondolatot bemutatni: azoknak, akiknek a szerepek egyensúlya fontos.

A totális anyaság kultúrája

Judith Warner amerikai író szerint ma a totális anyaság kultúráját éljük, amelynek következtében valóban háttérbe szorulnak szerepeink és előtérbe kerül a gyermek. Ennek megfelelően mindig rendelkezésre kell állnunk anyaként, készen kell lennünk és teljesíteni a társadalom által elvárt sztereotípiákat. Ráadásul ebből rettenetesen nehéz kilépni, hiszen bár közhely, de valóban még a médiából is az ömlik ránk, hogy anyaként sebezhetetlenek, sérthetetlenek vagyunk. Pedig ez egyáltalán nem így van.

Egyensúlyra azonban akkor is szükség van: női mivoltunk, illetve önmagunk háttérbe szorításával ugyanis nem válunk jobb, csupán kimerültebb anyává.

De hogyan is lehetséges, hogy jobban éljük meg ezt az élethelyzetet?

Erre a nagy kérdésre keres választ Pamela Druckerman Nem harap a spenót című könyvében. Ő ugyanis ráébredt arra, hogy a francia nők hihetetlenül jól lavíroznak.

Már a cím is sejteti, hogy könnyed hangnemről, populáris témáról, és egyébként egy nagyon jól kidolgozott témakörről van szó – érdemes elolvasni. És hogy miért is ragadott meg a téma? Mert az rengeteg olyan jelenséget ismertem fel benne, amely a mi társadalmunkban is megfigyelhető. A könyv szerzője egy amerikai újságíró, aki egy brit férfihez ment feleségül és végül Párizsban telepedtek le. Gyermekeik is itt születtek meg és ekkor tűnt fel neki, hogy milyen komoly különbségek rejlenek a francia és az angolszász gyermeknevelési módozatokban. A könyv megírásához interjúkat készített, megfigyeléseket végzett és természetesen francia szakértőket is bevont. Lényegében talált válaszokat arra, hogy miért bírják jobban a francia anyák és miért viselkednek jobban a francia gyerekek. Íme a recept – vagy inkább a recept néhány eleme.

Szünet és türelem

A szünetnek nagy jelentősége van a francia gyermeknevelésben. A szünet szerintük nem nemtörődömség, hanem gondos figyelem, amely egyébként türelemre tanít. A türelem révén tanítják meg már az újszülöttnek is az alvás képességét.

Ehhez is türelem kell: figyelni, hogy mire van szüksége a gyermeknek és tényleg csak akkor közbelépni, hogy ha szükség van a szülőre. A türelemmel megtanulja a gyermek, hogy önállóan is megoldjon dolgokat: első lépésként az elalvást. A franciák szerint az aludni tanítás nem a lusta szülő önző stratégiája, hanem az első döntő fontosságú lecke az önállóság felé. Ez érdekes, talán itt Magyarországon szokatlan, mégis átgondolandó folyamat.

A jó alvásnak köszönhetően a babák biztonságérzete növekszik, kevésbé nyűgösek és viselkedésük kiszámíthatóbb. A szülők pedig türelmesebbek, kiegyensúlyozottabbak lesznek. Ez azért is fontos kérdés, mert a legtöbb francia anya a gyermek néhány hónapos korában visszatér a munkahelyére, amelynek kulcsfontosságú feltétele az átaludt éjszaka.

A türelem később is megjelenik a franciák életében. A gyerekeknek nem kell három évesen nyelvet tanulniuk, írniuk, olvasniuk, úszniuk. Ott ugyanis az a vélekedés, hogy elegendő mindent a maga idejében elkezdeni.

Emiatt nincs a gyermekek és persze szülők közötti versengés sem, ellenben lehetőséget adnak a gyermeknek arra, hogy azt az életszakaszt, amiben éppen vannak, élvezzék és átéljék.

A határok szerepe

Hihetetlen, de a határtartásnak van a legnagyobb szerepe a gyermeknevelésben. Meglátásuk szerint nem a gyermek irányítja a családot, hanem a felnőtt. Ennek egyébként hangot is adnak, a szülő-gyermek viszonyban a szülő vezető és irányító szerepe fontos. Ez azonban nem jelenti a gyermek iránti tisztelet hiányát.

A határokon belül azonban a szabad mozgás, a szabad tanulás és tapasztalás nélkülözhetetlen. Itt jön be az, hogy nem kell mindig minden körülmények között a gyermeket szórakoztatni, vele játszani. Hagyni kell, hogy egyedül fedezhesse fel a körülötte lévő világot. (Természetesen biztonságos keretek között.)

A felnőtt idő szerepe

A gyermeknevelésben nagy hangsúlyt kap a felnőttek tisztelete és a felnőttektől külön töltött idő hangsúlyozása. Például játszótéren is jellemző az, hogy a gyermekek egymással és nem szüleikkel játszanak. Esténként, pedig a mesélés, éneklés után is elvárják a gyermekektől, hogy tiszteletben tartsák a felnőttek idejét. Ez egyértelműen jót tesz a párkapcsolatnak, emellett arra is rávezeti a gyermeket, hogy nem ő a világ közepe, az események, programok nem mindig az ő elképzelései szerint alakul. Szerintük ennek megértése és megtanulása nagyon fontos a fejlődés szempontjából. Ebben nagy szerepe van a már korábban említett türelemnek és a határok tartásának is.

A francia szülők tehát tudatosan törekednek arra, hogy életük egyik területe ne nyomja el a másikat. Szerintük gyermek mellett is lehet kávézni, egy jót ebédelni és élvezni az életet.

Gyermek mellett is jogunk van arra, hogy komfortosan érezzük magunkat a bőrünkben, ha pedig fodrászhoz vagy kozmetikushoz megyünk, akkor ne érezzünk bűntudatot emiatt.

Az elemekből nagyszerűen kirajzolódik a szerintem legnagyobb varázsszó, a következetesség. Bár a hétköznapokban ezt olykor borzalmasan nehéz megvalósítani, mégis segít abban, hogy önmagunk tudjunk maradni. A könyv is felhívja a figyelmet rá, de egyébként sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy igazán csak akkor tudjuk anyai/szülői mivoltunkat élményteljesen megélni, ha az élet más területein is elégedettek vagyunk. Ehhez pedig fontos, hogy saját igényeinket, vágyainkat is szem előtt tartsuk. Ettől nem önzővé, hanem kiegyensúlyozottá válunk, ezt pedig a gyermekek is megérzik

Megjegyzés: a cikk alapjául Pamela Druckerman Nem harap a spenót című könyve szolgál. A leírt megállapítások, tapasztalatok is a könyvből valók, elsősorban a francia középosztálybeli családok vizsgálatán alapul.

Beszélgetésünk a témáról!

Hogyan tudunk egyensúlyt tartani a szerepeinkben nőként? Miben különböznek a francia nőktől a magyar nők? Miért bírják jobban a francia anyák és mit tanulhatnánk tőlük? A cikkben is említett könyvről, és a nőiség valamint az anyaság témájáról beszélgetünk a Nők az úton podcast adásban coach vendégünkkel, Szokoli Bernadettel. Tarts velünk az úton, hallgasd meg a beszélgetést és szólj hozzá a témához!

Leadfotó: pexels.com

Csatlakozz most a Szikra Hub-hoz, amely egy kreatív fókuszú tudástár, és fejlődj több mint 300 inspiráló tudásanyagból. Irány a szikrahub.hu! További lehetőségek: SZIKRAMAIL, ONLINE KURZUSOK.

Kreatív szemléletmód a fókuszban – előadások, kurzusok, céges tréningek változatos témákban, rendhagyó nézőpontokból.  evaszlafkai.hu

Ezeket olvastad már?