Kihívásokért most nem kell a szomszédba menni, ugyanis ott is van dögivel, ám ha a nehézségeket rugalmasan, önmagunkba és egymásba vetett hittel fogadjuk, azáltal könnyebben megküzdhetünk velük, hamarabb juthatunk túl rajtuk és akár az egész életünket meghatározó változásokat indíthatunk el.
Ha a körülményeket nem választhatjuk meg, a hozzáállásunkat nagyon is. Erről szólt az Örülj, ha esik az eső című cikkem és ezt taglalja az egyik fejezetben a Mit tenne Freud? című könyvében Sarah Tomley, pszichoterapeuta is. A nehézségekből való felépülés, túllépés képessége megedzhető, ami által elérhető, hogy egy-egy nehezebb élethelyzetben (szakítás, leépítés… világjárvány) nem lesz úrrá rajtunk a pánik és a tehetetlenség érzete. De erről rögtön, előtte nézzük meg, melyik fogalom rímel erre az állapotra.
Reziliencia, a lélek állóképessége
A rezilienciáról olvashattál már az Amire az ecuadori sétálók fák tanítanak cikkben, aminek a lényege, hogy habár a stressz óriási hatással van az életünkre és nem csökkenthetjük, de tőlünk függ, miként birkózunk meg vele, és hogy milyen lelki (ellen)állóképességet, vagyis rezilienciát fejlesztünk ki, hogyan állunk fel a nehéz helyzetből. A reziliencia egyfelől alkalmazkodási készséget, rugalmasságot, másfelől egy sor képességet és adottságot jelent.
A reziliencia egy fejlődési, érzelmi és társas fonalból kötött pulóver.
Boris Cyrulnik
Tanult tehetetlenség – 3 szobás zajkísérlet
Martin Seligmant tartják a pozitív pszichológiai atyjának, aki a reziliencia fogalmát egyik 1975-ös kísérletében érintette, amikor a tanult tehetetlenséget tanulmányozta. A kísérlet során három különböző szobába zárta a résztvevő alanyokat.
Az első szobában lévő embereknek igen hangos zajt kellett elviselniük, viszont ha egy gombot négyszer megnyomtak, abbamaradt a zaj, vagyis tudtak tenni ellene és tettek is. A második szobában lévő emberek esetében ugyanaz a zaj véletlenszerűen, beavatkozástól függetlenül maradt abba. A harmadik szobában lévő csoport nem hallott zajokat.
A nap folyamán később mindhárom szobában egyszerre megszólalt a zaj és akkor azt mondták az embereknek, hogy ha meghúznak egy kart, akkor a zaj elhallgat. Az első és a harmadik szobában lévő csoport leállították a zajt, viszont a második csoportban lévő emberek semmit nem tettek. Ők azt gondolták, hogy úgysem tehetnek semmit, így nem is próbálkozták, megszokták, hogy azt érezzék, nincs ráhatásuk a velük történtekre. Ez a kísérlet a tanult tehetetlenséget demonstrálta.
A stresszkezelés elsajátítása
A stresszel kapcsolatban az Üss vagy Fuss reakcióról most nem ejtek külön szót, több cikkben is írtunk róla, inkább arra térnék ki, hogy gyermekkorunktól kezdve edzve vagyunk arra, hogy elviseljük a stresszt. Kis lépésekben szembesülünk vele és a játék révén fejlesztjük, amikor megtanuljuk az élet játékszabályait. Gondolj bele, amikor egy kisgyerek sír, mert éhes, egészen addig stresszel, amíg a szülő oda nem adja neki a cumisüveget, mire megnyugszik. Ezzel azt tanulja, hogy most épp lehet, hogy rossz, de elmúlik. Viszont ha a kisgyereknek nem érkezik segítség gondos felnőtt képében, nem érkezik megnyugtató válasz a környezetéből, hogy oké, mindjárt elmúlik a rossz érzés, akkor belenyugszik, hogy nincs ráhatása a vele történt eseményekre, és előbb-utóbb abbahagyja a próbálkozást (ez esetben a sírást).
A támogató kapcsolatok és üzenetek
Kutatók azt találták, hogy két dolog számít gyerekkorban a reziliencia szempontjából: „a támogató kapcsolatok minősége és ereje valamint azokat üzenetek, amelyeket azzal kapcsolatban kapunk, hogy a nehézségekre hogyan tekintsünk, reagáljunk” – írja Sarah Tomley.
Ha érezzük másoknak a támogatását, akkor azt tanuljuk, hogy a nehézségek elmúlnak, leküzdhetőek, így ellenállóak leszünk. Viszont ha úgy nőttünk fel, hogy kevés támogatást, iránymutatást kaptunk, gyakran éreztük magunkat gyengének az életünk irányítására vonatkozóan, akkor felnőtt kori nehézségek idején a fenti kísérletben is olvasott tanult tehetetlenség lesz úrrá rajtunk.
Belső döntést vs. külső tényező
Mivel a tanult tehetetlenséget tanuljuk, így a vele való megküzdést is elsajátíthatjuk. Amikor Seligman arról kérdezte azokat a reziliensnek vélt kísérleti alanyait (akik nem voltak tehetetlenek), hogy vajon mi jellemző a gondolkodásmódjukra, leginkább azt válaszolták: „Ez csak átmeneti eset, egyedi, tehetek ellene valamit.” Ezzel szemben akik feladták, azt gondolták „Ez mindig így lesz, semmit nem tehetek ellene.” Az első esetben volt kontroll érzete, utóbbinál pedig cselekvőképtelennek érzeték magukat a válaszadók. A kontroll lehetősége döntés kérdése, nem pedig a külső körülményektől függ, erről szól egyébként Dr. Edith Eva Eger Döntés című fantasztikus könyve is, aki szintén hivatkozik Viktor Frankl holokauszt túlélő pszichoterapeutára, aki azt mondja, hogy
az embertől mindent el lehet venni, csak egyet nem: az emberi szabadságnak azt az utolsó maradékát, hogy az adott körülményekhez így vagy úgy viszonyuljon.
Viktor E. Frankl
Hasznos megküzdési stratégia, ha átkeretezzük a helyzeteket vagy épp tudatosan észrevesszük a jó dolgokat. A házi karantéban is idegesíthet bennünket sok mindent, főként, ha hagyjuk, hogy az idegesítő dolgokra fókuszáljunk ahelyett, hogy észrevennénk a benne rejlő jó dolgokat (könyvolvasás, a szeretteinkkel töltött több idő, nem kell rohanni, sokáig alvás stb.). Ezzel nem azt mondom, hogy hurrá optimistán örüljünk ennek a helyzetnek, csupán azt, hogy lássuk a helyzetet realistán, de döntsünk úgy, hogy észrevesszük a naposabb oldalát is. Tőlünk függ, hogy félig töltjük vízzel a poharat, vagy inkább kiborítjuk a felét.
Amikor azt kérdeztem a 94 éves auschwitzi túlélő Mizike nénitől, hogy van-e valami, amit megbánt az életben, akkor erre ő nem elkezdte sorolni a cipelt rossz emlékeket, hanem azt válaszolta, hogy nem gondolkodik rajta. Ahogy ment az élete, próbálta úgy élni, hogy a körülményekhez képest vagy attól eltekintve jó legyen. Nem gondolkodik egyáltalán azon, hogy mi lehetett volna másképp. Az nem létezik. A volna nincs, az csak tönkreteszi a jó pillanatokat, hogy örülni tudjunk a mának, bizakodjunk a jövőben és elégedetten éljünk.
Ha van bennünk a helyzetünktől függetlenül egy belső tartás, bizakodás, derűs szemlélet, egyfajta élni akarás, akkor sok rosszat túl lehet élni – mondja egy évszázad tapasztalatával Mizike néni.
A nehézségek előnyei
A reziliencia fokozható azáltal, ha megértjük, hogy nem feltétlen az események okoznak pszichés terhelést, hanem hogy mi milyen jelentőséget tulajdonítunk neki. Erre válasz Viktor Frankl feljebb is említett gondolata, hogyha nincs lehetőségünk a külső körülményeket, a minket körbevevő eseményeket befolyásolni, a belső világunkat kell módosítani. Bármikor dönthetünk úgy, hogy az eseményeket másként értelmezzük, mint mások, belső világunkat még a nehezebb körülmények között is uralhatjuk, hiszen a körülöttünk zajló helyzet jelentését szabadon megválaszthatjuk.
Több kutatási területen bebizonyosodott, hogy a trauma teret adhat az önmegvalósításnak.
Sarah Tomley – Mit tenne freud? 183.
Stephen Joseph pszichológus azt tapasztalta, hogy az 1987-es belgiumi kompkatasztrófa túlélők felének (43%) életszemléletében „pozitív változás állt be”. Irvin D. Yalom pszichoterapeuta tapasztalata, hogy sokan így panaszkodnak: „Kár, hogy csak most, amikor a rák emészti a testemet, értem meg, hogy hogyan kell élni!”
A kutatások poszttraumás növekedést mutattak ki különféle traumák (gyász, terrortámadás, bántalmazás stb.) túlélőinél, ami alátámasztja, hogy nagy nehézségek idején megváltozhatnak prioritásaink, akár egész életfilozófiánk, persze csak akkor, ha elég bátrak vagyunk szembenézni (új) önmagunkkal.
Ahogy a Káosz szülte kreatív átalakulás című cikkben is olvashattad, senki nem számított arra, ami most történik a világban. A koronavírus alapjaiban változtatja meg az életünket és kérdőjelez meg mindent, amit eddig a világról gondoltunk és ahogy benne léteztünk. Új kihívásokat sodor elénk az előttünk álló időszak, éppen ezért a problémamegoldást célzó kreativitás elengedhetetlen lesz mindenhez. Sőt! Igazából a túléléshez. A cikkben összegyűjtöttem a fejlődést segítő, tanulságos hozadékokat, előremutató kezdeményezéseket.
A nehezebb helyzetek kikezdhetik, de hosszú távon meg is erősíthetik az embert. A kihívások erősebbé tehetnek bennünket, megtanuljuk másként szemlélni a világot, és rugalmasan kezelni a változó helyzeteket, megkérdőjelezni a status quot és talán az így szerzett tapasztalat lelki energiáit alkotóerővé, motiváló hajtóanyaggá formálhatjuk. A mi döntésünk!
Fotók: behance
Csatlakozz most a Szikra Hub-hoz, amely egy kreatív fókuszú tudástár, és fejlődj több mint 300 inspiráló tudásanyagból. Irány a szikrahub.hu! További lehetőségek: SZIKRAMAIL, ONLINE KURZUSOK.
Kreatív szemléletmód a fókuszban – előadások, kurzusok, céges tréningek változatos témákban, rendhagyó nézőpontokból. evaszlafkai.hu