Mi kell ahhoz, hogy valaki ötven évesen összepakoljon, feladja az itteni életét és a közép-európai közegből teljesen mediterránra váltson? Csak egy unalmas munka, egy szürke hétköznapokkal teli élet és….
Célok, tervek, énidő, tudatos élettervezés. A 365letszikra olvasóként már Te is biztosan tisztában vagy ezekkel a fogalmakkal és magad is tervezed a jövődet. Ez azonban nem annyira kézenfekvő és hétköznapi dolog mindenki számára. Sőt, vannak életszakaszok, amikor kimondottan nagy mankó lehet a tudatos tervezés. Hogy mikor? Elsősorban ez is kiderül Nógrádi Szofi naplójából, amely az Újraföstve címet viseli.
A sztori mögött Szakács Zsuzsanna van, aki saját élményeiből írta meg élete első könyvét.
Magát nem vallja írónak, csupán leírta a történetet, amely nagyon sok embert magával ragadott, így könyv lett belőle.
Mit is kell tudni Zsuzsáról? Több, mint 20 évig egy városi televíziónál dolgozott. Arca, hangja a helyiek számára összetéveszthetetlen, mosolyát imádják, nevét ott, abban a városban mindenki ismeri.
Ötven felé közeledve azonban gondolt egyet és valami nagyon bátor dologra szánta rá magát:
mindent, de szó szerint értsétek, mindent feladott, otthagyott azért, hogy néhány hét vagy hónap (akkor még nem is tudta pontosan mennyi idő) csak róla szóljon. Csak olyat csináljon, amihez kedve van, megváltoztasson mindent, ami annyira állandó volt életében.
Persze, hallottunk már ilyenről, gondoljunk csak az Ízek, imák, szerelmek című könyvre… De ez most egyáltalán nem egy távoli történet, ez akár rólunk is szólhatna. Bármelyikünk gondolhatna egy nagyot és változtathatna életén egy hatalmas nagy csavarral.
A főhős, Szofi egyáltalán nem a tervek embere.
Nincs itinerje arra vonatkozóan, hogy mi lesz másnap, mi lesz jövő héten vagy éppen a jövő hónapban. Nem sokat agyal, nem sokat tervez, csak él. Ismerős a szitu? Szerintem mindannyiunkkal előfordult már, hogy ki sem látszódva a szürke hétköznapokból egyszerűen észre sem vesszük, hogy amiben vagyunk, az az ÉLET. Kell egy mozzanat, kell egy esemény vagy egy csalódás, ami ráébreszt bennünket arra, hogy itt az ideje váltani. Nógrádi Szofi életében ez az 50. születésnap közeledtével történt meg. Ő tényleg próbálkozik, tényleg szeretné megtalálni a valódi célt az életben, azonban nem nagyon jár sikerrel.
Célmeghatározás! De nem ám olyan, ami következő huszadikáig, a csekkbefizetésekig érvényes. Igazi.
Viszont a célmeghatározás nem is biztos, hogy ennyire konkrét és ennyire jól körülhatárolható. Lehet, hogy nem is látjuk egyelőre, hogy mire van szükségünk, vagy éppen látjuk, csak egyszerűen nem merjük elhinni.
Mert nem megszokott, mert nem hétköznapi és egyáltalán nem bevált. Mert tényleg a van, amikor nem az segít, ha ritmikusan, előre eltervezett menetrend szerint éljük meg a hétköznapokat, hanem éppen az, ha hagyjuk, hogy megtörténjen az, amire igazán vágyunk. Ez is lehet cél, és erre Szofi (még időben) rájött.
„Na látod Szofi – mondtam magamnak – hol van az a sok hülye terv, egyikben sem volt benne, most meg itt vagy. Hallgatod a víz zenéjét, meleg szél ölelget…”
Számomra továbbra is az egyik legnagyobb kérdés, hogy mihez kell nagyobb bátorság: valami hajmeresztően új dologba fogni vagy pedig mindezzel szembe nézni és őszintén vallani (írni) róla. Szerintetek?
Szeretnél többet tudni Nógrádi Szofi naplójáról? Itt találsz infókat, hogy hol is találod meg a könyvet, ami garantáltan szórakoztató akár 30-as, akár 40-es, akár 50+-os korosztálynak szánod!
Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!
[sgmb id=”2″]
