Ráérsz? Nem? Zavarlak? Idegesítelek? Miért? Mert nem bírom abbahagyni a kérdezést? Talán… mert a folytonos kérdezés nagyon-nagyon idegesítő tud lenni. Miért? Egy nagyon furcsára sikerült reklámból vettem az alapötletet (természetesen gyógyszer), amelyben a kisgyerekes „miért korszakot” felhasználva próbálnak meggyőzni arról, hogy márpedig nincs is jobb szer köhögésre, mint az ominózus por a reklámban. Engem azonban két irányból is zavar a dolog.
Először is azért, mert általában októbertől márciusig köhögök (a központi fűtés mellékhatása) és nekem egyetlen a piacon kapható gyógyszer sem vált be, tehát eleve szkeptikus vagyok. A másik ok pedig az, hogy az én gyermekem is a miért korszakában van (már vagy 2 éve) és egyáltalán nem ilyen kérdéseket tesz fel. A miértjei mindig sokkal összetettebb, nehezebben megválaszolható kérdésekre utalnak. No, de vajon miért van, hogy a kérdések sora valamilyen hatást vált ki belőlünk?
Kérdezni? De miért?
Én tipikusan abba a generációba tartozom, akinek meg kellett tanulnia kérdezni. Emlékszem, az iskolában az volt a klassz, ha mindent rögtön megértünk, felfogunk. Mivel jó tanuló voltam, teljesen rendben volt, hogy nem kérdeztem. Egyetemen kezdett el ciki lenni, hogy nincsenek kérdéseim… mert hosszú évek alatt jöttem rá, hogy ha nincs kérdésem, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy rendben vagyok, épp ellenkezőleg. Nem jönnek a gondolatok, nincs bennem egészséges kíváncsiság és ez bizony baj. Ezért kb. tíz évvel ez előtt kezdtem beletanulni a kérdezés művészetébe. Bőven volt rá lehetőségem, hiszen dolgoztam szkriptíróként telemarketing cégnél, ami azért jó terep, mert egy jó szkript kérdéseken alapul. Ma pedig gyakorló coachként a legjelentősebb munkaeszközöm a kérdés.
Miért pont ebben a reklámban?
Ismerem a kérdések típusait, hatásait, nagyjából tudom, hogy mikor milyen kérdéssel éljek attól függően, hogy mi a célom. És igen, a gyermekem miért korszakát is jól viselem, hiszen ő minden miértre adott választ megjegyez, én pedig rengeteget tanulok a kérdéseiből. Azok a kérdések, amelyeket feltesz, gyakran eszembe sem jutnának.
Az említett reklámban azonban kimondottan az idegesítésig fokozzák a hangulatot. MIÉRT? Mert maga a kérdésfeltevés idétlen, a válasz egysíkú, a párbeszéd egyáltalán nem életszerű és az unásig ismételt miértnek lehet vallató hatása is. És nekem ebben a reklámban ez a vallató hatás a legerősebb, annak ellenére, hogy egy gyermek szájából jön.
Mégis azt kell látni, hogy a reklám működik. Miért gondolom ezt? Hát azért, mert egy hirdetésnek figyelemfelkeltőnek kell lennie, ami a mai világban nem is olyan egyszerű. Reklámok garmadával találkozunk percről-percre és szinte lehetetlen kitűnni. Én például hetente tévézem 4 órát kb, így is láttam, megjegyeztem, érzékeltem és felhúztam magam rajta. Olyannyira, hogy egy cikket is írtam róla, így bőven legalább 30 perccel többet foglalkoztam vele, mint amennyit megérdemel. És Te is elolvastad, szóval már ketten vagyunk, akiknek a patikában állva eszünkbe fog jutni az adott gyógyszer neve…
De miért? 🙂
Leadfotó: skimon.com
