Tudtad, hogy többet eszel a szem előtt lévő ételből?

Szerző: Szlafkai Éva

Azért eszel többet a szem előtt lévő ételből, mert többet gondolsz rá és ezt egy érdekes kísérlet is alátámasztja. Ez a felismerés óriási segítséged lehet mondjuk diéta alatt vagy káros étkezési szokások elhagyásakor, életmódváltásnál. Ilyen esetben nem árt résen kell lenned a potenciális veszélyforrások miatt, mint amilyen a kaja látványának csábítása.

Brian Wansink professzortól – aki egy fogyasztói szokásokat kutató táplálkozáspszichológus – hoztam egy érdekes kaja felismerést és kísérletet. Szóval tudj meg többet az egyik legfőbb diétabuktatóról egy tudományos kísérlet mentén:

Eszem, ha látom elv

Ez azért van, mert többet gondolsz rá. Ha nem látod az ételt, nem is gondolsz rá, viszont ha látod, akkor ott motoszkál a gondolataidban.

Most képzeld csak el: egész nap bámulod az irodai asztalon lévő csokis tálat.

Még ha nem is ennél csokit, akkor is veszel belőle egyet egy idő után. Persze, egy ideig türtőzteted magad és nemet mondasz a kísértésnek. Pedig olyan guszta. Oké, elhessegetted a gondolatot.

5 perc múlva: Oh, van a tálban csoki. De inkább nem veszek, én nem kérek, köszi.
5 perc múlva: …pedig mogyorós tuti. …nem.
5 perc múlva: … kimegyek mosdóba… a polc mellett haladok el, amin rajta van A tál. Veszek akkor belőle egyet. Áhh, inkább nem megyek ki WC-re.
5 perc múlva: ..és ha van benne kekszkrémes is? Talán csak egyet….vagy kettőt. Neeem.
5 perc múlva: … azt mondtam, hogy NEM!
5 perc múlva: Nah jó, most az egyszer…
…majd végül vagy 4 db kekszes landol a pocakban és kettő mogyorós az asztalon későbbre és még egy étcsoki majd WC-re menet.
Ismerős? 🙂

A sok nem egyszer csak igenné válik. Mert folyamatosan ott van a látóterünkben, folyamatosan ott lesz a gondolatainkban is.

Ha gondolsz az ételre, az már önmagában éhséget válthat ki.

A diétabuktató veszélyforrás a Pavlovi reflex. Ha étellel kapcsolatos dolgot tapasztalsz (látsz, szagolsz, hallasz…vagy akár csak képzelegsz róla), beindul a nyáltermelés, majd az inzulinválasz (hogy elbontsa majd a hamarosan betóduló cukrot) és beindul az éhségérzet (mert az inzulin csökkenti a vércukorszintet már így előre). Ebben az a gáz, hogy minél éhesebben veted magad rá a kajára, annál mohóbban és többet fogsz belőle enni.

A pi..ba!

giphy.com

Képzeld el: 
Egyik reggel látsz a büfében egy fánkokkal (vagy kolbásszal tök mindegy…helyettesítsd ide, amit szeretsz) teli tányért. Egészen ebédidőig eszedbe fognak jutni a fánkok, és alig várod, hogy ehess belőlük. Valószínűleg gyorsabban és többet is fogsz enni belőle, mintha nem láttad volna meg reggel és csak abban a pillanatban szembesülsz a fánkválasztékkal, amikor ebédidőben elérkezel a büfébe. Mivel ez utóbbi esetben nem tuningoltad magad, nem jutott eszedbe többször is a délelőtt folyamán.

Így fordíthatod a javadra ezt az elvet

Az “eszem, ha látom” elvet a saját előnyödre is tudod fordítani, csak előre kell gondolkodni. Egész egyszerűen tedd szem elé az egészséges ételeket és rejtsd el a nem kívánatosakat. Mondhatjuk úgy is, hogy ez egy “nem eszem, ha nem látom” diéta. Mondjuk én nem szeretem ezt a szót, hogy diéta, mert az mindig valami megvonáson alapszik és a megvonás rejtett és/vagy késleltetett kompenzálásba csaphat át.  Veszélyes. A diétában LE KELL MONDANOD valamiről, az életmódváltásnál pedig LECSERÉLED. És ez fontos különbség. Az előbbi kényszer, az utóbbi döntés. Az előbbi kudarc élménybe torkollhat, az utóbbi sikerélménybe. Inkább beszéljünk arról,

ha életmódváltásba kezdesz, akkor érdemes a régi, lecserélt kajákat eltenni, kidobni, vagy valakinek odaadni és helyettük legyen szem előtt minél több helyen (hűtő, konyhaasztal, íróasztal, nappali) egészséges alternatíva.

Ami nincs a szemünk előtt, arról megfeledkezünk.

Ha a nasis bödön ott van a látóterünkben, folyton döntés kell hoznunk, hogy ellenálljunk a kísértésnek. És nehéz állandóan magunk ellen, a kísértés ellen dönteni, vagyis kihagyni az ínycsiklandó ízeket. Szóval tüntessük el azt a bödönt és legyen inkább szem előtt egy gyümölcsös tál, vagy répacsíkos tányér.

Kísérlet: a csábító csokik csapdája

Brian Wansink az Evés ész nélkül c. könyvben (HVG kiadó, 2014) megoszt egy arcpirítóan felismerő és megdöbbentő kísérletet.

Egy irodaházban a “Titkárnők hete” alkalmából  ingyen bonbonos dobozokat osztottak szét, amelyben 30 db praliné található. A dobozok fele átlátszó tetővel, a másik fele sima tetővel van ellátva. Az összes dobozt egy héten keresztül mindig feltöltötte a kutatócsoport, miután elmentek haza a titkárnők.
Eredmény: Az átlátszó dobozba 71%-kal többször nyúltak, mint a zártba. Napi 77 kalóriával többet fogyasztottak. Ha 1 éves időtartamban nézzük az ártatlannak tűnő nassolást, az plusz 2,5 kg “rejtett” súlyt jelent. Ijesztő végiggondolni, hogy 1 év múlva egyikük sem tudná hova tenni, vajon mitől kúszott fel rájuk ennyi súly.

Több hasonló kísérletről számol még be a Brian, ami azt bizonyítja, hogy többet fogyasztottak az emberek azokból az ételekből, amelyek a látszódtak, és/vagy szem előtt voltak.

Hogy könnyebben vedd az esetleges életmódváltással vagy rossz étkezési szokások átalakításával kapcsolatos akadályokat, ismerd fel a potenciális veszélyforrásokat, mint amilyen a kaja látványának csábítása. Találj ki néhány ötletet, miként tüntetheted el a kísértő ételcsoportokat és csempészheted a szemed elé és kezed ügyébe az olyan táplálékokat, amelyekről tudod, hogy egészségesebbek, mint a korábbi nasik, amelyeket szeretnél lecserélni.

Leadfotó: gratisography.com


HA TÉGED IS HAJT A KÍVÁNCSI TUDÁSVÁGY ÉS A DOBOZON KÍVÜLRŐL SZEMLÉLNÉD A VILÁGOT, KÖVESD A SZIKRÁKAT! IRATKOZZ FEL A SZIKRAMAILRE VALAMINT CSATLAKOZZ A FACEBOOK ÉS AZ INSTAGRAM OLDALUNKHOZ!

Ezeket olvastad már?