Azt hisszük, hogy sok időnk van még, és ráérünk megtenni, kimondani, kipipálni, átélni, átérezni olyan dolgokat, amelyek boldogabbá, vagy legalábbis elégedettebbé tesznek bennünket. Nézzük meg, mit mondanak azok az emberek, akik az életük végén járva megbántak valamit, hátha még időben okulhatunk belőle.
Szokták mondani, hogy az ember életének és halálának időpontja között a kötőjel a legfontosabb. Vajon miként sikerül kitöltenünk ezt az időt? Hasznosan töltjük vagy unatkozunk? Nyitottan fogadjuk az élet lehetőségeit vagy túlzottan félünk a kudarcoktól? Kijelöljük az útirányunkat, majd megtesszük a szükséges lépéseket, hogy elérjünk valamit, vagy egy helyben toporgunk? Rengeteg a kérdés a megelégedett, kreatív élet értelmezéséhez.
Nézzük meg, azok az idős emberek, akik lassan az utuk végére érnek, mit mondanak. Vajon ők miként éltek és megbántak-e valamit? Gondolkodjunk el az alábbi 6 mondaton, hogy nekünk ne kelljen ezeket kimondanunk és megbánnunk.
Mit ne bánjunk meg életük végén?
Ken Robinson Elemedben vagy? című könyvében olvastam egy hölgyről, Bronnie Ware-ről, aki írói munkássága mellett idős, sokszor már gyógyíthatatlan betegek ápolásával foglalkozott. Bonnie azt tapasztalta, hogy amikor az emberek szembesülnek halandóságukkal, sokfajta érzelmet átélnek a dühtől kezdve, a tehetetlenségen át, egészen a megbocsájtásig, majd elfogadásig. Munkája során sokukkal elbeszélgetett arról, hogy van-e valami, amit megbántak, vagy amit másként tennének, ha újrakezdhetnék. Több hasonló mondat is elhangzott, ezekből hozok most hatot. Érdemes elgondolkodni rajtuk, hátha még időben okulhatunk belőlük…
1.”Bárcsak lett volna bátorságom kimutatni az érzelmeimet!”
Ne érd be egy olyan élettel, amelyben nem tudod kifejezni, amit gondolsz, amit érzel, amelyre nem vágysz, hiszen akkor soha nem lesz belőled az, aki igazán szeretnél lenni. Ráadásul a kimondatlan szavak félreértésekhez, veszekedésekhez, megbántottsághoz, depresszióhoz, kiégéshez, és sok egyéb lelki- valamint fizikai betegséghez vezethetnek.
2. „Bárcsak komolyabban vettem volna az álmaimat!”
A bakancslisták reneszánszát éljük, ami kedvez az álmaink megélésének. Bár sokunk talán több tételt is lehúzna róla, ha azt veszi számba, vajon akkor is megtenné azt a dolgot, ha senkinek sem mondhatná el, senkinek sem mutathatná meg, hogy hol járt, mit csinált, mit pipált a listájáról. Érdekes gondolat, nem?
Az előttünk álló lehetőségek megragadása és a szívünket megdobogtató célok teljesülése értelmet és tartalmat tud adni az életünknek, mégis leginkább kudarckerülőek vagyunk. Persze, ezen bármikor változtathatunk. Tegyük meg akár még ma azokat a kezdő lépéseket, amelyek közelebb visznek az álmainkhoz, legyenek azok bármennyire kis lépések.
Te mibe kezdesz bele még ma, hogy közelebb kerülj egy álmod megvalósításához?
3. „Bárcsak ne dolgoztam volna annyit”
Ez a mondat a legtöbb idős férfi szájából elhangzott, hogy mennyire sajnálja, hogy annyit dolgozott. Nyilván a családjáért, a boldogulásért, viszont kevesebb munkaidő és erőfeszítés is elég lett volna, cserébe több családdal, pihenéssel eltöltött időért. Több nő is említette, viszont mivel ez egy régebbi generáció, így ők főként a háztartásban dolgoztak, nem gyárakban és a családtól messze. Mindenesetre a mai korban mindkét nemre abszolút igaz, hogy túlhajtjuk magunkat, pörgünk ezerrel a projekteken, túlórázunk, függetlenül attól, hogy szeretjük a munkánkat vagy sem. Viszont bármennyire is szeretünk dolgozni, vagy szeretjük elterelni vele a gondolatainkat a gondjainkról, a szeretteinkkel töltött idő értékesebb, a pihenéssel töltött énidő pedig szükségesebb, szóval érdemes mérlegelni. Érdemes olykor csökkentenünk a terheinket, lemorzsolni néhány tételt a to-do listánkról, és pihenni, magunkkal foglalkozni, töltődni, hiszen ez a kreatív folyamatoknak is meghatározó szakasza.
Ne akarjunk mindig tenni. Ebben a témában nagyon ajánlom a Nemcselekvés című könyvet, amelyből mi magunk is ráébredünk, hogyan hatja át a folytonos tenni akarás életünk minden területét, és hogyan kell elképzelni az aktív nemcselekvést, amelynek köszönhetően mindennapi életünk sokkal inkább a harmóniáról és a kreativitásról szólhat.
Te arányaiban mennyi időt töltesz munkával a szabadidőd javára?
4. „Bárcsak megengedtem volna magamnak a boldogságot!”
A boldogság választás kérdése, hogy a megszokás és a kifogások helyett megadjuk magunknak azt a lehetőséget, hogy hazugságok és önámítás helyett jobban érezzük magunkat, és önmagunk leszünk. Még ekkor is tele lesz akadályokkal, kudarcokkal és kihívásokkal az élet, viszont önazonosan, a saját elveinknek élve, nevetve, szeretve, játékosan sokkal könnyebben birkózunk meg ezekkel.
5. „Bárcsak tartottam volna a kapcsolatot a barátaimmal.”
A sok feladatban, munkaidőben, gyereknevelésben, vagyis a napi taposómalomban sokszor elfeledkezünk a minket feltöltő közegről és minden egyéb saját gond, elfoglaltság miatt elhanyagoljuk a barátainkat. Pedig becsülnünk kellene, és építeni ezeket a kapcsolatokat. Bonnie azt mondja, hogy különösen az utolsó hónapokban mindenkinek nagyon hiányoztak a barátai.
Te mennyire ápolod a baráti kapcsolataidat?
6. „Bárcsak a saját életemet éltem volna az elvárások helyett!”
Amikor az emberek rájönnek, hogy hamarosan vége az életüknek, ráébrednek, hogy oly sok dolgot nem úgy tettek meg, ahogyan szerettek volna. Ez pedig keserű felismerés. Te azt a szakmát űzöd, amit a szüleid szerettek volna vagy amit te választottál? Ott tanultál tovább, amit a szüleid, tanáraid elvártak vagy amit te szerettél volna? Olyan munkahelyen dolgozol, ahol nincs önálló döntési jogod, felelősséged és a főnököd mindenbe beleszól vagy olyan munkát végzel, amiben önmagad lehetsz? Olyan programokat szerveztek a pároddal, amilyeneket főleg ő szeretne vagy közösen döntötök?
Mi lenne, ha a mindenhonnan érkező elvárások és „jó tanácsok” helyett a saját utadat követnéd, a saját értékrendszered és elvárásaid szerint? Hiszen ez a te életed. Ehhez kapcsolódó ajánlásom a Személyes márkaépítés alapok online kurzus, amely nemcsak vállalkozóknak szól, hanem azoknak is, akik végre önazonosan szeretnének élni és dolgozni.
Miben nyilvánul meg, hogy te a saját életedet éled?
Az alábbi vers nagyon pontosan rámutat arra, amiről ez a cikk szól.
Aztán eljött a nap, amikor a veszély, hogy meghúzom magam, és örökre bimbó maradok, sokkal fájdalmasabb volt, mint annak a veszélye, hogy kivirágozzak.
Anais Nin – Risk című verse
Hogy mi mindebből a tanulság? Szerintem te magad is le tudod vonni a konklúziót, és át tudod gondolni, hogy melyik megbánó óhajt nem szeretnéd majd kimondani, ha lejön az idő. Mert egyszer eljön, és hidd el, sokkal hamarabb itt lesz, mint számítanál rá. Ideje tehát elkezdeni meglépni azokat a lépéseket, amelyek egy megelégedettebb élet irányába vezetnek.
Csatlakozz most a Szikra Hub-hoz, amely egy kreatív fókuszú tudástár, és fejlődj több mint 300 inspiráló tudásanyagból. Irány a szikrahub.hu! További lehetőségek: SZIKRAMAIL, ONLINE KURZUSOK.
Kreatív szemléletmód a fókuszban – előadások, kurzusok, céges tréningek változatos témákban, rendhagyó nézőpontokból. evaszlafkai.hu