Egy olyan világnak a részesévé válni, amely egyfelől a hagyományokra épít, másfelől az újdonságok és az újítók éltetik, nagyon izgalmas kihívás. Marton Adrienn Los Angeles-i tapasztalataira hagyatkozva itthon is az álmait kívánta megvalósítani. Beszélgetésünkben azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miként boldogul a gasztronómia vibrálóan változó világában és, hogy miként találta meg a helyét a profi séfek között kétgyermekes édesanyaként.
Kétségtelen, hogy ma hazánkban gasztro forradalmat élünk, amelynek nyertesei minden bizonnyal, mi, fogyasztók vagyunk. Némi túlzással állíthatjuk, hogy szinte minden budapesti családra jut egy étterem, bár, falatozó. Ami egyfelől jó, hiszen óriási a kínálat, másfelől, lassan azt érezhetjük, mindenki tud főzni, mindenki képes egy éttermet összehozni.
Ebben a nagy versenyben kell megtalálni azt az egyedi hangot, hangvételt, amelyre a néző, az éttermet látogató, a kulináris újdonságokra fogékony ember felkapja a fejét. Ha így nézzük, Marton Adriennek nehéz dolga van. Ám ha úgy tekintünk minderre, hogy közérthetősége, gyakorlatiassága, a gyerekekkel való főzőcskézése ember közelivé teszi, akkor mégiscsak könnyű dolga van. Hiszen azt adja, amire nekünk, mindennapi embereknek, gyakorló édesanyáknak, a főzést szerető konyhabűvészeknek szükségünk van. Mindezt bájosan, könnyedén teszi. De hogy milyen kemény munka, elhatározás, akarat és tudatosság rejtőzik a munkája mögött, arra csak akkor derül fény, ha belesünk a kulisszák mögé. Tarts te is velünk!
Nagyon rövid idő alatt lettél itthon népszerű. Ha visszaemlékezel a kezdetekre, akkor pontosan mi fogalmazódott meg benned?
Amikor elkezdtem főzni, az elsődleges célom az volt, hogy minél több emberhez eljutassam azt, amit Los Angeles-i éveim alatt megtanultam. Legfőképp, hogy miképp főzzünk egészségesebben, időtakarékosabban és akár költséghatékonyabban. Hiszem most is, hogy nem kell mást tennünk, mint egy picit tudatosabban odafigyelünk az étkezésekre. A másik célom, illetve álmom az volt, hogy legyen egy főzőműsorom. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar lehetőséget kapok, de nagyon hálás vagyok az Ízes Élet és a Privát Séf stábjának, hogy segítettek és folyamatosan segítenek a szakmai felkészülésben, a családomnak, hogy mindig ott vannak nekem, és a nézőknek, hogy ennyi szeretetet és visszajelzést kapok tőlük. Ha a receptjeimnek köszönhetően egyre többen fognak tudatosabban és egészségesebben étkezni, már megérte!
Ma a főzéssel kapcsolatos szinte minden szakma divatosnak számít. Akár séfekről, food stylistról van szó, akként kell gondolkodni, hogyan lehetsz más, mint a többiek. Miként definiáltad magad ebben a szakmában?
Amikor kint voltam Amerikában, azt tapasztaltam, hogy egyre több fiatal gyermekes anyuka főz jól, beszél kiválóan, bloggol vagy éppen vlogot vezet. Amikor hazajöttem, láthatóvá vált, hogy az elmúlt 10 évben nagy változások mentek végbe: az ismert nagy séfek mellett megjelentek a gasztrobloggerek, vloggerek. Úgy gondolom, hogy amit a séfek csinálnak, az hosszú évek tapasztalatának, alázatának az eredménye. Egy konyhát jól vezetni úgy, hogy az étterembe évről évre visszatérjenek a vendégek, nem kis feladat. Minden tiszteletem az övék. Ezért szoktam hangsúlyozni, hogy én privát séf vagyok, mellette egy kétgyermekes anyuka és háziasszony, aki megtanult könnyű, egészséges recepteket készíteni. A célom pedig az, hogy amiket megtanultam, vagy amiket nap mint nap tapasztalok, a háziasszonyok és anyukák nyelvére lefordítva próbáljam meg átadni.
Alapvetően hogyan látod a gasztronomiában szereplők helyzetét, megítélését?
A hazai gasztronómia egyik reformkorát éljük. Régen is tisztelték a szakácsokat, de mára mindez még inkább felértékelődött.
Egy jó séf igazi vezető, jó ízléssel, és egy igazi művész sok-sok kreativitással.
Egyre több a fiatal, és egyre többen foglalkoznak azzal, hogy otthonunkban minél változatosabb, könnyen elkészíthető és ízletes étel kerüljön az asztalra. Szerintem egyre több háztartásra jellemző, hogy már nemcsak a nagymamáink által jól megismert recepteket (amiket egyébként imádok) használják, hanem nyitottak az új ötletekre is.
Szerinted mi lehet a sikered titka?
Talán a kitartásom, a nyitottságom, és az a maximalizmusom, ami nem engedi, hogy bármikor olyat készítsek, amivel nem vagyok elégedett. Van, hogy egy ételt háromszor is lepróbálok egy forgatás előtt. Addig megyek, amíg nem lesz tökéletes. Nagyon fontos szerintem még a szakmai alázat, hiszen nálam jóval tapasztaltabb séfektől eddig is rengeteget tanultam, valamint az, hogy a siker ne változtasson valaki jellemén.
Hogyan, milyen marketing módszerekkel szerettél volna kitűnni a többiek közül?
Nem követem a megszokott sémákat. Az én fegyverem talán a hitelesség és őszinteség. Anyaként és háziasszonyként sok mindent megtapasztalok a főzéseim során, mit hogyan készítsünk elő, mit miképp vágjunk fel, hogyan vonjam be a gyermekeimet a főzésbe, miképp vegyem rá őket, hogy megegyék a brokkolit, vagy, hogy miképp spóroljunk meg egy kis időt. Ezek mind-mind olyan dolgok, ami akkor tud őszinte lenne, ha az ember átéli, vagy találkozik ilyen szituációkkal.
Örülök, hogy egyre többen kérik ki a tanácsaimat, és annak is, hogy olyan dologgal foglalkozhatok, amivel másnak segíthetek.
Mi az, amiben te más lehetsz, mit tudsz, amit mások nem?
Szerintem, ha külön-külön nézzük nincs ilyen. A szakmámnak inkább az összetettsége az, ami nehéz, de ez is tanulható. Nehéz úgy főzni, hogy miközben az ember beszél, figyel arra is, hogy éppen melyik kamera veszi, mindezt főképp akkor, amikor már a forgatás 10. órájában járunk. De a java még sokszor csak ezután jön, amikor hazamegyek, és a fiaim lelkesen kérdezik, hogy Anya, mi lesz a vacsora??? Szerintem hasonló megoldandó feladatokkal nők milliói találkoznak naponta.
A televíziózás is csak egy álom volt, most viszont több műsornak is a háziasszonya vagy. Hogyan érzed magadat ebben a szerepben?
Imádom csinálni! Ez talán le is jön a képernyőről. Örülök, hogy nagyon jó szakemberekkel dolgozhatok, és hogy a stábokkal együtt ötletelhetünk a felvételek tematikájáról.
Hogyan látod magadat néhány év múlva?
Egy a lényeg, bármit is csinálok majd, akkor is legalább ennyi örömöt adjon, mint a mostani feladataim.
Van olyan terület, ahol még szívesen kipróbálnád magadat?
Folyamatosan gondolkodom, hogy miképp mivel lehetne még újat mutatni. A szívemben mindig Magyarország lesz az első, de szeretnék majd később a külföldi közönség felé is nyitni, hogy a munkámmal és ötleteimmel még több embert inspirálhassak.
[sgmb id=”2″]