A mosolygás bizalmat ébreszt és azt üzeni szeretetreméltó és kellemes embernek tűnsz. Ez minden helyzetben fontos, pláne az első találkozáskor. Hiszen az első benyomás sokkal nagyobb lattal esik súlyba, mint azok a rólad szóló információk, amely csak hosszabb ismeretséggel leszűrhetők. És még egy lapát: ha az első benyomás pozitív, akkor a későbbi „rumlikkal” is elnézőbbek az emberek, viszont ha negatív az első benyomás, akkor sokáig kapálózhatunk, mire pozitív lesz a megítélésünk. A mosoly a pozitív oldalt erősíti.
Olvastam. Már megint. Méghozzá az első benyomás fontosságáról és amit leszűrtem belőle, az éppen jól jött.
Erről fog szólni ez a hetem. Csatlakozol?
#365letszikrachallenge
Ez egy challenge sorozat. A lényege, hogy minden héten kitűzök egy célt és igyekszem teljesíteni, vagy legalábbis tapasztalatot gyűjteni és leszűrni a tanulságot. Az 1 hetes kihívások hétfőnként kezdődnek, és egy bemutató cikk fogja megnyitni, majd lezárni is vasárnaponként. Bárki csatlakozhat a kihíváshoz, jó lenne ha beleszövődne a cikkbe a Te tapasztalatod is. Érdekes konklúziók fognak születni, az biztos, és közben sokkal jobban megismerjük saját magunkat, talán tágítjuk a határainkat, bővítjük a nézőpontunkat.
Nézzük is, mit vállaltam most.
1 hétig minden nap mosolygok másokra
Sokáig nem voltam mosolygós, csak egy szűkebb körnek tartogattam, akiket már ismertem. Illetve őszintén megvallva nem vagyok kibékülve a mosolyommal. Nem az a hollywoodi villantós fajta. Viszont az évek során rájöttem, hogy ha az egyébként lelkes és barátságos jellememet szeretném megmutatni, akkor bizony őszintén mosolyogni kell. Bárkire. És nem az fog lejönni a másiknak, hogy nem olyan szép a mosolyom, hanem az, hogy barátságosnak tűnök. A mostani olvasásélményem is ezt a tézist erősíti.
Az utóbbi években már természetes lett ez a gesztus, viszont még mindig vannak helyzetek, amikor erősítenem kell. Idegenekre például nem szoktam csak úgy mosolyogni az utcán, pedig miért is ne. Ez egy pozitív gesztus, és nem csak annak esik jól, akik adja, hanem aki kapja. Szóval lássuk. Persze nem leszek egy amolyan szerencsekékdórás, de egy kicsivel több mosolygás nem árt.
Illetve jót fog tenni a hangulatomnak is!
Az eheti kihívás háttérsztorija
Van az úgy, hogy nehezebb heted van, hogy sok minden összejön. Nah, nekem ilyen volt a múlt hetem. Egy csomó nyűg, nem várt feladat, probléma és bár nehezen megtörhető a pozitív szemléletem és a lelkesedésem, be kell vallanom, kicsit a padlóra küldött a rumli-cunami. És ilyenkor ahogy az lenni szokott, minden rossz kicsit még rosszabb fényben pompázik és a hülyeségek összeadódnak.
Amikor egyik nap épp melankolikus hangulatban, a problémákon lovagolva épp bevásároltam egy cuki totyogó kislány kiszúrt a tömegben és hatalmas, életteli vigyorral rám mosolygott. Annyira édes volt, hogy ettől a pillanattól azonnal nekem is felfele görbült a szám. És ekkor eszembe jutott több minden, amit már sokszor olvastam, hallottam, csak épp ilyenkor nem alkalmaztam. Vagyis az, hogy
ha nem is érzed igazán vidáman magad, de mosolyogsz, akkor a lelked (szervezeted) úgy reagál rá, mintha valóban jó kedvű lennél; tehát ha megvan a mozdulat, vagyis a mosoly, akkor utána jön az érzés is. És tényleg.
Persze a hamis mosoly esetében ez nem működik, csak ha őszinte. Ebben az esetben, ha azt a jelzést küldik az (arc)izmok az agyadnak, hogy mosolyogsz=boldog vagy, akkor valóban annak is fog magad érezni, hiszen ezt a választ küldi az agyad a szervezetednek, endorfint és szerotonint fog kibocsájtani.
A mosolygás úgy hat az agyra, mintha kapnánk 16 000 fontot kp-ban
Legalábbis azok a tipikus brit tudósok szerint. Andrew Newberg tudós szerint „a mosolygás stimulálja az agy jutalmazó mechanizmusait oly módon, hogy még az örömforrásnak tekintett csokoládé sem tud vetekedni vele”.
Hát hajrá, gyakoroljuk a mosolygást a héten! Illetve amit a bevezetőben is mondtam, sokkal szimpatikusabbnak tűnünk mások szemében az első találkozásnál, ha mosolygunk és ezen a héten rengeteg első találkozásom lesz emberekkel, szóval hajrá. Jót tesz a hangulatomnak és a rólam szóló első benyomásnak is.
Velem tartasz?
Most azonnal mosolyogj rá valakire, akit meglátsz a metrón, a kávézóban, az irodában, az utcán sétálva, a piros lámpánál állva vagy ahol éppen most vagy. Mit reagál? És neked milyen lesz tőle a hangulatod?
Konklúzió, miután letelt az 1 hét
Az az igazság, hogy a szokásos mosolyfaktort hoztam, nem tettem hozzá. Nem ment az utcán idegenekre mosolygás. Talán mert nem volt inger, talán mert mások sem kezdeményezték a tekintetükkel, talán mert ezt hozza a kultúránk.
Vagy éppen nekem kellett volna lennem az inger.
Lehet, bár olyan idegen érzés csak úgy mosolyogni az utcán minden természetes belső késztetés nélkül. Persze, cuki dolgokra mosolyog az ember, de én magam nem kezdeményeztem „csak úgy” a mosolygást. Viszont a szemkontaktusba kerüléseknél egy már szűkített szituációban (kávézó, bolt, étterem, workshop, beszélgetés stb.) mindig volt mosoly, ám ez a része eddig is jól ment. Amire viszont nagyon odafigyeltem, hogy úgy közlekedjek, hogy mindig pozitív legyen arckifejezésem, mondjuk úgy, mindig legyen egy „épphogy” mosoly az arcomon, mert már ettől barátságosabb a helyzet. 🙂
Van amit nem lehet, vagy nem érdemes erőltetni, inkább csak arra a törekedni, hogy több mindenben meglássuk a mosolyra fakasztó dolgokat és akkor természetesen érkezik az inger. 😉
[sgmb id=”2″]
