Miért is olvasnád el a köszönetnyilvánításokat a könyvek/szakkönyvek végén, hiszen az már nem tartozik a sztorihoz, ugye? Ha így gondolod, nem tudod, mit hagysz ki. Azt hiszem, hogy ettől válik az adott könyv nagyobb értékké, a sztorija hitelesebbé és az írója ismerősebbé, hozzád hasonló hétköznapi emberré, akit sokak segítenek a céljai elérésében. Még a legszárazabb szakkönyvnek is tartogathat ezen része megható pillanatokat. Legalábbis én meglepően sokszor érzékenyülök el a köszönetnyilvánítási sorokat olvasva…
Egy darabig én sem olvastam el, mondván nem érdekel a sablonszöveg. Végeztem a könyvvel és kész. Vagy épp a sztoriba vagyok még mélyülve vagy letudtam a feladatot és beszereztem a szükséges információkat, nem szórakozom felesleges sorokkal. Aztán egyszer beleolvastam az egyik szakkönyv köszönetnyilvánítás részbe és az a helyzet, hogy megkönnyeztem. Ez az eset azóta gyakran megismétlődik.
Mitől olyan mellőzött és mégis fontos a köszönetnyilvánítás?
A könyv végére rakják, közel a kevésbé fontos, csak szükséges elemekhez, mint a szószedet, források és egyéb mellékletek. Ez a rész beleolvad az unalmas „muszáj” részbe illetve az író privát információjának gondoljuk, amelyet csak a családja és a barátai, no meg a kiadója olvas.
Pedig ez a rész a könyv őszinte lelke. Hiszen az adott könyv, vagyis az író munkája, a gondolatai a mindennapjaid része lesz. Azzal kelsz, esetleg azzal fekszel, viszed magaddal a metrón, olvasol a parkban és a strandon, viszed a nyaraláshoz és akár hosszú ideig is elkísérhet téged nap, mint nap. Mivel ilyen szoros viszonyba kerülsz a tartalommal, az író lelkének egy része is elkísér minden nap. És mire befejezed,
a köszönetnyilvánításnál megtudhatod, hogy az, aki mindennap veled volt, mit élt át a könyv megírásakor és mennyi munkája van benne. Amikor pár nap vagy hét alatt befejezed a könyvet, ugyanott fejezte be az író is akár hosszú évek kemény munkája után.
és elmeséli, hogy mennyire hálás azoknak, akik segítették, hogy sok nehézség ellenére elérje a célját.
A köszönetnyilvánítás lecsupaszítja az írót
Ebben a rövid részben a író emberközelivé válik. Akár bármelyik ismerősöd, akivel nap, mint nap találkozol. Itt megismerheted, hogy olyan dolgokon megy át, mint Te vagy én. Ők sem tudnak mindent, számtalan ember segítette őket odáig, hogy megírták a könyvet. Kiadók, szerkesztők, grafikusok, kutatók, egyéb szakemberek, akik nélkül valóban nem írta volna meg a könyvet.
Sarának, legnagyobb támaszomnak és legélesebb szemű szerkesztőmnek: nem tudom elképzelni az utóbbi években megtett utat a kedvességed, intelligenciád és a szereteted nélkül. – írja Adam Alter, a Kijózanító rózsaszín c. könyv írója
Ugyanúgy Adam Altertől valóak ezek a sorok is:
Köszönöm továbbá négy egyetemi tanácsadómnak […] a négy szellemóriásnak, akik nagylelkűen megengedték nekem, hogy a vállukra álljak.
De említhetném Joshua Wolf Shenket, aki a Kreatív párosok című nagyszerű könyvet írta.
Köszönet illeti Jenny Mayhert, aki nemcsak szerkesztő, író, könyvtáros és aktivista, de immáron 25 éve ő testesíti meg számomra a tökéletes olvasót. […] Sosem vált volna belőlem író a testvérem, David Shenk nélkül, aki, mint mindig, most is megosztotta velem tudását és bölcsességét, az egész folyamat során.
A könyv lelke, ami látni enged a színfalak mögé
Ezeket a sorokat olvasva arra is rádöbbenünk, hogy minden, ami érték, általában csapatmunka eredménye. Hiába csak az adott író neve szerepel a borítón, mögötte rengeteg ember támogatása áll. Ahogyan mi magunk mögött is. Hiszen ahhoz, elérjünk a céljainkat, legyen az egy könyv megírása, a diploma megszerzése, a vállalkozásunk beindítása, a blogunk elkezdése stb., sok ember bátorítása, mentorálása, kritikája, szeretete és biztatása kellett.
Külön köszönet illeti azokat a korai együttműködőket, akik már az első időkben mellénk álltak, és akiknek évek óta tartó támogatása és bátorítása nélkülözhetetlennek bizonyult utunk során. […] Az általunk készített első vázlat annyira unalmas lett, hogy tudtuk, azonnal segítségre van szükségünk. Doug lett a kötetünk fő tanácsadója. Ő ugrott velünk fejest a kiadók világába: „Utánam srácok! Ez lesz életetek utazása!” és valóban az lett.
A fentiek a Tervezd meg az életed könyv íróinak tollából származik és még egyet kiemelnék tőlük:
Vicky (a szerkesztőnk), ezzel a belépőddel azonnal rabul ejtettél bennünket:”Helló drágaságaim!”. Te vagy a legjobb dolog, ami valaha történt velünk. Köszönjük, nagyon köszönjük.
Bill Burnett és Dave Evans a Standford Egyetem design gondolkodás képzését indították el és hatalmas szaktekintélyek, mégis a köszönetnyilvánításban olyan szerényen és hálával teli nyilatkoznak sokaknak, akik nélkül ők sem tartanának ott, ahol éppen.
Nélkülük nem lennénk ugyanazok az emberek
De persze nemcsak szakmai kapcsolatoknak köszönnek az írók, hanem a családnak is. Mint mondjuk a számomra nagyon kedves Brian R. Little, az Én, jómagam és a többek c. könyv rója:
Néhai édesanyám és édesapám bölcs és melegszívű szülők voltak és nagyon boldoggá tette volna őket, hogy valóban elkészültem a könyvvel, mivel hatéves korom óta követték lankadatlanul, hogyan hebrencskedem. […] Feleségem nyújtotta a legtöbb inspirációt a kötet megszületéséhez. Amikor rosszul ment a szekér, fenntartás nélkül buzdított és velem örült, amikor minden simán ment. Segített, hogy logikát lássak a saját ötleteim rendszerében, élesítette a gondolkodásmódomat, ápolgatta az önbizalmamat és megtanított arra, hogyan tartsak ki, amikor legszívesebben kiszaladnék a világból. Rendkívül értékes, ő az életem szerelme.
Te kinek mondanál köszönetet?
Ezekből a sorokból rájöhetünk, hogy mi is képesek vagyunk bármire és nem kell egyedül mennünk az úton, hiszen sokan vannak, akik szívesen segítenének nekünk, ha kérjük illetve segítik anélkül is. Hogy kik ők? Vedd számba a saját életednél! Te mit írnál a könyved köszönetnyílvánításához, kiknek mondanál köszönetet és miért? Szánj rá pár percet és gondolj rá, hiszen ez a fajta tudatosítás és hálaérzet jól fog esni.
Tetszett az írás. Köszönöm, ha megosztod másokkal is! 🙂
