Amikor néha csak ülünk a metrón és bámészkodunk, a várakozással teli percek akaratlanul is elmélkedésre sarkallják gondolatainkat. Kifelé nézve semmit sem látunk a sötét falakon kívül csak önmagunkat, ahogy farkasszemet nézünk saját magunkkal és bensőnk legféltettebb titkaival. Hol tartunk az életünkben? Ma, holnap vagy éppenséggel ebben a percben? És mi az a furcsa, szorongással teli érzés, amit legbelül érzünk? Vajon, hogyan motiválhat minket és vihet előre az életben a szorongás? Pipoly Beatrix írása.
Sokáig (néha még a mai napig) féltem attól, hogy az idő pillanatok alatt elsuhan mellettem úgy, hogy közben nem tettem semmi hasznosat. Már pedig ez így van: az idő nem fog noszogatni, hogy ezt vagy azt tegyem meg, nem fog buzdítani új ismeretek megszerzésére, sem arra, hogy mit kellene elérnem az életben. Csak szépen lassan és csendesen telik, még a félidőt sem jelezve. Mindig tartottam attól, hogy huszonévesen nincs még elismerésre méltó karrierem, sem autóm, házam meg pláne nem. Amikor emiatt szorongok, gyakran megfordul a fejemben két fontosabb gondolat: az ember miért nem élvezi ki a kora által adta lehetőségeket, és miért hisszük azt, hogy a közösségi médiában minden arany, ami fénylik? Sajnos a közösségi médiának igen nagy szerepe van a szorongás kialakulásában.
Akárcsak egy jó tankönyv, mindent az alapoktól
Ha fejezetekre oszthatnánk az életünket, a húszas évek lennének azok, ahol felfedezhetné az ember önmagát, megvédve magát attól, hogy az élete egy későbbi fejezetében ne bánkódjon semmi miatt, ne érezze úgy, hogy pályát tévesztet, vagy valamit kihagyott az éveiből. Ugyanebben a fejezetben (és talán már tizenéves korban is) tanítanék arról, hogyan bánjunk és kezeljük az érzéseinket.
Amikor szorongás fog el attól, mert nem látom még a célomat, nem pánikba szeretnék esni, és napokig vagy hetekig szorongástól gyötrődni, hanem késztetést érezni arra, hogy a saját érdekemben cselekedjek. Hiszen az ember nem szeret szenvedni a problémáktól, éppen ezért igyekszik megoldásokat találni rá.
Mikor először gondoltam motivációs tényezőként a szorongásra, hamar el is vetettem ezt a gondolatot. A szorongás mindig is negatívumként élt a fejemben.
Hivatalosan a szorongás az általunk érzékelt veszélyre egy normális válaszreakció, amely csak akkor válik problémává, ha az életünk számos területére kihatással van.
Így kíváncsi voltam, hogyan fordíthatnánk előnyünkre. Ennek okán pedig jobban beleástam magam a témába, amikor rábukkantam két típusára: a debilizáló és facilitáló szorongásra. Míg a debilizáló szorongás teljesítményromboló hatással van ránk, a vele ellentétes facilitáló szorongás az, amely teljesítmény növelőként készít fel minket az elénk gördülő akadályokra. Ez a fajta szorongás érzékelhető a sportolóknál is, amikor versenyhelyzet előtt állnak, vagy ha egy prezentáció előtt állunk, amin akár az előrelépésünk is múlhat a ranglistán.
Kovácsoljunk előnyt a szorongásunkból
„A szorongás kifejezése a köznyelvben leginkább rossz értelemben létezik. Sokan félnek tőle, pedig a szorongás bizonyos mértékig normális” – vallja Kiss Dóra pszichológus, aki hozzá teszi, hogy a szorongás akkor válik korossá, hogyha már a legapróbb dolgok is megbénítják az ember minden napi tevékenységét. Érdemes eldöntenünk tehát, milyen a viszonyunk a problémáinkkal szemben.
Amiatt aggódunk, hogy nem tartunk még ott az életben, ahol szeretnénk, nem rendelkezzünk elég tudással és tapasztalattal, hogy megkapjuk álmaink munkáját, vagy félünk az előttünk lévő akadályoktól? Ha igen, akkor fordítsuk javunkra és csináljunk belőle motivációs tényezőt.
„A szorongás motiválhat, és segíthet az akadályok leküzdésében, azonban léteznek egyéni különbségek, amelyek genetikai és biológiai sajátosságok (például a központi idegrendszert szabályozó folyamatai), valamint a környezeti tényezők (családi légkör, szülők érzelmi melegsége, pozitív megerősítések, a szülők szorongásának mértéke, környezet visszacsatolása) egyaránt befolyásoló tényezőként hat az egyénre.” Dóra szerint ebből is jól látszik, hogy minden személy szorongással való kapcsolta teljesen egyedi. Így hát legyen maga a szorongás okozta probléma az, ami tovább visz az életünk következő fejezeteibe. Ne nehézségként, hanem inkább kihívásként tekintsünk a problémára.
Lehet-e a szorongás motivációs hatással az életünkben? A válasz igen! Egyszerűen csak el kell döntenünk, hogyan kezeljük és fordítsuk hasznunkra az érzéseinket. Persze dönthetünk úgyis, hogy dagonyázunk a gondjainkban, ám ettől még a probléma nem szűnik meg. Ameddig úgy érezzük, hogy szorongásunk növeli a teljesítményünket és változtatásra ösztönöz, ne ijedjünk meg tőle.
Ha egy valamit tanultam eddig az élettől az az, hogy az ember a leglehetetlenebb helyzetből is képes előnyt kovácsolni.