Ezek a “szerelem iránytű” módszerek megmutatják, milyen az ideális társ számunkra – legyünk szinglik, házasok vagy élettársak

Szerző: Szlafkai Éva
Ezek a "szerelem iránytű" módszerek megmutatják, milyen az ideális társ számunkra - legyünk szinglik, házasok, vagy élettársak | 365letszikra

Az ideális társat nem készen kapjuk, hanem először mi magunk válunk azzá. Komoly önismereti munka kell ahhoz, hogy felismerjük, milyen “csomagot” hoztunk magunkkal (tapasztalat, gyerekkori élmények, szülői minták stb.), mi mit tudunk nyújtani a másiknak, milyen elvek fontosak számunkra és ezek egyveleg adja a szerelemtérképünket. Nézzünk most néhány magyarázatot és néhány módszert, amely segít a (rózsaszín) ködön átlátni.

A párkapcsolat örök témakör, nincs olyan ember akit ne foglalkoztatna. Soha nem kaptunk még annyi információt, mint manapság, tele van az agyunk a neten, könyvekből olvasott, ismerősöktől kapott “jó”tanácsokkal, mások tapasztalatival, spirituális “javasasszonyok” javaslataival, coachok kérdéseivel, pszichológusok okosságaival, mégis talán tanácstalanabbak vagyunk, mint valaha.

Ráadásul az emberek jóval hamarabb dobnak el magunktól bárkit, ahelyett, hogy dolgoznánk rajta.

A házasságkötések száma Magyarországon kb. 45 ezer házasságkötés. Ma alig több mint feleannyi házasság köttetik, mint az 1980-as években. Ezzel szemben a válások száma dinamikusan emelkedik, az utóbbi 3 évben például évi 5%-kal, kb. 24-25 ezer válás történik évente Magyarországon. Ma minden tizedik felnőtt ember elvált a házastársától.  valasinfo.hu

HVG Extra Pszichológia, 2014. augusztus

HVG Extra Pszichológia, 2014. augusztus

Kapkodjuk a fejünket a sok változástól, a tömérdek döntési helyzettől, cserélődnek a női és férfiszerepek, mindenhol az önmegvalósítás himnusza zeng, nagyobb a kényelmünk, mint valaha, sok mindent könnyen kapunk, és könnyen is dobunk el, ha már elhasználódott. Legyen szó a tévénkről, telefonunkról és akár a társunkról. Miután a párkapcsolat “szavideje” lejárt, jöhet az újabb, jobb, szebb, és nem tartunk igényt garanciális javításra, mehet a kukába, jöhet a másik. Utána pedig csodálkozunk, ha a következő is hamar “elhasználódik”.

Ha a sors leszállított nekünk egy társat, akkor minek törjük magunkat azért, hogy működjön is. Ha pedig a kapcsolat mégis igényel némi erőfeszítést, akkor úgy gondoljuk, ez mégsem a nekünk való szerelem, a nekünk való társ és tovább állunk- írja Susan Quilliam párkapcsolati pszichológus.

Igen, a szerelem nem tart örökké, és a párkapcsolatban töltött hétköznapok nem tündérmesei élmények, ez sokszor kőkemény meló… de épp megdolgozunk a tündérmeséért. Én jelenleg 13 éve, vagyis mi 13 éve dolgozunk érte, és azt kell tapasztalnom, hogy évről évre jobbak vagyunk benne. 😉

Persze ez a témakör nem fekete vagy fehér, nincsenek tökéletes receptek, vannak eleve kudarcra ítélt kapcsolatok, amelyeken nem segít a javítgatás, ki kell dobni a fenébe, vagy ott vannak a “csakagyerekésahitel” miatt dagonyázók, akik nem erőlködnek a javításon, inkább félremennek vagy hibáztatják egymást, de semmiképpen nem szakítják meg a köteléket. Továbbá vannak a boldog és vannak a belefásult szinglik, a karrierbe menekülők és az “ősanya/apa” típusok, de még sorolhatnám. Szóval a párkapcsolat kérdésköre nem egyszerű, nagy katyvasz az egész. Viszont azzal legyünk tisztában, hogy

minden a mi felelősségünk és mi döntésünk, ahogy éljük az életünket és ahogy a társunkhoz viszonyulunk. Kit milyen döntések vezettek el odáig, ahol most tart. Vállaljuk érte a felelősséget!

Ahány életszakasz, annyi párkapcsolati döntés. Mikor és hogy találjuk meg a társunkat?

Kamaszkorban rózsaszín ködről ködre járunk, majd a húszas éveinkben már komoly kapcsolatra vágyunk, a harmincasban a családalapításon jár az eszünk és ehhez keressük a másik felünket, majd 40-en (vagy egy váláson) túl társaságra vágyunk, végül idősen egy olyan pár kell, aki fogja majd a kezünket… Szóval ahány életszakasz, annyiféle társelvárás, amihez vagy mindig keresünk egy új partnert, vagy ugyanazzal az emberrel együtt fejlődünk és együtt járjuk be a szakaszokat.

Szóval ahány életszakasz, annyiféle társelvárás, amihez vagy mindig keresünk egy új partnert, vagy ugyanazzal az emberrel együtt fejlődünk és együtt járjuk be a szakaszokat.

Susan Quilliam (pszichológus, coach, tanácsadó) Hogyan válasszunk társat c. könyvében (HVG kiadó) olvasható néhány hasznos és érdekes gondolat azoknak is, akik még keresik, és azoknak is, akik már megtalálták a társukat és meg szeretnének bizonyosodni, hogy vajon tényleg Ő az, jelentsen ez bármit is. Tőle merítek most pár dolgot a cikkhez.

giphy (1)

Milyen az ideális társ számunkra? Ez a 3 módszer segít megtalálni:

Az ideális társat nem készen kapjuk, hanem először mi magunk válunk azzá. Komoly önismereti munka kell ahhoz, hogy felismerjük, milyen “csomagot” hoztunk magunkkal (tapasztalat, gyerekkori élmények, szülői minták stb.), mi mit tudunk nyújtani a másiknak, milyen elvek fontosak számunkra és ezek egyveleg adja a szerelemtérképünket.

Nézzünk most 3 módszert, amely segít a (rózsaszín) ködön átlátni.

1. Nagy hatással volt rám…

Az ideális társ paramétereivel kapcsolatos érzéseinket, gondolatainkat azok az emberek/élmények határozzák meg, akik/amik nagy hatással voltak/vannak ránk:

  • szülők, testvérek
  • kortárs csoport és az ő társaik
  • kulturális vezetők, tanárok
  • múltbeli szerelmeink
  • média (könyvek, net, tv stb.)
  • saját életünk tragikus vagy pozitív élményei

Egészítsd ki legalább 10 alkalommal ezt a mondatot és jószerivel egy mintát, vagy legalábbis egy üzenetet kapsz, amely meghatározza a párválasztási metódusodat:

………tól/től azt tanultam, hogy a jó kapcsolat…….., ezért olyan társat válasszak, aki………”

2. Kívánságlista

Írd össze, amit a tökéletes párkapcsolatról elvársz. Persze nem arról van szó, hogy csak az lehet a jó társ számodra, aki a checklistád minden pontjának megfelel, csupán ez a módszer segít tisztán látni. Akár a rózsaszín, akár már csak a szürke ködön át.

  1. Írjuk le, hogy mi jellemzi az ideális társat! Jöhet minden a papírra: nem, életkor, külső megjelenés, kulturális háttér, életstílus, karrier, jövedelem, vallás, hobbi, kikapcsolódási módszerek, lakóhely stb.
  2. Ha a lista készen van, most tegyük a pontokat fontossági sorrendbe.
  3. Azok lesznek a legfontosabb szempontjaink, amelyek az első 5 helyre kerültek.

Most gondoljuk át, hogy a jelenlegi párunk megfelel-e ezeknek a számunkra fontos ismérveknek, illetve ha épp társat keresünk, akkor ezt az 5 dolgot érdemes szem előtt tartanunk. Hiszen nem véletlenül fontosak számunkra.

3. Érzelmi reakciókészség

Ez azt jelenti, hogy a társunk képes-e odafigyelni az érzelmi szükségleteinkre és mi is az övéire. A kölcsönösségen van a hangsúly. Nem elég, ha olyan társat választunk, aki tiszteletben tartja az érzéseinket, ő is ösztönözzön arra, hogy mi is tiszteletben tartsuk az ő érzelmeit. Ha nem vált ki belőlünk a párunk ilyen reakciót, akkor lehet, hogy nem ő az Igazi. Hiszen tudni, hogy a párunk mellettünk áll, és ő is mindig számíthat ránk – ez a szerelmi kötelék alapja. Honnan tudjuk, hogy minden okés-e az érzelmi reakciókészséggel? Néhány válasz segíthet:

  • Képesek vagyunk arra, hogy felfigyeljünk a saját érzéseinkre, megfigyeljük őket, elgondolkodjunk rajtuk, kifejezzük stb.?
  • Képesek vagyunk rá, hogy ugyanezt megtegyük a párunk érzéseivel?
  • Képesek vagyunk a kettőnk érzelmi kapcsolatáról és beszélni erről a másikkal?
  • Akkor is képesek vagyunk erre, ha a párunk nem hajlandó ugyanerre?

A gondokat csak azután lehet megoldani, ha tiszteletben tartjuk a párunk érzéseit, mert ennek hiányában meg sem fog hallgatni minket, nem fog megérteni minket, pláne nem megoldást keresni. Előbb le kell nyugodni, utána lehet megoldásokat keresni.

Ezeken kívül ott van még az “összeillőségi triumvirátus” (nem szakszó, én találtam ki – szerk.): értékrend, életcélok, személyiség. Ha valamelyikben nincs hasonlóság a párok között, akkor érdemes elgondolkodni, hogy egymáshoz valók-e. Persze, az ellentétek vonzzák egymást, de csak szintig, valamilyen kölcsönös alapnak lennie kell, amely stabilan tudja tartani a kapcsolatot. Ezt a 3 dolgot időről-időre érdemes felülvizsgálni, hiszen folyamatosan változunk, de hogy vajon együtt, vagy külön-külön, azt derítsük ki.

giphy (2)

Illetve még egy nagyon érdekes és kicsit talán ijesztő gyakorlat, amely lehetőséget ad egy átfogó önelemzésre, vajon mi számunkra olyan fontos az életben, következésképpen mi az, ami a nekünk való társnak is fontosnak kell lennie. Erről a gyakorlatról egy másik cikkben olvashatsz.

Az 5 szeretetnyelv

Biztosan hallottál már a szeretetnyelvekről, vagyis azokról a dolgokról, amelyek kifejezik számunkra, hogy szeretve vagyunk. Gary Chapman írt (először) erről azt a 5 szeretetnyelvről, amely a következő: elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívesség, testi érintés.

 Ezek a szeretetnyelvek, vagyis ezek a kifejezési módok határozzák meg azt a fajta szókincsünket, amellyel a társunk tudtára adjuk, hogy fontos nekünk, törődünk vele, szeretjük.

Ha nem vagyunk tisztában sem a sajátunk, sem a párunk szeretetnyelvével, az bizony komoly konfliktusforrás lehet. Hiszen gondolj bele, ha a társunk számára az ajándékozás fontos, a miénk pedig az elismerés, akkor tök mindegy, hogy mennyi klassz ajándékot hord haza, nem fogjuk érezni a törődését, ha mi nem kapunk (inkább/helyette) elismerő, dicsérő szavakat. Vagy ha nekünk a minőségi idő a fontos, neki pedig a szeretet szívességeket jelent, akkor rohadtul mindegy hány wellness hétvégével lepjük meg, nem lesz elégedett, ha sosem visszük ki a szemetet. Érted már?

giphy

Nálunk például ugyanaz a szeretetnyelv: az elismerő szavak, illetve a minőségi idő. Na jó, utóbbi főleg csak neki volt a szeretetnyelve, de annyira ráhangolódtam, hogy ez neki fontos, mára már nekem is az lett. Mindketten érezzük a törődést, hogyha elismerjük a másik tettét, munkáját, törekvéseit, illetve akkor is, ha időt szánunk rá meghallgatni a másikat, és a vele töltött időben (legyen az 2 perc vagy egész nap) csak rá fókuszálunk. Persze tök jók az ajándékok, a szívességek és az érintés, de esetünkben ezek csak színezik a közös életünket, nem meghatározzák az egymás iránt kimutatott szeretetünket.

A lényeg, hogy legyünk tisztába vele, hogy annak megfelelően fejezhessük ki a törődésünket, ahogy a másik megérti a cselekedetünkben rejlő, felé irányuló szeretet.

Menni vagy maradni?

Vannak esetek, amikor egyértelműen menni kell (bántalmazás, szerhasználat, fanatizmus stb.), egyéb esetben le kell ülnünk beszélgetni és közös nevezőre jutni. Meg kell próbálni mindkét félnek még többet beletenni a kapcsolatba, máshogy próbálkozni, mint eddig. Ha úgy érezzük, hogy már minden tőlünk telhetőt megtettünk és mégis tele vagyunk kétségekkel, és ha a maradásnak a gondolatától is összerezzenünk, akkor egyértelmű a válasz. Ha nem közelít egymáshoz az értékrendünk, a személyiségünk vagy az életcélunk, esetleg a konfliktusok már nagyon eldurvultak, akkor ideje megadni a lehetőséget magunknak (és a másiknak is), hogy valaki mással boldogabbak legyünk.

De mi van akkor, ha se menni, sem maradni nem jó megoldás?

Akkor bizony meg kell változnunk, nincs mese. 😉

A legjobb szerelem háromlépcsős folyamat: kezdeti boldogság ösztönöz bennünket arra, hogy valahogy átvészeljük a középtávon jelentkező nehézségeket, hogy aztán hosszú távon learathassuk a kitartásunk babérjait. (Susan Quilliam)

Hogy aztán eljutunk-e a harmadik lépcsőfokig, az csakis rajtunk és a (általunk választott) társunkon áll…

[sgmb id=”2″]

 

Ha érdekel a téma, olvass tovább!

Ha szeretnél egy csomó hasznos és elgondolkodtató válaszhoz jutni, hogy vajon miként találhatsz hozzád illő társat, szerezd be Susan Quilliam – Hogyan válasszunk társat? c. könyvét, amelyet 2017. JÚLIUS 04-10-ig 20-30 % kedvezménnyel vásárolhatsz meg.

 

Leadfotó: pixabay.com Fotók: giphy.com


HA TÉGED IS HAJT A KÍVÁNCSI TUDÁSVÁGY ÉS A DOBOZON KÍVÜL SZEMLÉLED A VILÁGOT, KÖVESD A SZIKRÁKAT! IRATKOZZ FEL A SZIKRAMAILRE VALAMINT CSATLAKOZZ A FACEBOOK ÉS AZ INSTAGRAM OLDALUNKHOZ!

Ezeket olvastad már?