Ebben az évben sokan mentek el azok közül, akik hatással voltak rám valamilyen módon. Művészetükkel, zenéjükkel tanítottak, adtak, személyiségükkel feledhetetlenné tettek egy-egy momentumot. Ezzel az írással szeretnék emlékezni rájuk!
Amióta az eszemet tudom, nincs olyan karácsonyi időszak, hogy legalább 30x ne hallanám a Last Christmas-t. Szerintem ezzel ráadásul a világon senki sincs másképpen. Amikor egyetemre jártam volt is egy olyan babonám, hogy az őszi szemeszter vizsgaidőszaka tuti sikeres lesz, ha az első karácsonyi dal, amit meghallok a szezonban, az a George Michael-el azonosítható sláger…
Idén is ezerszer hallottam és bár stílusában, hangulatában messze elüt attól a zenétől, ami igazán lázba hoz, valahogy mindig mosolyt, jókedvet hoz.
Nem gondoltam volna, hogy George Michael számára valóban ez volt az utolsó karácsony.
Nem azért kezdtem ebbe az írásba, mert hatalmas George rajongó vagyok, egyszerűen csak azért, mert az ő zenéjét nehéz figyelmen kívül hagyni. Számomra az volt pályájának csúcsa, amikor a Freddy Mercury emlékkoncerten színpadra lépett. (Rajongók biztosan vitatkoznának velem, de ez most az én élményem…) És George Michael kapcsán eszembe jutott, hogy ebben az évben mennyi ikonikus alaktól kellett búcsúzni.
Nem csak 2016-tól búcsúzunk
A szomorú sort David Bowie kezdte, majd Alan Rickman követte. Alan Rickman szinte az összes olyan filmben játszott, amelyek a kedvencemmé váltak: Drágán add az életed, a kihagyhatatlan romantikus Értelem és érzelem, a fantasztikus Harry Potter és persze a karácsonyi időszak filmes slágere az Igazából szerelem… És elment Bud Spencer is, aki vitathatatlanul műfajt teremtett.
A sor azonban nem zárult, Prince halálhíre is komolyan megdöbbentett, magyar nevek közül pedig csak a legnagyobbakat említve: Kertész Imre Sorstalanságával, Aigner Szilárd hamisítatlan időjárás-jelentéseivel, Psota Irén és Józsa Imre zseniális játékával beírta magát történelemkönyveinkbe. Kocsis Zoltán utánozhatatlan zongorajátéka, Somló Tamás sokszínűsége hiányozni fog a komoly- illetve a könnyűzenéből. Esterházy Péter pedig a halálra készülve is könyvet írt nekünk. Decemberben Medgyesi Gusztáv újságíró is távozott, az Élet és Irodalom valamint a Hócipő ikonikus alakja. Őt az egyetem alatt ismerhettem meg, szépírást tanított nekem.
Részvétem!
