A Szabadfogas Mozgalom remek példája annak, hogy mi mindenre képes a közösség, az emberi összefogás. Az egyén számára szinte semmibe sem kerül, mégis, ha elég érdeklődőt megmozgat, akkor rengeteg ember számára tud roppant hasznos – sőt ez esetben életmentő – lenni.
Az utóbbi napok rég nem látott fagyokat hoztak, ami mindamellett, hogy olyan hihetetlenül látványos jelenségekkel járt, mint a jégzajlás a Dunán, mégis sajnos sok ember – és nem csak hajléktalanok – számára már kevésbé volt ennyire vidám dolog. Váratlanul azonban épp a legnagyobb fagyok kovácsolták össze az embereket, és jött létre a Szabadfogas nevű spontán szerveződés. Gombamód szaporodva egyre több helyen ütötte fel a fejét. Ma már szerencsére a rászorulók szerte az országban több helyen is találkozhatnak kihelyezett kabátokkal, pokrócokkal, és egyéb meleg holmikkal, amelyeket ingyen elvihetnek, hogy melegen tartsák magukat.
A közösség ereje
A közösség erejét tehát nem szabad lebecsülni, és érdemes olyan módon felhasználni, hogy jobb hellyé tegyük a világot. Ehhez kapcsolódnak a ma még elenyésző mennyiségű, de azért lassacskán szaporodó „közösségi mini-könyvtárak”. Ezek a civil összefogás újabb remek példái. A kezdeményezés szerencsére már kis hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend, de még mindig sokan nem hallottak róla. Itt az ideje lerántani a leplet arról, hogy miről is van szó tulajdonképpen.
Little free library, vagyis kis ingyen könyvtár
Szóval mik is azok a – külföldön little free library néven ismert – közösségi mini-könyvtárak? Ezek egyfajta spontán kihelyezett aprócska tákolmányok, amelynek íratlan szabályai hasonlóak a hagyományos könyvtárakéhoz. Az emberek belehelyezik egy vagy több olyan könyvüket, amelyekre már nincs szükségük és/vagy szeretnének megosztani másokkal is. Cserébe pedig elvihetnek egy másikat. A lényeg természetesen a bizalmon és a becsületességen van: az ember tényleg azt viszi el, amire szüksége van, és olvasás után vagy visszateszi, vagy meg is tarthatja, de ilyenkor cserébe ő is berak egy könyvet.
Hogy miért is jó ez a jelenség?
Hát, hol is kezdjem? Egyrészről ott van az a vitathatatlan előnye, hogy felesleges könyveink ahelyett, hogy a polcon szomorkodnának végre szerető kezekbe kerülhetnek, kicsit világot látnak, esetleg új gazdára is találhatnak. Másfelől mi magunk is ingyen juthatunk ideiglenesen vagy véglegesen új könyvekhez. Végezetül pedig ne felejtsük el a jelenség közösségkovácsoló erejét: az ilyen kezdeményezések ugyanis természetükből fakadóan a mikroközösségeken belül tudnak hatékonyan és megbízhatóan működni.
Többnyire a környékbeliek használják, nem valószínű, hogy a három településsel arrébb lakó Mari néni csak amiatt utazgatna, hogy ő is igénybe vegye ugyanazt a mini-könyvtárat. Inkább megvalósítja ő maga is a saját környékén. Azt pedig ugye nem is kell külön kiemelnem, hogy már annak is van egyfajta összekovácsoló ereje, ha az emberek ugyanazt a könyvet olvassák? Na meg aztán valahogy annak is nagyobb az esélye, hogy egy olyan ember, aki nem igazán, vagy csak keveset szokott olvasni, de napi szinten elmegy egy ilyen könyvtárocska mellett, ami lényegében ott van az orra előtt, idővel talán ő maga is elvisz egy számára szimpatikus könyvet, ergo még a kultúrát is terjeszthetjük – ami lássuk be, nem éppen ártalmas.
A kezdeményezés tehát remek, persze fanyalogni és kifogásokat találni mindig lehet, de a kérdés, hogy vajon érdemes-e? Ha van egy kis szabadidőnk, kézügyességünk, felesleges könyveink, és igényünk arra, hogy jobban bevonjuk magunkat a környezetünkbe, akkor azt hiszem, érdemes felvésni emlékeztetőként a közösségi mini-könyvtárak telepítését, mint DIY-projektet.
Vendégszerzőnk: Balanyi Daniella (tizkicsikonyv.blogspot.hu)
Leadfotó: improvisedlife.com Fotók: pinterest.com
