Azt gondolom, hogy arra lettünk programozva, hogy minden egyes nap hatalmas változásokat, vagy hihetetlen pillanatot várunk, amelyek miatt érdemes felkelni. Ezek az érzések teljesen kitöltik az életünket paradigmákkal, így hozzuk létre magunknak az alternatív igazságokat. Mindenki jobban szeretné, ha Ízek, imák és szerelemhez hasonlítani az életük, mint a szürke valósághoz, ehhez azonban tennünk is kell.

Talán az életed 80%-ra nem is emlékszel…

Sokszor mindennapi élet lehangoló. Éppen ezért van olyan, amikor felkelek reggel, azt szeretném, hogy minden drasztikusan megváltozzon egy pillanat alatt. Falak omlanának le, amelyeket újra kell építenem. Neked már eszedbe jutott, hogy elhagyod a mostani életedet, és eltüntetsz mindent magad után? Én ilyenkor elképzelem, ahogy új életet kezdek, egy új névvel, amit még nem húznak le a régi problémák és az emberek. Nincs csomag, nincs történelem, semmi a múltra emlékeztetne.

A fantázia igazából a sajnálataimból származik. A múlt döntéseiből és amikor letértem a helyes ösvényről. Tudom, hogy amit a múltban éreztem, azt csak el kell engedni. Fontos, hogy mindig emlékeztessem magamat arra, hogy nem itt tartana az életem, ha másképpen lépek egy elágazásnál. Ezzel szemben a fantázia mindig előjön és sokszor azért, mert több változatosságra vágyom.

Imádom Bill Waterson idézetét erről az érzésről:

Nap, mint nap nem változik semmi, de biztos vagyok, hogy hamarosan megváltozik minden.

Ez a mondat hihetetlenül igaz. Ha a megélhetésünkért dolgozunk minden nap, akkor vesszük észre ezeket a változásokat, nem ismerjük meg néha a mostani önmagunkat és nem emlékszünk pontosan, hogy hogyan jutottunk el idáig.

Elfelejt…

Miközben visszaemlékezem az elmúlt pár évre nagyon kevés pillanatot tudok pontosan felidézni, amikor megváltozott a világom. Ezzel egyidőben, tudom, hogy bárki is voltam akkor, ahhoz képest egy teljesen más ember vagyok. Soha nem tudtam elképzelni a mostani embert, aki lettem.

Tudom, hogy az életem 80%-a abból áll, hogy megmosom a fogamat, megettem a macskát, keresem a kulcsaimat, emlékezni próbálok emberek neveire, megkérdezem a férjem, hogy hol hagytam a telefonomat, munkába megyek. Olyan dolgokat csinálok, amit nem akarok igazán, de a főnök, munkatárs, ügyfél, vásárló, partner mondta. Viszont az időm 20%-a rólam szól: túrázni megyek, meditálok, jógázok, olvasok, írok és kutatok válaszok után. És nagyon fontos, hogy ezt a 20%-ot úgy használjam ki, hogy örömmel, energiával telve gondoljak vissza rá.

Most jelen vagy?

Csak azért, mert élet, nem fog több ragyogásból állni miközben éppen átjutsz rajta. A tényekben van valami hihetetlen, hiszen mindegy mink van vagy mit teszünk. Az életed abból áll, hogy nézel és közben felemésztődsz az Instagramon. A fogyasztás lehet jó is – szeretek én is a Facebookon lógni néha – de emlékezz arra, hogy ezek a pillanatokat csökkentsd le.

Az élet észrevétlenül, de biztosan változik minden pillanatban. Folyamatosan fejlődik és nő. Amikor visszatekintesz, soha ne feledd, hogy minden egyes momentum, amelyet átélsz, az mind meghatározza azt, hogy ki vagy, mit csinálsz és miért.

Úgyhogy amit fontosnak érzel, ott állj meg egy kicsit, éld át és őrizd meg azt a pillanatot.

Vendégszerzőnk: Marczinkó Ágnes (http://csillagsarok.blog.hu/)

HA TE IS A DOBOZON KÍVÜL SZEMLÉLED A VILÁGOT, CSATLAKOZZ A FACEBOOK OLDALHOZ VAGY IRATKOZZ FEL AZ ÖTLETSZIKRÁKRA!

 Leadfotó: deeva13.com