A gyermekvállalás hatalmas döntés és hihetetlenül sok változást hoz az életünkbe, jót és rosszat egyaránt. Sajnos az egyik negatív hatása sokszor az önértékelés csökkenése lehet. De nézzük, milyen dolgok is okozzák és mit tehetünk a fellendítéséért. Az egyik legfontosabb, hogy objektíven tekintsünk magunkra, mert a megfelelő önértékelés segít abban, hogy kiegyensúlyozottan éljük meg ezt az értékes időszakot! Szokoli Bernadett, business coach írása.
Vannak magától értetődő változások, mint például hogy ebben az időszakban lemondhatunk az alvásról, a pihenés szó is átértékelődik, a barátokkal való „lógás” is egyre ritkább lesz és már nem olyan egyszerű eljutni fodrászhoz sem. Ezek viszonylag kézzel fogható változások, nagyjából érezzük hatását is: rosszabb komfortérzet, fáradtság, elnyűtt külső, de persze egy csodálatos baba mindenért kárpótol. Ráadásul ebben az időszakban környezetünk is toleránsabb velünk és lényegében megértik, elfogadják ezeket a látható változásokat.
De mi történik mindeközben az önértékelésünkkel? Persze nem törvényszerű, hogy a gyermekvállalás után az önértékelésünkben változás áll be, sőt, valaki ilyenkor teljesedik ki, de sok esetben csorbát szenved valamelyik alább olvasható terület.
Önértékelésünk változása a gyermekvállalás után
Bár környezetünk toleránsabb velünk szemben, azonban mi is azokká válunk magunkkal szemben? A válasz nagy általánosságban az, hogy NEM.
Sokunkban az dolgozik, hogy nem vesszük tudomásul, hogy életünk megváltozott.
Éppen ezért magunknak is változnunk kell, és amit korábban természetesnek vettünk magunkkal szemben, az most lehet, hogy nem tartható. Az önértékelés csökkenése azonban ennél sokkal összetettebb folyamat, de van sok olyan komponens, amely egyértelműen közre játszhat a változásban.
A helytelen önértékelés rövid távon nem okoz nagy problémát, előfordulhat bárkivel, hogy olykor kibillen az egyensúlyból. Azonban ha hosszútávon is rosszul mérlegeljük saját magunkat, hamis képet mutatunk vagy vélünk magunkról, az nagyon komoly hátrányokat okozhat életünkben. Hatással lehet párkapcsolatunkra, gyermekünkkel való kapcsolatra, a baráti szálakra, szakmai előmenetelünkre, karrierünkre és anyagi megélhetésünkre egyaránt.
Nézzük, hogy melyek azok a tényezők, amelyek csorbát ejthetnek önértékelésünkön a gyermekvállalás utáni életszakaszunkban!
1. Testünk változása
A szülés és terhesség időszakában jelentősen megváltozik testünk. Azzal mindenki tisztában van, hogy a 9 hónap arról szól, hogy egyre nagyobbak leszünk. Az azonban, hogy a szülés után hogyan érjük el kiindulási formánkat (már ha elérjük), nincs nagyon elképzelésünk.
Pontosan tudtam én is, hogy nem leszek már a régi, valójában megélni hihetetlenül nehéz volt.
Ráadásul vannak olyan változások, amelyek velünk maradnak örökre. Ilyen pl. a mellek növekedése, alakulása, a terhességi csíkok vagy a császár utáni heg.
Nyomok, amelyek emlékeztetnek bennünket arra, hogy anyák vagyunk és egyúttal emlékeztetnek bennünket arra, hogy az idő halad előre. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy megjelenésünk „már nem az igazi”, „nem lesz olyan, mint régen” és ahogy ezen eltöprengünk, el is hisszük. Érdekes, mert a legtöbb változást azonban mi vesszük észre saját magunkon, a környezetünk kevésbé vagy egyáltalán nem. Ezek a gondolatok azonban hatással vannak kiállásunkra, megjelenésünkre és önbizalmunkra is. Befolyásolhatnak bennünket abban, hogy hogyan öltözködjünk, hogyan jelenjünk meg. Hajlamosabban leszünk arra, hogy a csinos megjelenésünket egy lazább, alakot jobban elrejtő és cseppet sem nőies irányba tereljük.
2. Komfortérzet csökkenése
A kialvatlanság, az otthon töltött napok és a gyermekágyi fájdalmak hajlamosak elfeledtetni velünk, hogy nők vagyunk. A műkörmös, a kozmetikus hiánya, a fodrászhoz való eljutás lehetetlensége mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy csak anyaként lássuk magunkat viszont a tükörben. Ez pedig – ha nem is a kezdeti szakaszban, de később mindenképpen – elkezd zavarni bennünket. Sokan úgy gondolkodnak magukról ebben az időszakban, hogy „nem érdemelnek meg egy új ruhát”, „nem érdemelnek meg egy jó frizurát” vagy azt mondják, hogy nem érnek rá. Pedig ha önmagunkra örömmel tudunk ránézni, ha tükörképünkkel elégedettek vagyunk, az növeli boldogságfaktorunkat. Ez pedig az egész családnak jó!
Megérdemled a kényeztetés és a törődést!
Ez a dolog kicsit összefügg a következő ponttal, a bevétel drasztikus csökkenésével is, hiszen sokan kerülnek abba a helyzetbe, hogy amíg aktív dolgozóként „megengedhették” maguknak, addig ebben az időszakban ez már nem így van. Azonban ilyenkor is megérdemled a kényeztetés és a törődést. Ha nincs lehetőséged arra, hogy olyan gyakorisággal járj szépítkezni, akkor otthon szakíts időt egy kis kényeztetésre: legyen néhány óra, amikor barátnőiddel vagy éppen egyedül tarts szépség napot: körömlakkozás, relaxáló fürdés, filmnézés vagy akár egy klassz séta garantáltan segít abban, hogy ápold a lelkedet.
Nem lehetőség, hanem kötelesség az az idő, amit magadra szánsz.
Fontos, hogy meg tudj újulni, ki tudj kapcsolni és egy kicsit el tudj szakadni a megszokottból.
3. A bevétel drasztikus csökkenése
Aki egy viszonylag jó kereset után megkapja a számlájára a GYED-et vagy a GYES-t, igencsak meglepődik azon, hogy mire is elég az az összeg. Tudjuk pontosan, hogy mire számíthatunk, a tény azonban mégis meglepő, amikor – mégcsak nem is a hó végén – hanem valahol a hó közepén/elején elfogy a pénzünk. Ez valami olyasmi, mint ahogy testünk is változik: tudjuk, hogy mire számíthatunk, tudjuk, hogy ez nehéz időszak és a partnerünk, társunk támogatása szükséges. Megélni ennek ellenére nagyon nehéz. Azoknak az anyáknak még nehezebb, akik viszonylag későn vállalnak gyermeket és az anyagi függetlenséget már nagyon megszokták.
Persze nem mondom, hogy ez nem tartható – hiszen lehet előre spórolni – a valóságban azonban ez nagyon nehéz. Így akarva-akaratlan előfordulhat, hogy a gazdasági függés ténye szintén az önbizalom csorbulásához vezet. Előre fel lehet rá készülni, azonban borzalmasan nehéz átélni a tényt, hogy olykor a párunktól kell pénzt kérni. Sok családban beszélnek erről és teljesen magától értetődő az, hogy általában az anya vállalja a gyermekgondozást, míg az apa a családfenntartó szerepet, azonban így is megviselheti az önértékelésünket.
4. Szaktudásunk megkopása
Az otthon töltött hónapok, évek alatt szakmánkból kiesünk. Kevésbé követjük nyomon a trendeket, nem feltétlenül figyeljük az újdonságokat. Ennek eredményeképpen amikor a visszatérést fontolgatjuk , akkor merül fel bennünk, hogy esetleg nem leszünk elég jók az adott posztra. Nem fogjuk tudni teljesíteni a munkahelyi elvárásokat, nem tudjuk már hozni az elvárt szintet. Az aggodalom teljesen jogos, azonban néhány hét, egy-két hónap alatt garantáltan vissza tudunk rázódni a régi menetrendbe.
Ehhez azonban néhány dolog feltétlenül szükséges:
- biztosak legyünk abban, hogy tényleg vissza akarunk térni,
- el tudjuk hinni, hogy amíg mi dolgozunk, gyermekünk biztonságos helyen van,
- elhisszük magunkról, hogy szakmailag képesek vagyunk ellátni feladatainkat,
- nem tartjuk értéktelennek magunkat a többi kollégához képest,
- nem mentegetődzünk azért, mert van, ami éppen nem megy olyan jól,
- merünk segítséget kérni, nem akarunk mindent egyedül megoldani,
- megengedjük magunknak, hogy nap végén elfáradjunk.
Visszatéréskor kicsit úgy működünk, mintha épp új munkatársak lennénk. Az elején lehet, hogy többet kérdezünk, szükségünk van egy kis segítségre – főleg, ha több évig voltunk távol – néhány hét alatt azonban fel tudjuk venni a ritmust. Ha azonban gyengébbnek láttatjuk magunkat, akkor valójában azok is leszünk.
5. Az anyaszerep téves megítélése
Az önértékelés egyensúlyban tartásánál van még egy nagyon fontos tényező, amelyről viszonylag keveset lehet hallani. Ez pedig az, hogy mi saját magunkat hogyan képzeljük el anyaként. Mit gondolunk arról, hogy mi a feladatunk és meddig terjed a felelősségünk, mennyire válunk alárendeltté, mennyire szorítjuk magunkat háttérbe. Ez egy nagyon összetett és bonyolult téma, egy egész könyvet meg lehet tölteni vele, ezért csak említés szintjén írok róla.
Egy újszülött mellett az egyéni igények háttérbe szorulnak, az ő táplálása, gondozása mindent felülír. A hetek, hónapok, évek előrehaladtával a gyermek folyamatosan válik önállóvá. Fontos, hogy felismerjük, hogy az önállóság növekedésével az „énidőnek” is növekednie kell.
Ha mártírként gondolunk magunkra, ha mindent egyedül, a maga teljességében akarunk megoldani, ha saját elképzelésünket, terveinket háttérbe szorítjuk, az akarva-akaratlan is azt eredményezi, hogy alárendeltekké válunk. Ez pedig nem csak gyermekünkkel való kapcsolatunkra, hanem a párkapcsolatunkra is hatással lehet. Az tehát, hogy anyként mennyire szorítjuk magunkat háttérbe, sokszor saját döntésünk.
Néhány tipp, hogy hogyan hozd magad előtérbe és ezáltal javíts az önértékeléseden:
- a saját érdekeinket is mérlegeljük egy-egy döntésnél,
- vegyük számításba saját magunkat is, merjük felvállalni saját igényeinket,
- merjünk kérni (akár segítséget, akár szabad időt, akár kényeztetést),
- fogadjuk el, hogy nem vagyunk fáradhatatlanok,
- tudjunk nemet mondani (akár a gyermekünknek is),
- ne zavarjon bennünket, ha a játszótéren van, aki önfeláldozóbb nálunk!
Ezek nem tuti tippek, mert az biztos, hogy bevált receptek nincsenek erre. Abban azonban segíthetnek, hogy ráébredj: légy fontos önmagadnak!
Persze a felsoroláshoz biztosan Te is tudsz még hozzátenni és az is előfordulhat, hogy Te semmit sem tapasztaltál ezek közül magadon. Ez utóbbi esetben nagyszerűen vetted az akadályokat az új élethelyzetben.
Valóban nem törvényszerű, hogy a gyermekvállalás után az önértékelésedben változás áll be. Sőt!
Találkoztam olyan anyával – többel is – aki ebben az életszakaszban teljesedett ki és a fent felsorolt jelenségeket egyáltalán nem élte meg negatívan vagy adott esetben észre sem vette.
Viszont ha bármelyik jelenség is igaz rád, akkor tudd, hogy ezzel nem vagy egyedül és tudd, hogy érdemes vele foglalkoznod! Sok anyának elegendő, ha van valaki, akivel beszélhet erről, kimondhatja, hogy mi az, ami bántja. Egyre többen vannak, akik felvállalják azt, hogy bizonyos életszakaszokat – így a gyermekvállalás is – nehezebben élnek meg. Van, aki nem szeret róla beszélni. Ha nincs kedved, nem is kell. De ismerd fel magadban, hogy attól, hogy lett gyermeked, ugyan olyan értékes maradtál és tudásod, szakértelmed, készségeid csak kiteljesedett, nem pedig csökkent.
Figyelj arra, hogy helyesen, objektíven tekints magadra, mert a magabiztosság, a megfelelő önértékelés segít abban, hogy harmóniában éld meg ezt a nagyon értékes időszakot!
