A felnőtt lét (jó esetben) a leghosszabb időszak életünkben. Vagy mégsem? Vajon hol van az a határ, amikor úgy érezzük, hogy a felnőtt korban vagyunk? Vajon mitől függ? És ha éppen nem érezzük sosem, akkor mi az oka ennek?
Huszonéves vendégszerzőnk összeszedett hat dolgot, amelyet a második X-en túl már másképpen szemlél.
1. Senki nem érzi magát felnőttnek
Én mindig is hamisnak éreztem az egész dolgot. Ugyanaz az ember maradtam, aki eddig voltam. Igaz a babákat már elhagytam, de még mindig rajongók a csokoládé iránt.
2. Az élet minden évvel gyorsabban megy
Szerencsémre ezt kiskoromban a nagymamám elmagyarázta nekem. Gyermekként sokkal jobban a jelenben élünk, és ha megbántanak, azt fél óra múlva el is felejtjük. Ezzel szemben felnőttként sokkal jobban elmerülünk a jövő vagy a múlt eseményeiben, ezért egy életre meg tudnak sérteni később.
Most már tovább élünk és ezért próbálunk mindent belegyömöszölni ebbe az egy életünkben. Sajnos a napok, a hónapok és évek nem lesznek hosszabbak.
3. Az élet igazságtalan
A általános- és középiskolában is utáltam a testnevelés órákat, mert gyenge volt az ízületem és nem tudtam gyorsan futni. Annyira nem voltam rossz, hogy gyógytornára járjak, de mindig is rossz élmény volt az óra, mert bénának éreztem magam. Genetika az egész, de mégis igazságtalannak gondoltam akkor az életet.
4. Ne hidd azt, hogy az élet igazságtalan
A gyerekkorom miatt meg tanultam figyelni másokat, és ez által szórakoztatni magamat. Méltányolni tudtam magamat. Az egyetemen pedig segített, hogy megtanuljak beosztani nagyon kevés pénzt, hogy még hónap végén is el tudjak menni, kávézni a barátaimmal.
Az élet igazságtalan, de az elfogadás sokat segít abban, hogy a nehéz időszakon átjussak. Ezt a bölcsességet a jóga órákon sajátítottam el, hiszen a matrac mindig ott van és vár rád.
5. A negatív élmények előrébb visznek
A testnevelés órák negatív élményi után mégis kipróbáltam magamat a testmozgásban. Sikerült megtalálnom a jógát, amely hitet és erőt adott azokban a pillanatokban, amikor szomorú voltam, vagy nem sikerült úgy a napom.
Hitet és erőt adott azokban a pillanatokban, amikor szomorú voltam, vagy nem sikerült úgy a napom.
A másik ilyen élményem, hogy soha nem szerettem a pénzügyeket az első főiskolai éveim alatt, majd néznem az előítéleteimmel és félelmeimmel. Bátran vágj bele olyan dolgokban a jövőben, amik nem mennem, mert nagyon sokat tanulhatsz belőle önmagadról.
6. Van legalább egy igaz barátod
A tinédzserkor és az egyetem a felszínes barátságokról és haverokról szóltak. Amikor egy munkahelyen dolgozol már kevesebb időd lesz találkozni másokkal, így átértékeled, hogy kire számíthatsz a bajban. Az életben az ismerősök jönnek és mennek, de te becsüld meg azokat, akik melletted álltak a nehéz időkben.
Vendégszerzőnk: Marczinkó Ágnes (http://csillagsarok.blog.hu/)
Leadfotó: gratisography.com
