Te mondtál ma valamiért köszönetet? Talán nem is gondolnád, mennyire fontos ez.
Rendben, az is ide tartozhat, hogy a kávézóban megköszönöd a felszolgálást vagy az ajtó kinyitását előtted, de most nem erre gondolok. Nem az udvariaskodó köszönetre, hanem a szívből jövőre. Olyan helyzetekre, esetekre, amelyek megérdemlik a hála kinyilvánítását. Mert valóban fontosak.
A köszönet leghatásosabb formája, ha szóban elhangzik, hiszen ezzel másokat is bevonunk a mi kis hála-spirálunkba. De nagy értéke van akkor is, ha csak magadban mondod ki. Viszont ezt rendszeresen teszed. Hogy miért?
Hogy tudatosítsd, melyek az igazán lényeges dolgok az életedben, amelyek mindennap megérdemlik a „köszönöm” szócskát.
A te életedben melyek ezek a dolgok?
Az én életemben (is) időbe telt, mire tudatosan megtaláltam a helyét a rendszeres belső köszöngetésnek. Ma már természetes, sőt, automatikus. És nagyon hasznos. Jobb lesz tőle a kedvem, megnő az energiaszintem, kisugárzásom – ki hogy hívja. És
tudatosítja bennem azt, hogy nem én vagyok a világ közepe, nem jár alanyi jogon, hálásnak kell lenni, hogy rengeteg sok dolog közül valamelyik a megfelelő helyen és időben éppen az én igényeimet szolgálja.
Lenyűgöző ez a kaotikus rendezettség.
Én köszönetet mondok ha egy borús reggel után kisüt a nap, ha éppen előttem állnak ki és így pont találok egy parkolóhelyet a zsúfolt utcán, egy kellemes kávéért, amelyet egy kedves ismerőssel kortyolgatok, a bevételért, amelyért keményen megdolgoztam… és a potyapénzért, amire nem számítottam. A céljaimhoz vezető út egy-egy állomásának pipálásáért, a reggeli készülődés közben zajló szívmelengető családi ricsajért …és sokszor csak úgy azért, hogy milyen klassz az adott jelen pillanat. Éppen az.
Először sokaknak kicsit fura lehet ez a szemléletmód, de hidd el, jó irányba változtatja a tudatot. A hála fogalomkörét nem kell mindjárt a buddhisták nyavajájaként elkönyvelni. Ők ezt hivatásszerűen gyakorolják nap 24 órájában szinte. De neked elég összesen napi 1 perc is akár.
Neked mik voltak a napod örömteli dolgai?
Ha nem akarod, mert túl időigényes, vagy terhes, akkor nem kell naponta többször minden féle dologért hálásnak lenned. Ebben az esetben reggel vagy este szánj rá pár percet, hogy végiggondolod a nap eseményeit és néhány pozitívabb helyzet miatt gyors rebegsz magadban egy köszönömöt. Idővel ez úgy is elmélyül. Vagy nem. 🙂
Az az energiaállapot, amiben a hála érzete közben vagy, marha jó hatással van a lelkedre.
Ha nem tudod hirtelen, mi az ami megér egy gondolatban elrebegett „Köszi”-t, adok pár tippet:
- egy tökéletesen elkészített ebéd
- a párod/gyermeked szuszogása, amikor alszik
- az összegyűjtött pénzed minden egyes bővítő darabja
- amikor azt hiszed, hogy lecsúsztál valamiről, de kiderül, hogy mégsem
- a tavaszi szélben száradt, frissen vetett ágyneműbe bújni este
- amikor olyan barátod (is) keres, akit te egy ideje elhanyagoltál
- fagyos idő esetén a meleg szobában egy bögre forró teával olvasod a kedvenc könyved
- …hogy valamiért éppen jó helyen voltál jó időben
Mi a te köszönetgyanús helyzeted?
Ha találsz olyan helyzeteket az életedben nap, mint nap, amelyek legalább egy pillanatra örömmel töltenek meg, akkor mondj értük köszönetet. Ne vedd természetesnek, hogy ez jár, hanem azt vedd észre, hogy Te most éppen ki lettél tüntetve egy csepp jóval. És ez klassz érzés… miért ne figyelnél hát ezekre az érzésekre tudatosan? A köszönet megélése ráadásul generálja is az ilyen helyzeteket. Gyarapítsd magadnak tudatosa az örömteli helyzeteket!
Köszönöm, ha megosztod ezt a cikket!
[sgmb id=”2″]
