Kissé olyan a világunk, mintha egy normális világ, párhuzamos univerzumában élnénk, ahol minden abszurd módon működik. Fura, ha okos vagy, ha másként szemléled a dolgokat, vagy ha egyszerűen csak meguntad követni a csordát, és kiléptél a sorból. Talán így lettél a legfurább, ami végül, nem biztos, hogy olyan nagy baj. Bízz magadban! Pipoly Beatrix vendégszerzőnk írása.
Azt gondolhatjuk, ahogy telnek az évek, úgy egyre több minden változik a világban. Elég csak a digitális forradalomra gondolni, hiszen sokan ott tartanak, hogy valós kapcsolatok helyet, online barátaik vannak, akik lehet nem is léteznek igazán. Twitteren és egyéb közösségi oldalakon osztjuk meg életbölcsességeinket, mert annyian űzzük ezt a „szakmát”, hogy ciki lenne másképpen viselkedni. Egyesek azt vallják, a technológiának köszönhetően változott meg az emberek viselkedése, és hanyatlott az önértékelésük.
Azonban van itt valami. Solomon Asch kísérlete, aki 1951 és 1966 között vizsgálta a konformitás erejét, azt, hogy a kísérleti személyek mennyire engedelmeskednek a csoport nyomásának.
Kísérlet, ami bizonyítja, mennyire erős a birka-effektus, mások követése
A lengyel születésű, amerikai pszichológus kísérlete a következőképen történt:
Asch hét egyetemista diákot ültetett egy asztalhoz, és két nagyméretű papírlapot mutatott fel nekik. Az első képen egyetlen egy fekete vonal volt, míg a másikon három különböző vonal, melyek közül az egyik hosszúsága pontosan megegyezett az első lapon szereplő vonal méretével. Ez után a kísérletben résztvevők egyesével mondták el, hogy szerintük melyik, az egyező hosszúság, a három vonal közül.
A kísérlet onnan válik érdekessé, hogy a tesztben egyetlen személy kivételével, mindenki beépített ember volt.
Az első néhány körben mindenki egyöntetűen a helyes válasz mellett döntött, míg az ötödik vagy hatodik kört követően, akár mennyire is egyértelmű volt a válasz, a beépített emberek helytelen választ adtak. Az a személy, aki nem tudott a többiekről, még így is melléjük állva a rossz választ erősítette.
Asch megdöbbentő eredménye tehát az, hogy
a kísérlet résztvevői –csoport létszámtól függően- abszolút helytelen válasz esetén is hajlandóak voltak a többség oldalára állni, lényegében saját tapasztalásukat nyomták el azzal, hogy nem bíztak azok helyességében.
Amelyik szög kiáll, azt kalapáccsal kell beverni
A kísérlet jól bizonyítja, hogy ez a jelenség már régóta jelen van az emberek életében, sőt talán az elmúlt, jó néhány év során, balszerencsés módon belénk kódolva visszük tovább generációkon át. Azt tökéletesen megtanultuk, hogyan álljunk be a sorba, miként mondjunk le vágyainkról, csak mert elhisszük, hogy képtelenek vagyunk rá, de azt senki sem tanítja, hogyan lépjünk ki a csorda mögül, és kezdjük el a saját életünket. Pedig képesek vagyunk rá, vágjunk bele!
Bízz abban, amit helyesnek hiszel!
Arról megfeledkeztek, hogy külön utakon járni nagyobb kincs, mint végig menni ugyan azon az ösvényen, amit előttünk már több százan, ezren kitapostak. Néha az észrevétlen utak rejtik a legnagyobb lehetőségeket, amelyre csak rá kell lépnünk.
Steve Jobs egyszer azt mondta:
Azok változtatják meg a világot, akik elég bolondok, hogy elhiggyék, képesek rá.
És mi mind képesek vagyunk rá, csak hinnünk, bíznunk kell magunkban, az ösztöneinkben, és rálépni végre a saját kis ösvényünkre. És akkor a konformitás elkerül bennünket.
Vendégszerzőnk: Pipoly Beatrix
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
[sgmb id=”2″]
