A kudarc, mint felvételi követelmény

Szerző: Szlafkai Éva

Sokkal többen kudarckerülők, mint sikercentrikusak. Vagyis sokkal többen torpannak meg egy kihívás láttán attól félve, hogy kudarcot vallanak, mint inkább az motiválná őket, hogy sikert érnek él. Pedig fifti-fifti. Sőt, a siker javára dőlhet a mérleg megfelelő szemléletmóddal és felkészültséggel. Sokszor megéri kockáztatni.

Azt hiszem tényleg a szemléletmód a kulcs, abból is a fejlődési. Hiszen egy élethelyzet megítélése attól függ, hogy mit látsz benne, hogyan éled meg, levonod-e a megfelelő következtetést, vállalod-e a felelősséget és hiszel-e benne, hogy mindenből tanulhatsz. Ha igen-ek a válaszok, akkor jó eséllyel szoktál kockáztatni. Mert nem veszed annyira komolyan a bukás veszélyét. Ha pedig hibázol? Hát bumm. Tanulsz belőle.

Én is számtalanszor vágtam bele olyan dolgokba, amelyhez jó adag bátorság kellett, mert számomra ismeretlen, új helyzetek voltak. De az esetet többségében megérte, mert sikerrel vettem az akadályokat (és azok voltak bőven), a kudarc részéből pedig okultam és felhasználtam a tanulságot. Persze nem ilyen egyszerű az ügy egyébként, ám folyamatosan egyre jobb és jobb lehetsz a bevállalásban. 

A kudarc előny is lehet

Mondok egy sztorit.

Jack Foster (Az Ötlet című könyv írója) egyik barátja Los Angelesben készült megnyitni egy országos reklámcég irodáját. Amikor összefutottak egy kis csevejre, a fickó a sok szervezési feladattól totál be volt havazva. A rövid csevejt egy velős mondanivaló teszi értékessé.

Elmesélem a sztorit.

– Milyen embereket akarsz felvenni? – kérdezte Jack
– A szokásosokat: kreatív szövegírókat, művészeti vezetőket, médiásokat, ügyfélkapcsolatosokat, piackutatókat, hiszen tudod.
– De hogyan választasz közülük? Hogyan különbözteted meg az egyik médiást a másiktól, akiknek ugyanolyan kvalitásai vannak? Milyen szempontok szerint döntesz?
– Úgy, hogy szimpatikus vagy sem. Ha nem szimpatikus, nem veszem fel, bármilyen jó is a képzettsége és a referenciája.
– És még?
– Be kell vallanom, hogy elfogult vagyok azokkal szemben, akik éltek már át kudarcokat.
– Tessék? Miért?

Jack vállalkozó barátja erre így válaszolt:

Igen, jól értetted. Azokat részesítem előnyben, akik már hibáztak. Ők tudják, hogy a kudarc sosem maradandó. Akik sosem éltek át kudarcot, jellemzően azt hiszik, hogy a kudarc maga a katasztrófa, ezért félnek elmenni a legvégső határig. Félnek kockázatot vállalni. És mivel sosem buktak el, azt hiszik, mindent tudnak. Utálom a mindentudókat. Ráadásul ebben a szakmában folyton elutasítások érik az embert. Ez teljesen normális. Olyan embereket akarok, akikről tudom, hogy a jég hátán is megélnek, és ha kudarc éri őket, akkor keljfeljancsi módjára felállnak és folytatják.

Az én következtetésem, hogy ne féljünk kudarcot vallani. Vagy inkább onnan közelítek, hogy ne féljünk belekezdeni valamibe, ami új és amitől tartunk, hogy kudarcot vallunk, mert akkor a félelem megakadályozhat a sikerben is. És mi van akkor, ha nem jön össze? Vedd számításba a legrosszabb eshetőséget és a szerint dönts, hogy bevállalod-e.

Tesztelted már a szemléletmódodat?

TÉGED IS HAJT A KÍVÁNCSI TUDÁSVÁGY? KÖVESD A SZIKRÁKAT A TÖBB EZER FEJLŐDNI VÁGYÓ, KREATÍV NÉZŐPONTRA NYITOTT OLVASÓVAL EGYÜTT: SZIKRAMAILFACEBOOKINSTAGRAM

Ezeket olvastad már?