Hogyan lesz a gyerekből sikeres felnőtt Vekerdy Tamás szerint?

Szerző: Szlafkai Éva
Hogyan lesz a gyerekből sikeres felnőtt Vekerdy Tamás szerint?

Mit gondol Vekerdy Tamás pszichológus tanulásról, tudásról, gyerekek fejlődéséről, az oktatási rendszerről? Az biztos, hogy határozott állásfoglalása van: a kreativitást, a kritikai gondolkodást és a vállalkozókedvet hiányolja leginkább az oktatásból, gyermeknevelésből.

Ha az ő nevét látom egy cikknél, legtöbbször elolvasom, illetve több előadásán voltam, sőt, szelfink is készült már :). Szuper gondolatai, meglátásai, nézőpontja van és nem mellesleg egy tündéri, bölcs bácsi, akit remek élmény hallgatni. A neve a Waldorf módszertan kapcsán is ismerős lehet.

Bár mindenki hasonló elveket vallana, akinek köze van az oktatási rendszer kialakításához. Például akár ezért a mondatért:

A tanított és visszakérdezett tananyag a felejtés szemétládájába kerül, a beszélgetés hatékony: ki vagy te, hogy élsz, milyen elképzeléseid vannak a jövődről? Hihetetlenül fontos!

Ez is kereteken kívüli gondolkodás…

Hogy lesz sikeres és teljes értékű felnőtt egy gyerekből?

Nem feltétlen attól, hogy már gyermekkorban mindenféle szakkörökre jár, zseniképzőbe, több nyelvet is tanul, fullra beosztják az idejét mindenféle elfoglaltsággal, magoltatják vele a száraz  tananyagot és így tovább, ami a mai rendszerre totál igaz. Persze, az általános műveltséghez szükség van alaptudáshoz, de nem erre kellene az egész rendszert alapozni.

A gyermek a játékokból, a felfedezéseiből, a kérdéseire adott válaszokból tanul.

Sok okos ember, kutatás és az egyik cikkem kapcsán azt is tudjuk, hogy a kreativitásunk felét elveszítjük, mire elérjük a középiskolás kort, ami igen csak durva szám. Míg egy óvodás gyermek kreativitás szintje 95%, addig egy felnőtté csak 10%, mire kilép az egyetem kapuján. Hm.

Ezt a túlcsorduló kreativitást, a felfedezésből elsajátított értelmezési rendszert hagyni kellene kibontakozni és nem ráerőltetni a gyerekekre a tekintélyelvű és a bal agyféltekét előtérbe helyező,  feleltető tanulási módszertant. Már Rubik Ernő is arra buzdított, hogy nem ismeretkonzerveket kellene átadni, hanem az ismeretek megszerzéséhez szükséges eszköztár használatát megtanítani, illetve fejleszteni a képességeket.

Vekerdy azt vallja,  hogy a gyerekeket hagyni kellene kibontakozni a maguk módján, a saját tempójukban, dicsérni azt, amit jól csinálnak, és inkább bátorítani, nem elrettenteni attól, amit nem.

Tudván tudjuk évtizedek óta, hogy zseniális topmenedzser abból lesz, aki lehetett teljes értékű óvodás sok mozgással, sok játékkal, mindennapos mesével, és lehetett teljes értékű kamasz lustasággal, teljesítmény romlással, merengéssel. A teljesítmény kisajtolása a gyerekekből egy totális félreértés.

És ugyebár itt be is jön a képbe az egyéni bánásmód elve vagyis hogy a képességei szerint segítsük fejlődni az embereket és segítsünk kibontakoztatni, ne pedig gátlásokat ültessünk el bennük olyan dolgok miatt, amelyekben nem jók.

Vajon melyik gyerekből lesz teljesebb, kiegyensúlyozottabb felnőtt?

Amelyiket már gyerekkorban belekényszerítik a teljesítményelvű rendszerbe, elvárásokba, telezsúfolják a napirendjét feladatokkal és csak tanrendszer szerinti érdemjegyek alapján ítélik meg?
Vagy nagyobb eséllyel az, akit hagynak gyereknek lenni, válaszolnak a kérdéseire, komolyan veszik, játszhat, kibontakozhat, akit dicsérnek az erősségeik miatt és bátorítják a gyengeségeik fejlesztésére?

Szerinted? Te mit gondolsz a témáról?

Van egy Albert Einsteinnek tulajdonított idézet, ami szerintem nagyon velős:

Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélünk meg, hogy miként tud fára mászni, az egész életét abban a hitben élheti le, hogy ostoba.

Érdemes elolvasnod ezt a Vekerdy Tamással készült interjút, amelyben sok gondolatébresztő infó elhangzik a gyerekneveléssel, oktatással, hiteles kommunikációval, szülői és oktatói szerepkörre kapcsolatban. Ezen kívül a wmn cikkét is ajánlom, amelyből kiderül, miért olyan fontos Vekerdy szerint a gyermek cinkosává válni.

De ha már Vekerdy kapcsán említettem a Waldorf-módszert, akkor rakjuk rendbe a Wikipédia szócikke* alapján.

Mi az a Waldorf-rendszer?

A Waldorf-pedagógia egy emberközpontú pedagógiai megközelítés, mely az osztrák Rudolf Steiner oktatási filozófiáján alapul. A módszer három fő szakaszt különböztet meg a gyermekek fejlődésében. A nevelés a gyermek korai éveiben a praktikus, gyakorlati tevékenységekre és a kreatív játékot támogató környezet biztosítására fókuszál. Az általános iskolában a hangsúly a tanulók művészi kifejezőképességének és szociális képességének fejlesztésére tolódik, fejlesztve a megértés analitikus és kreatív módjait. A középiskolában a kritikai gondolkodásra és az idealizmus elősegítésére koncentrálnak. Az egész megközelítés hangsúlyozza a fantázia szerepét a tanulásban, és fontosságot tulajdonít a szellemi, gyakorlati és művészeti elemek integrálásának.

A kreativitás szintünk 2% alá csökken felnőtt korra a Nasa-tesztje szerint

Tony Buzan 2006-os kreativitás felmérésének eredményét már olvashattad ebben a cikkben, és ugyanazokat az aggasztó adatokat kaptuk, mint anno a NASA tesztjéből, amit a fent is említett Dr. George Land készített. A NASA szakemberek kiválasztásához használt tesztet 1600 3-5 év közötti gyerekkel is elvégeztették, majd 10-15 éves koruk körül ismét. Az első időszak felmérése 98%-os kreativitás szintet hozott, addig a 10 éves kori már csak 30%-ot, 15 évesen 12%-ot.

A tesztet 280000 felnőttön is elvégezték, és csak 2% kreativitás szint jött ki átlagban.

Úgy tűnik, hogy a nem-kreatív-viselkedés tanulás eredménye. Szóval ideje valami oktatás reformnak, nem? A jelenlegi rendszer az iparosodás korszakába nyúlik vissza (kb. 200 évre), aminek a célja a “ha, akkor” típusú nevelés volt, illetve, hogy megtanítsák a munkásoknak, hogyan értsék meg és hajtsanak végre utasításokat. Szerinted ez a szemlélet ma mennyire hasznos?

Érdekel a gondolatmenet folytatása? Ha igen, akkor olvasd tovább itt: Kreativitás gyermekkorban – Segíts a gyerekednek kreatív egyéniséggé válni!

Beszélgetés Vekerdy Tamás gyerekneveléssel kapcsolatos gondolatairól

A dán szülők nem üvöltenek a gyerekkel, megadják számukra  a szabad játék lehetőségét, ítélkezésmentes és bizalmon alapuló nevelési elveket fogalmaznak meg, és mindezek eredményeként a gyerekek kiegyensúlyozottak, érzelmileg rugalmasak és empatikusak lesznek. Ebben a podcast adásban arról beszélgettünk, hogy mit tanulhatunk a dánoktól a gyermeknevelés területen, ehhez pedig Vekerdy Tamás gondolatait is elővesszük.

 

Fotó

TÉGED IS HAJT A KÍVÁNCSI TUDÁSVÁGY? KÖVESD A SZIKRÁKAT A TÖBB EZER FEJLŐDNI VÁGYÓ, KREATÍV NÉZŐPONTRA NYITOTT OLVASÓVAL EGYÜTT: SZIKRAMAILFACEBOOKINSTAGRAM

Ezeket olvastad már?