Miért lőttek le sokkal több pilótát a II. világháborúban azok közül, akiket J.P.Guilford pszichológus személyiségtesztjével választottak ki?

Ígértem a téglás bejegyzésben, hogy elmesélem a háttérsztorit. Guilford feladata az volt, hogy olyan teszteket fejlesszen ki, amivel ki lehet választanai a legalkalmasabb embereket bombázópilótának. Mindenféle módszert bevetett (személyiségtesztek, interjúk, IQ tesztek stb.). Ám volt egy kis bosszúsága is, mivel az amerikai légierő kirendelt mellé egy veterán pilótát is, akinek fikarcnyi jártassága sem volt a pszichológiában.  Szóval úgy vélte, csak láb alatt lesz, így egyáltalán nem adott a veterán tiszt  szavára, amikor arról volt szó, kiket válogassanak ki pilótának.

Hát pedig kellett volna, mert furcsa helyzet állt elő és ez sok ember életébe került…

Különböző módszerek, különböző eredmények

Guilford fogta a kis tesztjeit és az alapján válogatta a bombázópilótának való tiszteket. A veterán pilóta pedig a katonai szakértelme, tapasztalata alapján. Plusz még valami alapján… de erről rögtön.

Sok ember életébe került

A bevetés után megvizsgálták, hogy jó lettek-e kiválogatva a pilóták, és az derült ki, hogy Guilford módszerét használva sokkal több pilótát lőttek le, öltek meg, mint a veterán tiszt módszerével. Joy Paul Guilford ki is borult, öngyilkos gondolatokkal küzdött, hogy szinte a biztos halálba küldte ezeket az embereket.  Végül felülkerekedett ezen a depresszív állapoton és utánajárt, vajon miért volt a veterán tiszt módszere jobb?

Ezért jobb a veterán pilóta módszere

Miközben Guilford mindenféle pszichológiai módszert vetett be a kiválasztáshoz, addig a veterán fickó csupán egyetlen kérdést tett fel a pilótajelölteknek:

Mit tenne, ha a gépét lőni kezdeni a német légelhárítás, miközben német terület felett repül?

Te mit válaszolnál egyébként egy ilyen kérdésre? Persze, nyilván nem vagy bombázópilóta jelölt, de azért játssz el a gondolattal!

Mindenkit alkalmatlannak ítélt, aki így válaszolt: „Magasabbra emelkednék.”

Voltak viszont olyan válaszok, amely a szabályzat szerint ROSSZ válasznak számítottak, szerinte pedig éppen ők voltak alkalmasak:

• „Nem is tudom… talán zuhanórepülésbe fognék.”
• „Esetleg cikk-cakkban manővereznék tovább.”
• „Talán meghintáztatnám a gépet és megpróbálnék éles kanyarban kitérni a tűz elől…”

Szerinted miért voltak ezek a jó válaszok? Talán ki is találtad. A bevett és megszokott módszerektől való eltérés a kulcs.

A sabloncselekvés sok ember életébe került

Azok a katonák, akik a szabályzatban foglaltak szerint jártak el, és nem mertek attól eltérni, nagyon kiszámíthatóak voltak. Emiatt tévedett Guilford, mert az általa kiválasztott tisztek mindegyike a szabályzatnak megfelelő választ adta. No de nem csak ők voltak ezekkel a „helyes” válaszokkal tisztában, hanem a német légierő is, aki pont ezekre a végrehajtásokra számított az éles csatában. Hiszen ők is tudták, hogy az a gép, amire lőnek, feljebb fog emelkedni, így a német gépek a felhők felett elbújva várták az amerikai haderőt. És sajnos egyből le is lőtték őket.

A bevált és kiszámítható módszerektől eltérőt alkalmazó, éles helyzetben leleményes (kreatív) pilóták sokkal gyakrabban úszták meg ép bőrrel a bevetést, mint azok, akik a tesztek alapján okosabbak voltak, de ragaszkodtak a sémákhoz, a szabályzatokhoz.

Ez a ráébredés indította el J. P. Guilfordot a kreativitás kutatásának útján és innentől kezdve úgy szűrte a pilótákat, hogy kik kreatívak, kik képesek improvizálni, és nem a szokásos megoldásokkal szolgálni.

És így született meg a világ első kreativitás tesztje is, a Kreatív tégla teszt.

A sztorit Fredrik Harén – gondolat.ébresztő című könyvében olvastam.

Csatlakozz most a Szikra Hub-hoz, amely egy kreatív fókuszú tudástár, és fejlődj több mint 300 inspiráló tudásanyagból. Irány a szikrahub.hu! További lehetőségek: SZIKRAMAIL, ONLINE KURZUSOK.

Kreatív szemléletmód a fókuszban – előadások, kurzusok, céges tréningek változatos témákban, rendhagyó nézőpontokból.  evaszlafkai.hu