A kreatív élet csupa játék – fedezd fel a benned élő gyereket!

Szerző: Szlafkai Éva
Játék

A kreatív élet csupa játék. A játék során kikapcsolódunk, felfedezünk, koncentrálunk, örülünk, izgatottak vagyunk, alkotunk, élvezzük a pillanatot, mókázunk, belemerülünk, fejlődünk, motiváltak vagyunk, fantáziálunk, megélünk, jelen vagyunk – legyünk bár gyermekek vagy felnőttek.

Mit tanulhatunk vajon a dánoktól, akik talán a legelégedettebb nemzet a világon? Több mint 40 éve vezetik az OECD felméréseiben a világ legboldogabb országai listáját. A kulcs a szemléletükben van, és az ennek megfelelő neveltetésben.  A dánok nem dobálnak üres dicséreteket és nem ámítanak azzal, hogy mindennek jó vége lesz, hiszen a szenvedésekből többet tanulunk az életben, mint a sikerek nyomán. Az empátia megtanít tisztelni önmagunkat és másokat, nem ítélkeznek, inkább megértenek és együttéreznek. Egyfajta pozitív realisták, vagyis szeretik teljes egészében látni a dolgokat, de a negatív aspektusok helyett a pozitívakra koncentrálnak. Fontos számukra a hygge, vagyis a meghitt légkörben együtt töltött idő élvezete, és azt vallják, hogy a szabad játék felkészíti a gyereket szembenézni a felnőttkori kihívásokkal.

Iben Dissing Sandahl dán gyermekpszichológus szerint „a szabad, kötetlen játék révén boldog, kiegyensúlyozott és érzelmileg rugalmas gyereket nevelhetünk.„

A szabad játék

A szabad játék arra tanítja a gyerekeket, hogy ne szorongjanak. Kulcsszerepe van a stressz legyőzésének megtanulásában. Ha egy gyerek szabadon játszhat, akkor épp az élet feladatival való megküzdést tanulja, éppen ezért ha csak lehet, hagyjuk szabadon játszani a lehető legkevesebb beavatkozással. Kell neki a fejlődéshez, a saját döntéseiből származó felelősség kialakulásához szükséges szabad tér. A szabad játék önkontrollt ad és belső lendületet, megtanít érvelni és együttműködni.

A közelmúltbeli kutatások szerint össszefüggés mutatható ki a gyerekkori kötetlen játék és a felnőttkori kreativitás között, a szervezett játékokban való részvétel viszont felnőttkorra csökkenti az alkotóképességet. 

A játék rezilienciára, azaz lelki állóképességre, a stresszből való felépülésünkre, rugalmas alkalmazkodóképességre tanít, ami egy nagyon fontos kulcsa a sikernek. A gyermek a szabad játék közben rengeteget tanul, miközben jól érzi magát. Kiépül a belső kontrollja, erősödik a kompetenciaérzete, és elkezdi érezni, hogy befolyásolni tud helyzeteket, ami életképesebb és döntéseiért felelősséget vállalni tudó felnőtté teszi.

Szabad játék
A játék rezilienciára tanít | fotó

Kreativitás gyerekkorban

Ahogy ebben a cikkben olvashatjuk, mire a gyerekek kilépnek az egyetem kapuján, a kreativitásuk 90%-át elveszítik.  Sajnos túlhasználjuk a bal agyféltekét a jobb kárára és magolással lexikális tudást nyomunk a gyerekek fejébe, amikor a játék révén meg is szerethetnék a tanulást és felelős, az életben boldogulni tudó, önmotivált felnőttekké válnának.

„Ha kreatívabbak akarunk lenni, legalább részben maradjunk gyerekek”

Jean Piaget, pszichológus

A gyerekekben még nincs elvárás, nincsenek betanult szerepek. A gyerekek csordultig vannak kíváncsisággal, önkifejezési vággyal, a játék élvezetéért játszanak és motiváltan vetik bele magukat a fantáziájuk birodalmába. Nemcsak izgalmasan hangzik, de a gyerekek ezáltal fejlődnek is. Jól hangzik! Miért nem csináljuk mi is ezt? Elvárások nélkül adni, játszmák nélkül őszintén megnyilvánulni, bátran felfedezni a világot, megvalósítani önmagunkat, élvezni a munkánkat és önmotiváltan belevetni magunkat a kihívásokba. Ez is jól hangzik, ugye? Van mit tanulnunk a gyerekektől, vagy a bennünk élő gyermektől. Mi volt az, amivel gyerekkorunkban órákig el tudtunk szöszmötölni? Mi lelkesített bennünket akkor? Mi szerettünk volna lenni, ha megnövünk? Csupa olyan kérdés, amely visszaröpít bennünket a gyermeki énünkhöz. Érdemes tanácsot kérni tőle néhanapján, akár ilyen játékos formában: „Mit tenne most ebben a helyzetben a gyerekkori énem?”

Ráadásul, ha elakadunk egy problémamegoldási folyamatban, akkor menjünk el egy óvodába, menjünk ki a játszótérre, beszélgessünk róla gyerekekkel. Higgyük el, fantasztikusan más nézőpontokat fogunk megismerni, amelyek közül néhány elindíthat bennünket a megoldás felé vezető úton.

Játszóterek

Carl Theodor Sorensen tájépítő mérnők az 1930-as években olyan játszóteret tervezett Dániába, amely inkább egy építkezési területhez volt hasonló, mint játszótérhez. Tele volt barkácselemekkel, homokkal, sóderrel, bunkernek alkalmas területekkel és a srácok imádták, mert a szabad játék iránti igényeik alapján készült el. Ugyanezen elv mentén készült el például 1949-ben minneaplolisi Udvar, illetve pár éve az észak-welsi Vidék. Utóbbi terület egy nagy sártenger, némi fával, szemeteskukával, abroncsokkal, rozoga biciklivel, ipari tekercsekkel, szögekkel, kötelekkel és még számos haszontalan, hagyományos játéknak távolról sem nevezhető lommal. Semmi nem jelezte, nem utalt rá, hogy ez egy hivatalos játszótér. Mégis pillanatok alatt a gyerekek kedvenc területe lett, ahol szabadon garázdálkodhattak.

A gyerekek a felfedezhető játékot szeretik | fotó

A nem igazi játszóterek, az igazi játszó terek

Hiába tűnt veszélyesnek, mégis az ilyen típusú játékok bizonyítottan jótékonyak. Biztosítják a testmozgást, a felfedezés izgalmát, fejlesztik a társas viselkedést, levezetik az agresszivitást és megtanítják a gyerekeket vigyázni a saját testi épségükre. Ha éberen figyelhetnek, felfedezhetnek, felelősek lehetnek a saját tetteikért, akkor több dolgot tanulnak meg az életről, mint a kipárnázott játszótér egyik hintázásra való hintájában ücsörögve. Tegyük a szívünkre a kezünket, mi hol szerettünk jobban játszani gyerekkorunkban: a dedikált játszótéren, vagy a környéken felfedezett bunkerekben, fákon, érdekes területeken? Én állandóan kék-zöld folt voltam a sok felfedező kalandtól, imádtam fára mászni, bunkert építeni, falakat meghódítani, mindenhova bebújni. Sokkal izgalmasabb volt a kertben, a szántóföldeken, a lakótelep környékén, az erdőben, a domboldalon játszani, mint a kinevezett játszótéren… hiszen egy gyereknek, és remélhetőleg később a felnőttnek is, az egész világ játszótér.

„Ha egy mászóháló vagy egy létre fokai között mindig azonos a távolság, a gyereknek oda sem kell figyelnie, hova teszi a lábát. A szabványosítás azért veszedelmes, mert a játék egyszerűsödik, a kicsi pedig nem ügyel többé a mozdulataira. Amit itt megtanul, annak az egyenetlen és aszimmetrikus formák között, amelyekkel az életben szembesül, aligha látja hasznát.”

Helle Nebelong játszótértervező

Amikor a gyerek nem tipkus játszótéri környezetben játszik, akkor épp felfedezi a világot. Felkészül a felnőtt élet izgalmas és kiszámíthatatlan közegére. Kifejleszti azokat a készségeket – a saját kárán, sebesüléseken, verekedéseken, fájdalmakon keresztül -, ami a boldoguláshoz, tanulságok levonásához szükséges lesz majd számára. Ha mindentől óvjuk a gyerekeket, akkor behatároljuk a mozgásterüket, és nehezebben válnak kíváncsi, nyitott, színes, kreatív egyéniséggé.

Játék felnőttkorban

Felnőttként is szükségünk van a gondtalan játékra, amikor izgatottan belemerülünk egy foglatosságba, amikor megfeledkezünk a mindennapok nyüzsgéséről és csak játszunk. Felnőttként is rengeteget fejlődhetünk abból, ha néha el merjük engedni magunkat és egyszerűen csak játszunk. Felszabadító!

Scott Kaufmann pszichológus aki a játékot és a kreativitást kutatja, azt mondja, hogy

a felnőttkori kreativitást és a sikerképességet a gyerekkori játék határozza meg.

A játék során sikerélmények érnek bennünket, ez pedig fejleszti az önbecsülésünket, javítja az önértékelésünket. A bátorságunkat próbára tévő sikerek nyomán érzett önbizalom révén megbizonyosodunk róla, hogy képesek vagyunk kilépni a komfortzónánkból és kezelni a félelmeinket. A sikerélmény endorfint szabadít fel, az öröm és az elégedettség pedig újabb kihívások felé terel bennünket. Tehát érdemes olyan játékot iktatni a hétköznapjainkba, amely során gyakran lehet részünk apró vagy akár nagy sikerélményekben.

A játék során a lényeg, hogy kikapcsolódjunk | fotó

Játék során

Játék során az agy is fejlődik. A szinapszisok összekapcsolják az idegsejteket, ráadásul, ha pozitív inger éri – a játék során tapasztalt öröm miatt -, akkor ez jó irányba befolyásolja az idegkapcsolatok minőségét.  A stressz viszont pont ellenkezőleg hat, csökkenti az agy plaszticitását. Ha játszunk, levezetjük a stresszt és a pozitív elmeállapot jó hatással van az agyunk fejlődésére. Mindez kiváló muníciót ad nekünk a hétköznapi kihívásokkal való szembenézéshez és a stressz kezeléséhez.

Szakítsunk időt minél gyakrabban azokra a dolgokra, amelyek örömet okoznak. Hagyjuk sziporkázni a kíváncsiságunkat, hagyjuk feléledni a valódi énünket és a gyermeki énünket. Alakítsunk ki játékos szemléletet, és jelöljünk ki a játékra alkalmas időt és teret. Túlzsúfoltak a napjaink, ezért nem meglepő, ha a játékot is be kell tervezni a teendők közé. Viszont annál fontosabb valóban megtenni.

A játék során – legyen mozgásos, szellemi, szabálykövető vagy éppen alkotó játék – a lényeg, hogy kikapcsolódjunk. Fontos, hogy feltöltődjünk, pihenjünk, szórakozzunk, elengedjük a gyeplőt, lerázzuk magunkról a felnőttkori szerepeinket és felhőtlenül elmerüljünk a gyermekeink és gyermeki énünk kíváncsi világában.

Nicole Lazzaro, a XEODesign vezető tervezője egy kutatása során arra volt kíváncsi, hogy miért játszunk különféle játékokkal.  A konklúzió szerint a játék során átélt érzelmek és a szórakozás élménye miatt. Az emberekkel való szórakozást a versengés és az együttműködési vágy hajtja, a könnyed szórakozásban a felfedzés, a kíváncsiság a fontos, a jelentősségteljes szórakozás alapja a másik vagy a világ megváltoztatása, a kihívásokkal teli szórakozásnál pedig maga a kihívás izgalma motivál. Ezek az élvezetek ösztönöznek bennünket játékra és ezeket aknázzák ki napjainkban számos területen. A gamfication lényege, hogy úgy tesznek szórakoztatóbbá szolgáltatásokat, hogy játékelemeket (ranglisták, jelvények, pontok) csempésznek nem-játékos környezetbe is, mint mondjuk munkahelyi folyamatok, sales kampányok, toborzás, oktatás stb. Tehát felnőttlétünket is áthatja át a játék élménye, csak sokszor hajlamosak vagyunk megfeledkezni a gyermeki énünkről.

D. W. Winnicott gyermekpszichiáter, szociológus azt mondja, hogy

„a játékban, és csakis a játékban lehetséges az, hogy az ember – gyerek és felnőtt egyaránt – képes kreatívnak lenni, és a teljes személyiségét kihasználni. Csak a saját kreativitásunkon keresztül ismerhetjük meg önmagunkat.” 

Tegyük hát a játékot, játékosságot, játékos szemléletet az életünk részéve, hogy kreatív impulzusokban gazdag életet élhessünk, pont, mint gyermekkorunkban.

Leadfotó

Ezeket olvastad már?