Az utazás szerintem az egyik legjobb dolog az életben. Pár évvel ezelőtt megfogadtam, hogy minden évben elutazom legalább egy, számomra különleges helyre. Idén a Fülöp-szigetek nem az egyetlen, de mindenképpen egy különleges célpont volt, ráadásul itt van a világ hivatalosan is legjobb szigete. És valóban…
Eddig azon kívül, hogy messze van, egzotikus és hogy olcsó a munkaerő – amit sok cég ki is használ -, nem sok mindent tudtam a Fülöp-szigetekről. Ez alatt a pár nap alatt sok mindent megtapasztalhattam ebből a Paradicsomból, bár nem ment minden simán, sőt… 🙂
Stresszesen bár, de megérkeztünk a Fülöp-szigetekre…
A nyaralásaimra általában rohanok. Valahogy mindig az átlagosnál stresszesebbre sikerül, ahogy a reptéren átverekednem magam, aztán mindig csak úgy beesem a repülőgépbe, aztán a hotelbe. Ez most sem volt másképp. Munkából rohanás, az úton persze dugó, otthon villám pakolás, csomagmérés és fuvar a reptérre. Hosszabb idő után először, Mariann barátnőmmel a reptéren találkoztam. A gépen kiderült, egy jópofa kanadai srác pontosan ugyan azt a nyaralást szervezte meg, amit mi. Ugyanakkor és ugyan oda. Micsoda „véletlen”?! Ő is egy Angliából érkezett barátjával volt, épp Cebuba repültek 3 napra, majd 3 nap után ugyan azzal a géppel, amire nekünk is jegyünk volt, Cebuból Boracayra utaztak születésnapot ünnepelni. Épp, ahogy mi! Így kettőnk társasága még landolás előtt a duplájára nőtt.
Boracay híres a tengerparton_naponta újjáépített homokkölteményeiről
Egy egész éjszakai alvás kihagyása és kb. 8 óra repülő út után egy délután érkeztünk Cebuba. Persze a fáradtságnál nagyobb volt az izgatottság, hogy a Fülöp-szigeteken vagyunk.
Kaland a 15 méteres cetcápával
Cebu Manila után a Fülöp-szigetek legnagyobb és legfejlettebb városa. Ferdinand Magellan fedezte fel tévedésből 1521-ben. A városból igaz, nem sokat láttunk csak a gyönyörű hotelt és annak pálmafás tengerpartját. Az érkezésünk utáni estére csak egy vacsorát terveztünk, a gyönyörködéssel viszont elment az idő, éjfél fele próbáltunk „gyorsan” 4 órát aludni. Másnap ugyanis hajnali 4-kor keltünk, és indultunk túrázni. Ha már kaland túra, akkor igazán semmit nem szerettünk volna kihagyni.
Kora reggelre Oslobba autóztunk. Itt az év minden egyes napján már napfelkelte előtt nyüzsög az egész part. Pár éve turisták tömkelege látogat ide, hogy testközelből láthassa a világ legnagyobb halfaját, a cetcápát. Mi is ezért jöttünk.
2012 óta virágzik a cetcápa turizmus a szigetnek ezen a részén az óriáshalak jelenléte miatt.
A cetcápa emberre teljesen ártalmatlan, planktonokkal táplálkozó hal. A maga 15-17 méterével és akár 20-30 tonna súlyával mégis tud félelmetes lenni. Ennek ellenére a kötelező tájékoztató végighallgatása után mi is egy keskeny, fából „tákolt” katamaránba szálltunk. Majdnem biztosak voltunk benne, hogy négyünkkel a csónak már felborul, mégis bemerészkedtünk.
Oslob cetcápa lesen
Pár méterre a parttól helyi halászok krillel (apró rákfélékkel) etetik az óriásokat minden reggel 6-tól délig. Ilyenkor a legérdemesebb menni.
Az élmény szürreális
Előtte sosem láttam még cetcápát. Mikor beugrottam a vízbe, nem is tudtam, mit keressek. Buborékok mutatták az irányt, merre nézzek, és egyszer csak észrevettem, hogy a nagy sötétség nem a víz színe… Ez a hatalmas, lomha élőlény békésen úszott el mellettem.
Csak az uszonya nagyobb volt nálam, és egy csapásával könnyedén méterekkel arrébb sodort a vízben. Mellette megjelent egy másik is.
Egyszerre volt ijesztő és hihetetlenül csodálatos, felemelő élmény természetes környezetükben látni ezeket a fenséges állatokat. De mint minden olyan tevékenység, ami a természetre vagy a vadonban élő állatokra van hatással, a cetcápa les sincs ellentmondások nélkül.
A cetcápa turizmus kizsákmányolás?!
Néhány állatvédő szerint ezen túrák a környezetre gyakorolt negatív hatását hangsúlyozzák. Egyesek szerint, habár a cápák szabadon élnek, környezetük mégsem zavartalan. Az, hogy a helyiek etetéssel tartják ezen a területen ezeket az állatokat, nem egészséges, mert így a cetcápák elkényelmesednek, ugyan azt az ételt eszik nap, mint nap és sok más tápanyaghoz nem jutnak hozzá, amire egyébként szükségük lenne, és amit zavartalan, természetes környezetükben maguktól fogyasztanának. Emellett az óriás halak megszokják a sok hajó és turista jelenlétét, ami máskor veszélyt is jelenthet számukra. Sokszor túl közel merészkednek a hajókhoz élelem reményében és a hajók motorjához érve könnyen sérülést okoznak/ okozhatnak testükön.
Mi úgy döntöttünk, részt veszünk a túrán. A cetcápa egy veszélyeztetett fajnak számít, mégis azt gondolom, a helyiek jól ismerik ezeket az élőlényeket és azok szokásait, és bízom benne, hogy olyanból nem csinálnának pénzt, ami a természetre és a környezetre, amiben saját maguk is élnek ártalmas.
Ne vakuzz, ne naptejezz, ne menj 4 méternél közelebb!
A túra előtt egy rövid előadást kell kötelezően végig ülni, ahol elmondják, hogy naptejjel nem lehet bemenni a vízbe, a víz alatt vakuval nem lehet a cápákat fényképezni, nem lehet őket megérinteni, sőt minimum 4 méter távolságra kell tőlük lenni. Erre a túravezetők figyelnek is, és amikor mi ott voltunk, a turisták be is tartották ezeket a szabályokat. A lehetőség adott, a pro és kontra vélemények és a rendelkezésre álló információk tudatában pedig mindenkinek joga van saját belátása szerint dönteni a túrán való részvételről vagy annak kihagyásáról.
Kanyon-kalandtúra: mintha nem is ebben a világban lennél
A kora reggeli frissítő élmény után motorral mentünk tovább egy kanyon túrára Kawasanba. Gondoltuk, 2 nap nem alvás után a cetcápákkal úszás mellé még jól jön egy kis adrenalin hajsza. Hát rosszul gondoltuk! A hely egy álom, a természet egyszerűen csodás. Mintha nem is ebben a világban lennél.
Emlékszel a régi idők poszter tapétáira? A 90-es évek elején nagy divat volt vízeséses, esőerdős óriás tapétát rakni a nappali falának közepére. Na, mi egy ilyen képben voltunk.
Kawasan az a hely, ahol egy kanyon túra igazán egyedülálló kihívást jelent. A sziklamászástól és szikláról sziklára ugrástól kezdve a vízen csúszáson, vízeséses szakadékba ugráson keresztül a hideg vízben a sodrás tetején úszásig, majd gyaloglásig mindenben volt részünk. Ami izgalmas és kalandos, ha friss és fitt az ember. Nem pedig napok óta kialvatlan, mint amilyenek aznap mi voltunk.
Kanyon túra még az elején
Nem kell extrém fittnek lenni egy ilyen túrához, egy kiadós alvás előtte viszont mindenképp jól jöhet. Azt hiszem, mi túlságosan könnyelműen indultunk az adrenalin hajszára. Már a túra negyedénél kezdtük erőnket veszteni, de onnan már nem volt vissza út. Több mint 4 óráig tartott lejönni a kanyonból. A végén már egyáltalán nem élveztük. Erőtlenek és kimerültek voltunk. Az adrenalin már nem adta, hanem szívta az energiát, csak túl akartunk rajta lenni.
A végén már azt éreztem, belehalok, ha még egy szakadékba le kell ugranom.
De aztán nem volt más választásom, mert valahogy mindig volt „még egy utolsó”. A hangosan zubogó víz hallatán és a néha 10-12 m magas szakadék láttán a szokottnál kissé gyorsabban vert a szívem, de aztán ugrottam, és mire a mélység hangja ijedséget váltott volna ki belőlem, már sodort is az ár egy nyugodtabb, csendesebb vízfelszínen. Túléltem. Így is egy életre szóló élmény volt, de azt hiszem, fele olyan jó, mint egyébként lett volna. Szóval, ha ilyen kalandra vágynál, mindenképpen javaslom, hogy rendesen egyél és aludj előtte.
Az egész napi kalandok után este szó szerint beájultunk az ágyba, másnap pedig már repültünk is tovább Boracayra.
Boracay, hivatalosan is világ legjobb szigete
Boracay pici, de annál nagyobb buli sziget. Nincs még egy hely, ami ennyire tele lenne bulizni vágyó fiatal turistákkal, utazókkal.
Mivel területre kicsi, elég zsúfoltnak tűnik. Igazából az is. Hotelek, resortok, bungalók egymás hegyén, hátán. A hangulat viszont nagyon családias. A hotelbe érkezés után pár órával már mindenki tudta, hogy megérkeztünk, másnap pedig már mindenki a nevünkön szólított minket. A filippínók rettentő kedves emberek. Mindig mosolyognak, mindennek örülnek, szívélyesek, készségesek. Az időt másképp értelmezik, mint mi (európaiak). Éttermekben például nem ütik el egymást a pincérek a gyors kiszolgálás miatt. Nem kapkodnak, nem sietnek sehova és semmivel.
Érezhető, hogy egy ilyen szigeten lassabb az élet, mint amihez mi vagyunk hozzászokva.
Nem hiába ilyen helyre megy pihenni az ember a nyüzsgő nagyváros helyett.
A sziget egyszerűen álomba illő, igazi „bounty sziget”
Vakító fehér homokos tengerparttal, kókuszoktól roskadozó pálmafákkal, a türkiz szín minden árnyalatában pompázó, kristály tiszta tenger vízzel. Egyszerűen mesés. Meglepően nagyon-nagyon tiszta, amire nem is számítottam. És mellé a hangulat! Nem csoda, hogy több neves utazómagazin díját is elnyerte már. 2012-ben a nemzetközi Travel + Leisure magazin a világ legjobb szigetének választotta Boracayt. * „Boracay named 2012 worlds best island”. ABS-CBN News. Retrieved February 21, 2013.
Boracay White Beach
Ennek tudatában próbáltuk mi is kiélvezni az ott töltött időnk minden pillanatát és az álom sziget nyújtotta lehetőségeket.
Napfürdőzés, tuk-tukozós turistáskodás, bazározás, vacsorák, koktélok, bárok, klubok. Az élet (a helyiekén kívül) többnyire délután kezdődik a szigeten. Addig mindenki az előző este fáradalmait heveri. Majd amint lemegy a nap, a sziget pezsegni kezd. Itt nem számít, hogy hétvége vagy hétköznap van, az emberek folyamatosan jönnek-mennek, cserélődnek. Minden este más és más fellépők, DJ-k jelennek meg a szigeten.
Kicsit úgy tűnt, mintha Boracay egy amolyan „buli megálló” lenne a tengerek kellős közepén. Ki hosszabb, ki rövidebb időre áll meg kiereszteni a fáradt gőzt.
Egyik este ún. „pub crawl” kocsmatúrára mentünk, ahonnan én hamar kiestem, de a csapat többi tagjának sikerült a sziget majdnem minden egyes bárjában inni egyet-kettőt, majd a Másnaposok filmbe illően végezni az estét. 😀
Ezen a pici szigeten mindegy volt, hogy csak vacsorázni, koktélozni mentünk vagy bulizni a helyi klubba, érdekes módon mindig valamilyen ismeretlen ismerősbe botlottunk.
„Egy számomra ismeretlen, szintén magyar lány a kezemnél fogva állított meg és szólított a nevemen.”
Egy este, ahogy a tengerparti bárok mellett sétáltunk és közben Mariann barátnőmmel magyarul beszéltünk, egy számomra ismeretlen, szintén magyar lány a kezemnél fogva állított meg és szólított a nevemen. Ő tudta, hogy én ki vagyok, egy közös ismerősünktől hallott rólam és felismert. Az élet kifürkészhetetlen – szokták mondani. Én azonban már többször is tapasztaltam, hogy hasonló emberek valahogy mindig összetalálkoznak. Másnap este Nikivel bővült tovább a csapat.
A kibővült csapat a tengerparti éjszakában
Egy másik nap egy másik helyen Mariann szelfizgetés közben szedett össze két újabb csapattagot. Két magyar DJ-t. Imádtam hallgatni a történetüket. Ákos és Kristóf az otthoni életükből kiszakadva Shanghaiba, Kínába költöztek, és pár éve csak a hobbijuknak, a zenélésnek élnek. Shanghaiból utazgatnak fellépni szerte a világban. Boracayn is épp munka miatt voltak.
Egy buliba jöttek zenélni az Area 51 nevű helyen, amit a szigeten mindenki ismer, havonta ugyanis csak két alkalommal van nyitva.
Ebből az egyik alkalomra általuk mi is hivatalosak lettünk. A buli, ami exkluzívnak volt beharangozva nekem inkább fesztiválosnak tűnt. Tipikusan az a környezet, ahol, ha nem vigyázol, az italod könnyen világítani kezd az UV fényben. De a hangulat jó, nagyon „szabad”. Olyan fesztiválos. Ez az éjszaka tuk-tukozás helyett egy motoros haza taxizással ért véget.
Másnap reggel, ahogy minden reggel, kellemes volt teát szürcsölgetve a még csendesebb, éledező tengerpartot nézni. Aztán napközben a trópusi napfény alatt ejtőzni, naplementekor egy pihentető masszázst élvezni a tengerparton, majd kezdődhetett minden elölről.
A 10 napos Fülöp-szigeteki nyaralásomról azt hiszem fáradtabban jöttem haza, mint ahogy indultam.
De minden perce megérte.
A szokásos hűtő mágnes és most egy gyönyörű fonott strandtáska mellett ismét rengeteget láttam, tapasztaltam, tanultam. Új ismeretségeket kötöttem. A Fülöp-szigetek, de főként Boracay az a Paradicsom, ahol mindig történik valami. Egyszerűen innen nem lehet élmények nélkül haza térni.
Még egy kis Fülöp-szigetek
A Fülöp-szigetek Délkelet-Ázsia keleti részén fekvő több mint 7.100 szigetből álló szigetállam. Tele van természeti csodákkal; vulkánokkal, hegyekkel, kanyonokkal, vízeséses esőerdőkkel, varázslatos tengerpartokkal, roppant különleges növény- és állatvilággal. Tökéletes desztináció természetbarátoknak, kalandra vágyóknak, egzotikus tengerparton türkiz vízben fürdőzni szeretőknek, fiatal party arcoknak, nászutas szerelmeseknek, pihenőknek.
Ha tetszett, oszd meg másokkal is!
[sgmb id=”2″]
