Íme egy applikáció, ami tudja, hogy mit eszünk meg

EAT néven egy izgalmas és hiánypótló applikációt készített Buzogány Anna az Electrolux Ideas Lab versenyére. Az EAT lehetőséget ad arra, hogy mindent megtudjunk arról az élelmiszerről, amit a kezünkbe vettünk, amit meg kívánunk enni: honnan származik, milyen vitamin van benne, mennyire egészséges, mit lehet belőle főzni, tartalmaz-e allergént stb. Ezekre a kérdésekre kerestük a választ az interjúban.

Valamint kíváncsiak voltunk arra (is), hogyan születhetnek meg a nagy ötletek, mi a vezérfonál a kialakítás, tervezés során, és arra is, miként hat és miben ölt testet a kreativitás akkor, amikor egy konkrét pályázatra készülünk.

Mielőtt Annával beszélgettem, az jutott eszembe, hogy ha kreatív gondolkodás témakörénél mindig hatalmas tervek, sosem gondolt elképzelések ötlenek fel bennünk, noha a legkisebb újítások is sokat hozzátehetnek életünkhöz. Máskor azt érezzük egy-egy új termék megjelenésekor, hogy ez akár nekünk is eszünkbe juthatott volna, annyira kézenfekvő. De mégis, mások hamarabb találnak rá, vagy épp másként látnak dolgokat, és ez nagyon jó! Hiszen így születnek rendre újabb és újabb találmányok, fejlesztések, újítások.

A nagy ötlet születése

Valahogy ezzel is úgy vagyunk, minél több születik, annál jobb, hiszen mindegyik hozzátesz ahhoz a nagyon színes világhoz, amelyben élünk, amelyben alkotunk. Hogy végül mely találmányok maradnak fent, úgyis az idő dönti el. Mennyire praktikus, felhasználóbarát, mennyire van szükségünk rá a mindennapokban, vagy éppen mennyire hiánypótló.

… és az Electrolux

Ám a fejlesztésekhez, a nagy ötletek kipattanásához olykor egy kis segítségre van szükség. Az ötletek megvalósulásában számos esetben nagyvállalatok segédkeznek, melyeknek célja nem csupán önös: hisznek abban, hogy támogatói szerepükkel valóban sokat tehetnek a fiatal tehetségek felkarolásában, az induló vállalkozások támogatásában.

Az Electrolux Ideas Lab elnevezésű pályázata minden évben arra keresi a választ, miként táplálkozhatunk helyesebben, hogyan állítható meg az élelmiszerpazarlás, hogyan lesz az étel fenntartható, de mégis finom.

Mi volt az indíttatás? Hogyan pattant ki a fejedből az EAT gondolata?

A családunkkal, barátainkkal mi is próbálunk a hétköznapokban egészségesen élni, egészségesen táplálkozni. Ehhez pedig pontosan azokkal a helyzetekkel találkozunk, amikről a pályázatban is beszélünk. Gyakran szoktuk megosztani egymással, hogy mi magunk sem mindig tudjuk, hol találunk hiteles forrásokat, mindenre kiterjedő információkat. Annyiféle szempont van, hogy nagyon nehéz eligazodni és helyes döntéseket hozni.

Miért ezt a témát szeretted volna kidolgozni?

Természetesen személyes indíttatások is megbújtak a háttérben. Ugyanakkor hiánypótlónak érezzük. Az adatbázis és a ráépülő applikáció létrehozása talán csak a kezdet lenne, sokkal tovább is lehetne menni ezen az úton. Azért, hogy élőbb, közvetlenebb és sikeresebb kapcsolatunk legyen az étellel, amivel tápláljuk magunkat.

Mit tartottál benne igazán fontosnak, hasznosnak a társadalomra nézve?

A férjemmel, Gradvolt Endrével közösen szervezett ismeretterjesztő előadássorozatunk (Vírus Klub) keretében nemrég egy kifejezetten a táplálkozás témája köré szerveződő eseményt tartottunk fantasztikus szakemberekkel együttműködve. Ennek az alkalomnak is az egyik fő konklúziója az volt, hogy a nyugati világ jóléti társadalmaiban élő emberek számára mára a táplálkozás szinte kizárólagosan élvezeti vagy mechanikus történéssé alakult át.

Gyakorlatilag bármikor bármit megehetünk, bár ez nem is olyan régen még nem volt így. Ha nem is a privát, de a kulturális emlékezetünk őrzi annak az emlékét, amikor minden egyes embernek minden egyes nap meg kellett dolgoznia a napi betevőért.

Fantasztikus, hogy ez már nincsen így, hiszen többek között ez is tett és tesz lehetővé csodás eredményeket a világban. Ugyanakkor ez egy nagyon nehéz helyzet is egyben, mellékterméke a kontrollvesztettség. Megtehetjük, hogy azt eszünk, amit akarunk – és ezért meg is tesszük. Jó és rossz értelemben egyaránt. Hisszük, hogy a táplálkozás létezésünk egyik legfontosabb fenntartója, emellett minél táplálóbb valami, annál biztosabb alapja a létezésnek. Akkor, amikor alig van mit enni, egyértelmű, hogy mit jelent a tápláló, de ha azt eszünk, amit csak akarunk és ráadásul abból is bármennyit, ez már koránt sincs így. Pont abban a korban élünk, amikor egyre inkább felszínre törnek ennek az állapotnak a negatív hatásai. Érezzük, hogy rossz az egészségünknek, rossz a környezetünknek, de nem tudjuk, hogy mit tegyünk. Hogyan legyünk egyszerre egészségtudatosak, felelősségteljesek úgy, hogy a finom falatokról és az evés élvezetéről se maradjunk le? Mi erre a kérdésre szeretnénk az egyik válasz lenni.

Az EAT applikáció hiteles információinak kialakításában szakemberek is segédkeztek.

Sokféle ehhez hasonló alkalmazás fut a világban. Miben próbáltál más lenni?

Valóban nagyon sok receptmegosztó, kalóriaszámláló, vagy éppen a hűtő tartalmát ínycsiklandó fogásokba átkonvertáló applikáció létezik már. A mi célunk eggyel hátrébb lépni a folyamatban. Feltett szándékunk, hogy a különféle táplálkozással kapcsolatos egészségügyi problémák diétáihoz is tudjunk listázni alapanyagokat és társítani recepteket. Ám úgy érezzük – ehhez is, és általában ahhoz, hogy többek legyünk – éppen az kell, hogy az alapanyagokat ne csak matériának és íznek tekintsük, hanem egy különálló egységnek. Ne csak azért legyen szerepe valaminek, mert színt, ízt, állagot tud kölcsönözni, és ne álljunk meg ott, hogy mennyire hizlal, vagy okozhat-e érzékenységet. Hadd tudjuk meg ezen az applikáción keresztül azt is, hogy egészséges-e, hogy vannak-e mennyiségi korlátai, hogy honnan van és mi kellett az előállításához. Egy oda-vissza működő folyamatot szeretnénk.

Finom, fenntartható és egészséges ételek megalkotásában szeretnénk segíteni bárkit – és ösztönözni is erre.

Mennyire volt nehéz ezt létrehozni? Hol érezted, hogy korlátokba ütközöl?

Amiben mások szeretnénk lenni, az az előző kérdésnél az erősségünkként jelent meg, ugyanakkor ez jelenti a gyengeségünket is. Egyrészt elég nagy falat listázni a világ valamennyi összetevőjét, nem megy egyik napról a másikra, így nekünk is tudnunk kell racionalizálni a terveinket. Másrészt a táplálkozáskutatás folyamatosan változó eredményei minden hozzánk hasonló törekvésnek komoly fejtörést okoznak.

Amit ma egészségesnek gondolunk, arról holnap kiderülhet az ellenkezője és fordítva.

Gondoljunk csak a margarin, a tojás vagy a tejtermékek folyton változó megítélésére, és még sorolhatnánk. De persze minden nézőpont kérdése. A törekvésünk az, hogy kritikusan nézzünk minden eredményre, befogadóan minden szempontra és ne akarjunk túl sokat mondani, csak pont eleget. Nem ítélkezni akarunk, csak informálni. És ha már itt tartunk, a harmadik korlát éppen ez. Az információ nem mindig csábító, jót akarni nem elég. Meg kell találnunk a módját annak, hogy ne az egészséges, cserébe íztelen étellel legyünk analógok, hanem ínycsiklandó fogás tudjunk lenni.

Mennyire volt szerepe a kreativitásnak ahhoz, hogy ezt kifejleszd?

Ez egy nehéz kérdés, különösen mivel a mi törekvésünknek két egymástól teljesen független lába van. Az egyik egy adatbázis, ami száraz adathalom, míg a másik egy applikáció, ami felhasználóbarát és szép kell legyen, így a lehető legtávolabb áll attól, amire épül. A kettőnek együtt kell tudnia működni, és azt hiszem, hogy ez általában mindenre igaz.

Ami vagy csak szárnyal, vagy csak a földön tud járni, külön-külön nem lehet olyan sikeres, mint együtt.

A kreativitás nagyon fontos, elindít és folyamatosan lendületben tart, ám a pályán maradáshoz kitartásra és szisztematikus munkára van szükség.

Hogy látod, ezek a lehetőségek, mint az Electrolux pályázata, miben inspirál? Miben segít?

Azt gondolom, hogy az Electrolux pályázata, és a hozzá hasonló lehetőségek a vizsgák előtti éjszakákra hasonlítanak. Hirtelen a szétaprózódó figyelmet fókuszálja egyvalamire, és így fantasztikus dolgok tudnak születni. Emellett pedig egy ilyen lépés sosem lehet elhibázott, hiszen nagyon sokat lehet tanulni abból is, ha esetleg hamar kiesik egy ötlet, minél tovább jutva pedig rengeteg tapasztalattal és lehetőséggel gazdagodik az ember, a határ pedig tényleg a csillagos ég.

Hogy jobban megismerhessünk, kérlek írd le, hogy mivel foglalkozol, hogyan jött ez a téma képbe, és neked ebben mi volt a feladatod, milyen rész vagy teljes feladatok hárultak rád?

Van egy főként videógyártással foglalkozó vállalkozásunk a férjemmel közösen, ami Endizájn névre hallgat. Imázsvideók, turisztika kisfilmek, riportfimek, konferenciarögzítések tartoznak a profiljába, és bár sokszor keresztezik egymást a feladatok, alapvetően én vagyok a szerkesztő-riporter és a projektmenedzser, míg Endre a kreatív vezető, az operatőr és vágó. Emellett lassan 5 éve vagyok a Vírus Est névre hallgató tudományos ismeretterjesztő előadássorozat főszervezője, ami mára Endrével közös brandünkké vált, és sok tervünk van vele. Tulajdonképpen valamennyi saját projektünkben az információ- és tudásátadás a küldetésünk. Próbálunk lehetőséget teremteni az átadásra és a befogadásra egyaránt, a források pedig néha mi vagyunk, de többnyire általunk nagyra becsült személyiségek, kutatók, nagyszerű emberek. Próbálunk egyszerre nyitottak és kritikusak is lenni, persze van egy csapásirány, amerre haladunk. Ebben a projektben is úgy működtünk együtt Endrével, ahogy a legtöbben. Alapvetően tőlem jött az ötlet és az alapok, de ő rendezte egységgé. Cserélgetjük a szerepeket, hol én vagyok az álmodó és ő a megvalósító, hol fordítva, ha pedig nagyobb csapatban dolgozunk, igyekszünk azt a készséget előhúzni, amire épp szükség van. Az adatbázis és az applikáció megvalósításában enyém a projektmenedzseri szerepkör, Endréé a kommunikáció, de bizony ez egy nagycsapatos feladat, úgyhogy vagyunk és leszünk még benne páran.

Zárásul fontosank érzem kiemelni, hogy a nemzetközi pályázatra idén több mint 75 országból érkeztek ötletek, és a legjobb 50 pályázat között még egy magyar ötlet, Tóth Máté ötlete is helyet kapott.