Dubaiban a Gucci, a Ferrari nem (csak) státusz szimbólum, hanem a mindennapi élet kelléke. Dubai azon helyek egyike, ha nem inkább az egyetlen olyan hely a világon, ahol a luxus és napsütés megtalálható az év 365 napján. Itt minden új és semmi sem természetes. Felhőkarcolók, 12 sávos belvárosi autópályák, többemeletes luxus jachtoknak épített kikötők, pálmákkal teli szigetek, parkok, golfpályák. Ahol a külföldiek a helyiek és ahol szinte mindenki az álmait éli. Én kerek két éve élek az Egyesült Arab Emírségek legnépesebb városában, Dubaiban és magával ragadt ez a kozmopolita világváros. Kiss Noémi cikke.
Dubairól manapság sok mindent lehet hallani. Míg szüleink, de nagyszüleink biztosan a világ ezen területét csak sivatagként ismerték, mi már Dubait az egész Közel-Kelet fővárosaként és a világ egyik legfelkapottabb helyeként emlegetjük. De milyen is itt az élet valójában?
Milyen az élet Dubaiban?
Röviden: igazán sokszínű. Ha belegondolok, Dubai egy hatalmas egyveleg. Itt keveredik az ősi sivatagi kopárság az új és modern sokasággal, az egyszerű és letisztult a luxussal, itt keverednek a különböző etnikumok, a legkülönbözőbb színű és neveltetésű emberek élnek egymás mellett. Keverednek a kultúrák, a vallások, keverednek a világnézetek is.
Az egész város egy elképesztően színes kavalkád.
Dubai a legek városa.
Iszonyatos megalománia jellemezhette a várost megálmodó sejket. Itt a mottó, hogy az ember mindenből a „leg”-et kapja.
Dubai a szülőföldje a világ legmagasabb felhőkarcolójának, a 4 milliárd dollárból 828m magasra épített Burj Khalifa toronynak körülötte a világ egyik legdizájnosabb zenélő szökőkútjával, ami 150m-re (magasabbra, mint a gízai piramis) lövelli fel a vizet. Itt épült a világ első 7 csillagos szállodája, a Burj Al Arab (Arabok tornya) és persze a világ legnagyobb bevásárlóközpontja, a Dubai Mall is.
Dubai az a hely a világon, ahol ugyan azon a napon pálma formájú mesterséges szigeteken vagy a föld egyik kontinensének kicsinyített másán élvezheted a napsütést, majd ha meguntad a hőséget, fedett sípályán síelhetsz.
Ahol „helyi” külföldi, vagyis a lakosság 90%-a külföldi és csak 10%-a helyi.
Ha egyszerű turistaként jársz itt, akkor ezek a turista nevezetességek önmagukban is nagy élményt nyújtanak. De Dubai sokkal-sokkal több ennél. A város és az itteni élet, mint egy nem annyira reális, álomvilág. Mint mindenhol máshol, itt is jó, ha van egy helyi ismerős. Dubai esetében viszont a „helyi” szó alatt mindenképpen külföldit értek. Itt ez nem olyan elképzelhetetlen. Dubai 2,7 milliós lakosságának ugyanis 90%-a külföldi és csak alig 10%-a helyi.* Dubaiban szerintem a világ összes nációjából találunk legalább egy párat, így nem nehéz a sajátunkkal összefutni. *Government of Dubai/ Dubai Statistics Center 2016-os adatai alapján
Korábban olvastam egy cikket, amiben az író a várost, ill. annak társadalmát egy nemzetközi repülőtér tranzitvárójához hasonlította.
A hasonlat igen csak találó, és nem csak az itt élő emberek színessége és átmeneti léte miatt, hanem azért is, mert Dubaiban oly sok minden a repüléssel, légiközlekedéssel kapcsolatos. Mivel a város a világ kellős közepén köti össze keletet nyugattal, Dubai nemzetközi reptere egyike a világ legforgalmasabbjainak, a napi utasforgalom tekintetében az első a világon. Dubai nemzetközi légitársasága pedig egyike a világ legjobbjainak.*
*Az Emirates légitársaságot 2016-ban más díjak mellet, a Skytrax hivatalosan (és nem először) a világ legjobb légitársaságának választotta (Skytrax World Airline Awards), idén pedig a TripAdvisor által nyerte el ugyan ezt a címet (TripAdvisor Travelers’ Choice® Awards for Airlines).
Dubaiban rengeteg minden az Emirates körül forog.
A világ egyik legfiatalabb és legnagyobb flottájával rendelkező cége százezreket szállít naponta; turistákat, üzletembereket, munkásokat egyaránt. Aki ebben a szektorban dolgozik, hatalmas privilégiumnak a része. Legfőképp a cég arcai, a világ minden részéről ide érkezett több tízezer légi utaskísérő és pilóta, akik mindenhol ott vannak, és akiket mindenhol megbecsülnek. Dubaiban mindenki által jól ismert ez az oly különleges életstílus, az úgy nevezett „Emirates crew life” (Emirates sztyuvi élet). Kedvezmények, kiváltságok, soron kívüliség a legtöbb helyen, saját szolgáltatások. Mint valami mikro világ. Én is ebben élem a hétköznapjaimat. És ehhez az életstílushoz pont ez a város passzol.
Dubai egy éjjel-nappal pezsgő, igazi kozmopolita város, kozmopolita embereknek.
Be kell valljam, imádom ezt a luxust
Imádom, hogy minden reggel, amikor felkelek, a lakás hatalmas ablakain keresztül a Burj Khalifát és Dubai belvárosának látképét látom és hogy luxus hotelek spa részlegén pihenhetek munka után. Hogy bárhova megyek, mindenhol kedvezmények várnak, és hogy akár Dubai legpuccosabb bulijaira soron kívül megyek és természetesen, hogy mindennek a barátaim is részesei lehetnek, amikor Dubaiba látogatnak.
A marinán sétálva Lamborghinik, Ferrarik jönnek velünk szembe, de itt sincs kolbászból a kerítés
Dubaiban elég könnyű az élet, ha a megfelelő helyen vagy, de ahogy mondani szokás, „itt sincs kolbászból a kerítés”. És persze nem mindenki a privilégium része.
A lakosság nagy része indiai, pakisztáni, bangladesi vendégmunkás, akik a folyamatosan, 0-24 épülő város valamelyik építkezésén dolgoznak, vagy taxit, esetleg buszt vezetnek. Ezeknek az embereknek a jövedelme még magyar viszonylatban is kevés, sokszor évekig vannak távol az otthonuktól, családjuktól, mégis, Dubai egyfajta biztonságot nyújt ezeknek az embereknek is. A társadalmi különbségek hatalmasak, de mégsem olyan látványosak, mint máshol.
Dubaiban hivatalosan nincsenek munkanélküliek vagy hajléktalanok.
Dubai a világ talán legbiztonságosabb városa
Vannak ugyan szegényebb városrészek, de ott is biztonságban érezheti magát az ember. A bűnözés igen elenyésző. Ha valamit otthagynál valahol, biztos lehetsz benne, hogy ugyan ott találod, mire visszamész, ha épp nem vinnék utánad. Itt az emberek sokszor járó motorral hagyják a parkolóban az autójukat, hogy az ne melegedjen fel, míg beszaladnak egy boltba vásárolni. Itt senki nem nyúl semmihez, ami nem az övé. Egészen egyszerűen azért, mert a helyieknek természetesen nincs rá szükségük, a kevésbé tehetős itt élő külföldiek pedig nem kockáztatnák az itteni „jó létüket”.
Dubai nem a helyieknek, hanem a külföldieknek épült
Dubai még az arab kultúrán belül is egy kicsit különbözik. Itt is megvannak a kultúrához kapcsolódó alapszabályok, de az Emirátusokon belüli más városokhoz, vagy más arab országokhoz képest Dubai eléggé liberális. Azt gondolom, Dubai sok szempontból nem a helyieknek, hanem sokkal inkább a külföldieknek épült.
Nyitottsága és hatalmas alkalmazkodó képessége tette lehetővé, hogy bekerüljön a nyugati világ vérkeringésébe és ahhoz, hogy fenntartsa ebben jelentős szerepét, az itt élő és ide látogató külföldiek számára minden kényelmet megteremt. Nincs olyan dolog máshol, amit ne lehetne Dubaiban is megkapni. Világmárkák, népszerű termékek, szórakoztató ipar… Sőt! Sok minden van, ami például máshol nincs. Kényelem, mindenekfelett. Az egyetlen hely, ahol tényleg bármi elérhető online is. Ahol a szupermarketből egy szelet csokit, vagy a gyógyszertárból egy orrcseppet az ajtómig hoznak, az egyetlen hely, ahol még a McDonald’s-ból is van házhoz szállítás vagy ahol az Uber applikációval helikoptert rendelhetek. Ja igen, és természetesen alkoholt is lehet kapni.
A Dubaiban élő emirátik (helyiek) is teljes mértékben nyugati trendeket követnek, de közben hűek maradnak vallási szokásaikhoz.
„Attól, hogy a helyiek például csadorban járnak, nekünk még nem kell.”
Ezeket a vallási és kulturális különbségeket a mindennapi életemben nagyrészt csak az öltözködésben és az emberekkel való interakcióban, az érzelmek nyilvános nem kifejezhetőségében, ill. nem kifejezésében érezem. A helyieknek megvan a maguk visszafogott öltözködési stílusa, a vallási nézeteik és a hozzá kapcsolódó rituálék. Külföldiként persze nem árt ezeket tiszteletben tartani, de attól, hogy a helyiek például csadorban járnak, nekünk még nem kell. Vagy az, hogy nyilvánosan a túlzott testiség itt nem megengedett, az nem azt jelenti, hogy én a párommal nem sétálhatok kézen fogva az utcán. Kulturált ember számára szerintem ezek nem olyan „szabályok”, amiket ne lehetne betartani.
Az egyetlen, ami talán nagyobb odafigyelést igényel, számomra legalább is mindenképpen, az az egy hónapig tartó Ramadan időszak.
Az iszlám naptár 9. hónapjában a muszlimok 30 napon keresztül napkeltétől napnyugtáig böjtölnek. Ezáltal türelmet, szerénységet és spiritualitást gyakorolnak. Ebben az időszakban a böjtölők iránti tisztelet jeleként nyilvános helyen senkinek sem megengedett az evés, ivás, vagy a dohányzás. Különösen kerülni kell a szeretet kinyilvánítását és a lenge öltözetet. Na, ez az az időszak, amikor ha nem figyelek eléggé, könnyen szállok be taxiba kekszet rágcsálva.
Helló Ramadan!
A Ramadan ideje alatt a muszlimok munkarendje módosul. Ilyenkor a napi ötszöri ima elengedhetetlen, ill. mivel a nyári hőségben nem lehet egyszerű víz nélkül kibírni, napközben, általában 11 és délután 5 között az iszlám híveinek nagy hányada itt nem dolgozik. Ez alatt az idő alatt ezért sok mindent zárva találunk. Üzletek, de főleg éttermek ilyenkor általában napnyugtakor nyitnak. De a tavalyi Ramadan alatt például a gyógytornászom is rendszerint este 9 és hajnali 2 között adta az időpontjaimat. 😀
Kultúrsokk és expat szindróma
Te tapasztaltad már ezt a fajta sokkot?
Amikor egy teljesen idegen környezetbe kerülsz, és hirtelen ámulatba ejt a sok újdonság, a sok különbözőség, majd ami eleinte elvarázsolt, elkezd zavarni, nem igen érzed magadénak, aztán jön a honvágy és mire haza találsz, már az otthoni dolgok tűnnek idegennek.
Ördögi kör.
Ez az, amin minden külföldön élt vagy élő átesik. Én is átestem már rajta. Többször is, hiszen én is azok közé a „kétéltűek” közé tartozom, akik „otthonról haza mennek”. De nekem ez valahogy természetes, ebben nőttem fel. Már gyerekként sem annak az országnak voltam lakosa, aminek a szülöttje voltam. A mehetnék pedig valahogy mindig bennem volt.
Néha elgondolkozom, ez az expat lét talán ragályos? Szülőről gyerekre száll? Vajon az expat gyerekek tényleg könnyebben váltanak életet?
Nem tudom, de az biztos, hogy Dubaiban évről évre egyre több a bevándorló.
A legtöbb embert manapság az adómentesség és a mérhetetlen luxus vonzza ide.
De sokan már évtizedek óta itt élő, vagy már itt született külföldiek, vagyis expatok. A helyiek mellett ők azok, akik látták a mai futurisztikus Dubait felépülni.
Sokakat ismerek én is, tőlük tudom, milyen is volt Dubai 15-20 vagy akár még több évvel ezelőtt.
Amikor még nem volt Burj Khalifa vagy a ma felhőkarcolókkal teli Sheikh Zayed főút. Egyszerűbben éltek az emberek, nem volt ennyi lehetőség, nem volt ennyi luxus, és persze minden a mai ár tizedébe került. A külföldi gyerekek már akkor is külföldi, privát iskolákba jártak, állami iskolába itt csak az Öböl-menti arab országok állampolgárai jelentkezhettek, ill. jelentkezhetnek.
Az arab kultúra az expatok szerint nagyon befogadó és barátságos, mégis a külföldiek mindig a külföldiekkel szocializálódtak. A helyiek nem igen keverednek a külföldiekkel. Vagyis elég nehéz igazi emiráti körökbe bekerülni. De persze nem lehetetlen, és mindig van valaki, aki ismer valakit, akinek van valakije…. Így történt ez velem is, és nem olyan rég megismerhettem Abdullah-ot, egy törzsgyökeres emirátit.
„35 évesen sport kocsikat vezet, Rolex szinte az összes karórája, tíz milliókat érő lovai vannak…”
Abdullah azon kevesek egyike, aki 35 évesen sport kocsikat vezet, Rolex szinte az összes karórája, tíz milliókat érő lovai vannak, és akinek saját vállalkozása csak hobbi szintű elfoglaltság. Mindezek ellenére egy teljes mértékben a földön járó egyén. Tőle tudom, hogy az ország állampolgárait az állam többféleképpen is támogatja. A helyieknek az oktatás ingyenes, még az egyetemeken is, havonta, alanyi jogon mindenkinek jár pénzbeli juttatás, a friss házasok pedig több millió forintnak megfelelő összeget valamint ingyen telket és házat kapnak. Nem csoda, hogy nincsenek rászorulva a munkára, de Abdullah szerint ennek ellenére a helyieknek több mint a fele dolgozik valamit. Nagyon kíváncsi voltam, vajon ő hogy élte meg szülővárosa rövid időn belüli ilyen hatalmas változását és milyennek látja Dubait most.
Abdullah 1998-ban járt először külföldön és első útja rögtön Londonba vezetett. Azt mesélte, akkor látott először emeletes téglaépületeket és olyat, hogy „tömegközlekedés”. Próbálta elképzelni, milyen lenne, ha Dubai is így nézne ki… olyan sokat nem is kellett várnia.
Több jele is volt annak, hogy Dubai a hely, ahol lenni kell. Szerinte Dubai mindig is gyorsan fejlődő, innovatív város volt hatalmas vággyal, hogy híres legyen. Amikor arról kérdeztem, hogy a város változása mennyiben változtatta meg életét, csak egy kérdést tett fel: „Neked van álmod?” Természetesen igennel feleltem, hiszen mindenkinek vannak álmai, gondoltam…. De rosszul. Neki nincs! Ő a mai Dubaiban az álmát éli. …
Az utóbbi években sok helyen járt már a világban, de szerinte Dubai a legjobb hely a világon.
Hogy ezt más is így gondolja-e, az persze egyéntől függ. Minden esetre Dubai szerintem is azon helyek egyike, ahol egy időre mindenképpen érdemes az expatok életét élni.
1971-ben alakult és ma a világ leggazdagabb állama
A világ egyik legterméketlenebb sivatagi területén a 60-as években fedezték fel az első olajmezőket és 1971-ben megalakult a ma világának egyik leggazdagabb állama, az Egyesült Arab Emírségek.
A 7 emirátusból álló fiatal ország legdinamikusabban fejlődő városa Dubai. Itt nem évtizedek, hanem néhány év eltelte alatt alakultak ki és még most is folyamatosan alakulnak a mostani város képét formáló negyedek. Itt nincs hagyománya a klasszikus építészeti stílusoknak. Minden új és semmi sem természetes. Felhőkarcolók, a fizika határait feszegető épületköltemények, 12 sávos belvárosi autópályák, többemeletes luxus jachtoknak épített kikötők, zöldebbnél zöldebb, pálmákkal, virágokkal teli szigetek, parkok, golfpályák. Mind mesterséges, de épp emiatt mind és mindig gyönyörű.
Dubait egyszer látnod kell!
[sgmb id=”2″]