A kulturális önismeret meglehetősen fontos, főleg, ha multikulturális környezetben kell dolgoznunk, ami valljuk be Magyarországon elég gyakori, akkor egyenesen előny, ha rendelkezünk ilyennel. Te foglalkoztál már ezzel? Nekem így tudatosan egészen új volt a téma, de hihetetlenül izgalmasnak találom.
Önismerettel kapcsolatos cikkeket már írtunk, én magam is sokat foglalkoztam ezzel a témával, tehát van egyfajta saját megélésem. A kulturális önismeret azonban a közelmúltig teljesen ismeretlen volt számomra.
Mi is az a kulturális önismeret?
A kulturális önismerettel egy nagyszerű térképet kapunk arról, hogy valójában milyen hiedelmek, értékek vezetnek bennünket. Mik azok a tényezők, amelyek mélyen gyökereznek bennünk és tudatalattinkból törnek elő. Lényegében közel állnak a sztereotípiákhoz, azonban egyáltalán nem azok. Értékek, amelyeket magunkkal hordozunk, és elég erősen befolyásolnak bennünket. Pl. a munkahelyen. De nem csak kulturális önismeretről, hanem kulturális intelligenciáról (cultural quotient – CQ) is beszélhetünk, melynek szintje a más kultúrába való sikeres beilleszkedést és hatékonyságot jelzi.
Az interkulturális környezet iránytűje
Nagyon fontos, hogy átgondoljuk, melyek azok az értékek, üzenetek, amelyeket gyermekkorunkból hozunk. Melyek azok, amelyek meghatározzák viselkedésünket, befolyásolják döntéseinket. Ezek ugyanis a mindennapi életben, a munkahelyünkön, munkavégzés közben jellemzőek ránk. Ha pl. valakinek nagyon fontos a tartás, mint érték, az általában a munkahelyen is zárkózottabb, nehezen beszél magánéleti problémákról, ritkán látni azt rajta, hogy lelkileg, belül, milyen állapotban van. Aki ilyen, az a munkahelyén egy viszonylag állandó szintet tud hozni akkor is, ha a magánéletében nincs olyan nagy rend éppen.
A kulturális önismerettel egy nagyszerű térképet kapunk arról, hogy valójában milyen hiedelmek, értékek vezetnek bennünket, amelyek mélyen gyökereznek bennünk.
Számos ilyen érték van, és ezek közül vannak olyanok, amelyeket legtöbbünk is hordoz. Általában nekünk, magyaroknak fontos szerepe van a családnak, családi kötelékeknek, hiszünk a tudás erejében, fontosságában, azonban kevésbé vagyunk befogadók és szeretjük kerülni a konfliktusokat. Mindez jellemző a munkánkra is. Tekintve, hogy konfliktuskerülők vagyunk sok esetben, így nehezen is állunk ki saját értékeinkért. Éppen ezért pl. egy német munkavállalóval szemben alulmaradhatunk. Ők abban szocializálódtak, hogy jelezzék egyértelműen és tömören, ha bármilyen ellenérzésük van.
Mi előnyünk származik belőle?
Persze ennél azért jóval összetettebb a kérdéskör, a lényeg azonban az, hogy ha mulikulti környezetben tevékenykedünk, akkor nem csak a másik fél kultúrájáról érdemes információt gyűjteni, hanem célszerű egy kicsit saját magunkat is feltérképezni. Így nem okoz gondot a dánok túláradó lelkesedése, a németek pragmatikus reakciója vagy éppen az indiaiak látszólagos „nemtörődömsége”. Ahogyan az IQ vagy az EQ, a CQ is fejleszthető egészen speciális gyakorlatokkal.
A legfontosabb azonban, hogy legyünk nyitottak egymás iránt, figyeljünk oda a másikra így könnyedebbé válhat az interkulturális kapcsolatok kiépítése.
A témáról bővebben:
GARAMVÖLGYI JUDIT-RUDNÁK ILDIKÓ: Kulturális intelligencia bemutatása, mérési lehetőségei;
OFSTEDE, G. – HOFSTEDE, J.G.: Kultúrák és szervezetek. Az elme szoftvere: Az interkulturális együttműködés és szerepe a túlélésben
Leadfotó: flickr.com
