Melyek azok a helyzetek, tulajdonságok, tettek, amelyek megakadályozzák a kreatív potenciálunk kiaknázását? Ilyen a tettvágy hiánya, a túlaggódás, a rögzült szemlélet, a monotonitás, a perfekcionizmus vagy éppen az önbizalom hiánya. Mindegyik igen alattomos kreativitás gyilkos, de nézzük, hogyan lehet ezeket az állapotokat termőre fordítani!
A kreativitás egyfajta látásmód; olyan nézőpontból szemlélünk helyzeteket, ami által számos lehetőséget is észreveszünk, ez pedig hozzásegíthet egy elégedettebb, önazonosabb, érdekesebb élethez. Általa egyedien oldunk meg problémákat, rugalmasabban alkalmazkodunk váratlan helyzetekhez, más nézőpontból is rálátunk az életünkre, eredményesebben birkózunk meg a kihívásokkal, lelkesebben éljük a mindennapokat. De mi van, ha valamiért nem tudunk meríteni ebből az alkotó (élet)energiából?
Ha jól belegondolunk, a bevezetőben felsorolt kreativitás gyilkosok (túlaggódás, önbizalomhiány, tettvágy hiánya stb.) mind hiányok, mindegyik esetben megéljük valaminek a hiányát, amit ha megszerzünk, vissza tudjuk szerezni az alkotóerőnket is. Lássuk, mit tehetünk, ha beleragadunk egy ilyen állapotba, hogyan fordíthatjuk termékennyé, hogy töltődhessünk általa.
Kreativitás gyilkos: Monotonitás
Itt minek a hiányát éljük meg? A szabadság, a gyönyörködtető változatosság, a színek és a kedv hiányát. Hol van jelen az életünkben a monotonitás? Ha jól belegondolunk, akkor napjaink ritmusa egy bizonyos rendszer szerint működik, a rendszer pedig valamifajta biztonságot ad, hogy azt érezzük, ez a helyzet ismerős számunkra, nincs fenyegetés, minden kiszámítható. Eddig még rendben van. A kreativitásra gyakorolt hatásának negatív következménye ott kezdődik, ha túl soknak érezzük a monotonitást az életünkben. Mert mi történik? Úgy érezzük, hogy elveszítettük az irányítást az életünk felett, minden csak úgy történik velünk, ráadásul ugyanúgy, nem tapasztalunk haladást, egy helyben toporgunk és elveszítjük az motivációt. Lehet monoton a munkánk, például egy gyárban, de lehet az életünk is monoton, ha nem tesszük színessé bármilyen apró változtatással.
Hogyan fordítsuk át a monotonitást termővé?
Ha túl soknak érezzük a monotonitást a munkánkban, akkor vizsgáljuk meg, milyen hatással lehetünk ennek megváltoztatására. Bármilyen apró ráhatás segíthet változatosabbá tenni, ami által szívesebben végezzük, esetleg jobban magunkénak érezzük. Ha nem találunk ilyet, akkor tekintsünk ki a szakterületünkről, nézzük meg, mi mással foglalkozhatnánk, esetleg elkezdhetjük az átképzésünket. Ha a magánéletünket érezzük túlságosan monotonnak, akkor vegyük számba, mivel tudnánk színesíteni, de érdemes átgondolni a változáshoz való hozzáállásunkat, mert lehet, hogy nem szeretjük a változást, így tudat alatt ragaszkodunk a monotonitáshoz. Akkor is jól egyensúlyozhatunk, ha egy területet monotonnak érzünk (munka), ám egy másik területen kompenzálunk (hobbi).
Az igazsághoz egyébként az is hozzátartozik, hogy az inspiráció olyankor talál ránk legjobban, ha egy monotonnak is mondható automatikus tevékenység közben az agyunk egy területe felszabadul (nem kell koncentrálni, fókuszálni), és szabadon pezseghet a jobb agyféltekénk. Gondolj bele, milyen színes gondolatáramlatot tapasztalsz vezetés, vonaton utazás vagy épp futás közben.
Persze ahhoz, hogy bármi változást elérjünk, tennünk kell és ezzel meg is érkeztünk a következő kreativitás gyilkoshoz, a tettvágy hiányához. Mert ahhoz, hogy meg tudjuk törni a monotonitást, bizony tettre késznek kell lennünk.
Kreativitás gyilkos: Tettvágy hiánya
Amikor nincs kedvünk semmihez, amikor nehéznek érezzük a hétkezdést, amikor nem tudjuk, hogy mibe fogjunk bele, így nem fogunk bele semmibe. Amikor tudjuk, hogy dolgunk lenne, de lustának érezzük magunkat a feladat teljesítéséhez. Tudod, hogy ilyenkor mi történt? Elveszett a varázs. Hasonlítsd össze ezt az állapotot azzal, amit egy legutóbbi tevékenység során éreztél, amikor alig vártad, hogy azzal a dologgal foglalkozz. Persze nem kell mindig toppon lenni, néha jó csak úgy lógni a levegőben, de ha pár nap alatt sem jönnek ötletek és nem hoz lázba semmi, sem a hobbid, sem egy gondolat, akkor érdemes mélyebbre ásnod ennél a cikknél.
A tettvágy hiánya egy nagyon komoly kreativitás gyilkos, hiszen meggátol bennünket abban, hogy kiteljesedjünk, és azt csináljuk, amihez kedvünk van, élvezzük a létrehozás örömét és érezzük az életkedvet. Miért érezzük ezt? Talán mert nem tudjuk, hogyan motiváljuk magunkat a kudarcok ellenére is, talán, mert nem látjuk a hosszú távú célt, így nem vagyunk elég kitartóak az akadályok között haladni felé. Talán, mert nem is tudjuk, hogy mit szeretnénk csinálni, éppen ezért, nem is kezdünk bele semmibe. Talán sokszor megkaptuk a „Te ehhez úgysem értesz!”, „Neked ez úgysem sikerül!” stigmát, így szépen cipeljük magunkkal és nem tudjuk lerakni a terhét. Talán abbahagyhatnánk keresni a kifogásainkat, helyette inkább az alternatívákat keressük.
Kreatív fókuszú önfejlesztő online kurzusok. Rendhagyó módszerek, izgalmas témák, egyedi önismereti és fejlesztési technikák! Cégeknek is. Kíváncsi vagy?
Most valljuk be őszintén, igen leleményesek tudunk lenni, amikor a félelmeinket akarjuk takargatni és kifogást kell gyártani.
Időnk nagy részét magyarázkodással töltjük, hogy meggyőzzük magunkat és másokat, hogy miért nem csináljuk ezt vagy azt.
Seth Godin azt mondja, hogy ha nincs bennünk kezdeményezőkészség, kénytelenek vagyunk másokat követni. Ha félünk az új tervektől és a járatlan utaktól, beleragadunk a mocsárba, és soha nem jutunk egyről a kettőre.
A győztesek szenvedélyesen és gyakran fognak bele valami újba.
A többiek pedig várnak, hogy valaki végre kiadja a parancsot az indulásra. Hajlamosak vagyunk átadni az irányítást másoknak, ezzel azonban az önállóságunknak búcsút inthetünk. Azt csak akkor tarthatjuk kézben, ha állandóan kezdeményezünk, kísérletezünk, változtatunk, tehát kíváncsiak maradunk.
Hogyan fordítsuk át a tettvágy hiányát termővé?
Ha nem tudod, hogy mi a te utad, mivel foglalkozz, hogyan kezdj bele valamibe, ami esetleg majd örömet okoz, akkor csinálj valami hasonlót. Mindegy hogy mit, teljesen mindegy, csak csinálj valamit, kezdj bele valamibe! A tettvágy hiánya ellustít és nagyon nehéz felülkerekedni rajta. Nem kell távlatokban gondolkodni és mindjárt beleugrani egy nagy projektbe, elég, ha csak egy kicsit lépsz felé, vagy valami hasonló, de jóval kisebb mértékű tevékenységbe kezdesz bele.
Könyvírás helyett kezdj el egy blogot egy darab cikkel, vállalkozás helyett vállalj be egy két plusz munkát. Egy szerelemprojekt kiagyalása helyett keress olyan csoportokat, társaságot, akiket hasonló dolgok érdekelnek, mint téged, hátha lesz hozzá majd egy társ, akivel könnyebb lesz. Lakásfelújítás helyett cseréld le a kiegészítőket, egyből érezni fogod a klassz változást, és nem zakkantál bele. Munkaterület váltás helyett hívj meg kávézni olyan embereket, akik azzal foglalkoznak, amivel te csak szeretnél, új diploma helyett keress egy online kurzust valami klassz témában és a maraton lefutása helyett pedig menj le reggelenként 5 km-et futni a tó körül.
Mindegy, hogy mit, csak legyél tevékeny, a többi pedig majd megjön magától.
Kreativitás gyilkos: túlaggódás
Itt minek a hiányát éljük meg? A bizalom hiányát. A magunkba vagy másokba vetett bizalom hiányát. Nem tartjuk magunkat, vagy másokat képesnek valamire, esetleg a körülmények áldozatainak érezzük magunkat, tehát ez végső soron a belső biztonság hiánya.
Ha folyton azon aggódunk, hogy „Mi lesz, ha …?”, elszalasztjuk a lehetőségeket és később kicserélhetjük a „Mi lett volna, ha …?” kérdésre. Mindenki fél valamitől, s hogy ez valós, vagy sem, az egyéni, de ne hagyjuk, hogy gúsba kössön bennünket. Az aggódás arról szól, hogy olyan jövőbeli kimeneteltől félünk, ami nem is biztos, hogy beteljesedik, ám ezzel a hozzáállással tönkretesszük a jelent, ami éppen történik.
Hesna azt mondja a félelemről, hogy azt a fajta biztonságérzetet, amit mindenki keres, főleg ezekben az időkben, amikor minden arról szól, hogy veszélyes és kiszámíthatatlan világban élünk, a biztonságérzetet tényleg nem a külső visszajelzésekben kellene keresnünk, hanem a belső hitünkből, önbizalmunkból kellene megkapnunk.
Hogyan fordítsuk át az aggódást termővé?
Vizsgáljuk, meg, hogy amitől félünk, ami miatt aggódunk, annak bekövetkezése mennyire reális. Gondoljuk végig a lehetséges kimeneteleket többféle nézőpontból, például a kudarcot helyettesítsük sikerrel. A jól bevált aggódó mondatunkat cseréljük le bizakodóvá:
Mi lesz, ha nem negatív dolog történik, hanem pozitív?
Mindenki fél valamitől, ne legyen ez a kifogásunk, hogy nem vágunk bele valamibe. Osszuk meg másokkal, hogy mi mitől félünk és hallgassuk meg a többieket, ők mitől. Ez emlékeztet arra, hogy emberek vagyunk, akik éreznek és rádöbbent, hogy mások is tartanak valamitől, de sokan ennek ellenére tesznek valamit. A munkára kell koncentrálni a félelem helyett.
Kreativitás gyilkos: rögzült szemlélet
A fejlődésünkbe vetett hit hiánya. Ha rögzült szemlélettel tekintünk az életre, akkor nagy valószínűséggel tartunk a kihívásoktól, néha irigynek érezzük magunkat más sikereire, azt gondoljuk, hogy mi már készen vagyunk, már nem kell fejlődnünk, nem kell tanulnunk semmit, a kudarcokat és hibákat mélyen elítéljük és cikinek éljük meg.
Rögzült szemléletmód esetén ilyeneket érezhetsz, hogy senki sem szeret, úgy érzed, hogy egy bizonyos dolog csak veled történhet meg, hogy a világ összeesküdött körülötted. Úgy gondolod, hogy mindig elszúrod, értéktelennek, butának érzed magad és mindenki más jobb nálad. Az élet igazságtalan és minden erőfeszítésed hiábavaló, és ezt a projektet végül úgyis el fogják venni tőled, mert alkalmatlan vagy. Ráadásul béna és peches is, hogy pont ma, pont rossz helyen járt a parkolóőr.
Ha rögzült helyett fejlődési szemlélettel tekintünk magunkra és a világra, az olyan tudásvágyra és kitartásra sarkall bennünket, amelynek köszönhetően az élet minden területén sikeresebbek lehetünk.
Számomra a kreatív gondolkodás a másfajta szemléletmódban gyökerezik. Abban, ahogy a világra egy érdekesebb szemüvegen át tekintünk és benne elégedettebben élünk. Nem azért, mert olyan remekek a körülmények vagy mert nem akarom meglátni a rosszat. Azért, mert ahogy látom, abban felismerem a saját felelősségemet, lehetőségeimet, tanulnivalómat és ennek megfelelően cselekszem, élek. Egy színesebb kincsesládából válogatok ugyanazon javakból és lehetőségekből. Annyi a különbség, hogy én úgy vélem, folyamatosan tanulok és nem a velem született képességeim határoznak meg, hanem hiszem, hogy folyamatosan fejlődhetek és bármit elérhetek, amiért szorgalmasan és kitartóan teszek.
Hogyan fordítsuk át a rögzült szemléletet fejlődésivé?
Szeretnéd átvenni az irányítást az életed felett, kibontakoztatni a lehetőségeidet, tanulni a kudarcokból és hosszú távon is sikeres lenni? Akkor ideje más szemmel tekinteni a világra, főként a változásra, a kudarcokra, a hibákra, a kihívásokra, az erőfeszítésre. Teszteld a szemléletmódodat!
Ha bővebben vagy kíváncsi a témára, olvasd el ezt a cikket a szemléletmódváltásról, illetve Carol S. Dweck pszichológiaprofesszor ezzel a témával foglalkozik a Stanford Egyetemen és többek között a Szemléletváltás című könyvében is, amiből Te is sokat tanulhatsz magadról és fejlesztheted a látásmódod.
Kreativitás gyilkos: perfekcionizmus
Az elégedettség hiányállapota. Ha tökéletességre törekszünk, akkor elveszik a folyamat élvezete, és csak a darálás és a megfelelési kényszer marad, a kreativitás megélésének pedig fontos paramétere a flow, vagyis a tevékenység önmagáért való élvezete. De ugyanilyen fontos a termő tevékenység, az alkotó munka, amikor nemcsak az eredmény, hanem maga a folyamat is fontos. Azt tudnunk kell, hogy soha semmi nem lesz tökéletes.
Tudtad, hogy azt a kőtömböt, amit Michelangelo használt a Dávid-szobor megformálásához, más művészek kidobták előtte, mert nem volt tökéletes alapanyag… de Michelangelo szerint elég jó volt, és a történelem őt igazolta.
Hogyan fordítsuk át a perfekcionizmust termővé?
Mindenképpen gondoljuk át, hogy miért fontos nekünk az adott dolgot tökéletesen megcsinálni? Milyen állapottal lennénk elégedettek? Mi kell ahhoz, hogy azt az állapotot elérjük? Egyáltalán elérhető vagy csak túl sok kompromisszum árán? Meg akarjuk hozni ezt a sok kompromisszumot, vagy végső soron elégedett lehetünk egy elég jó eredménnyel is? Ki várja el tőlünk a tökéletes eredményt: mások, vagy saját magunk? Miért? Mit érzünk akkor, ha maximálisan teljesítettünk? Ezt az érzést mikor tapasztaltuk gyermekkorunkban? A perfekcionizmus esetén érdemes lemenni a gyökerekig, amihez kiváló olvasmány Orvos Tóth Noémi Örökölt sors című könyve.
Kreativitás gyilkos: önbizalomhiány
Ismét egy hiányérzet. Ha nem ismerem magam, akkor nem tudok bízni abban, hogy a helyemen vagyok, hogy elérhetem a céljaimat, hogy képes vagyok tenni, alkotni, hatni másokra és felszabadítani a szikrázó kreatív potenciált az életemben.
Hogyan fordítsuk az önbizalomhiányt termővé?
Kezdjük magunkat olyan helyzetek elé állítani, ahol sikerélményt élhetünk át. Ne ugorjunk egyből fejest valami vakmerő mutatványba, lassan építsük fel a belső biztonságunkat, sikeriránytűnket. Ne a maratont akarjuk lefutni nulla felkészültséggel, csak bírjunk lefutni először 3 kilométert és örüljünk, hogy megcsináltuk. Egy hét múlva fussunk ismét 3 kilométert, és talán pár másodperccel jobbak vagyunk. Siker. Fussuk le a 3 kilométert akkor is, ha esik, ha hideg van, ha fúj a szél, ha nincs kedvünk hozzá. Fantasztikus érzés. Ilyen mikro-sikerélményekkel tudjuk megerősíteni az önbizalmunkat, a magunkba vetett hitet, hogy képesek vagyunk megcsinálni valamit. Ezek a mikro-sikerélmények összeadódnak, építik az önbizalmunkat, és hosszú távon hozzásegítenek, hogy a nehézségek ellenére elérjük a céljainkat, a kiszámíthatatlanság ellenére bele merjünk vágni bármibe és végső soron egy elégedettebb életet élhessünk.
Nyilván csak a felszínt kapargattam, nagyon sok kreativitás gyilkos, bénító tényező és helyzet van, amely megakadályozza az élet színes megélését, mint a túlzott korlátok, a pesszimizmus, a káoszos rendetlenség, a kíváncsiság hiánya, az idő hiánya, a kockázatkerülés, a kritikától való elzárkózás vagy épp a logika túltolása. A sort bővíthetnénk napestig, de bízom benne, hogy épp eléggé sikerült a felszínt megkaparni, hogy alatta kilátszódjon a szikra, ami benned van, és ki szeretne törni.
A kreativitás fejlesztése a szokatlan nézőpontok gyakorlásával lehetséges, amelyet számos érdekes feladattal csiszolhatunk. A lényeg, hogy kicselezzük a megszokott, sematikus gondolkodási főútvonalat, és más utakon jussunk el a megoldásokhoz. Hogy milyen útvonalakon? Erre hozok 5 gyakorlatot ebben a cikkben.
A lényeg, hogy nézz kreatív nézőpontból a világra, hogy elégedettebb, termékenyebb életet élhess. Ehhez számos gondolatébresztő cikket találsz itt, a Szikra magazinblogon. Nekem ez a szerelemprojektem, neked pedig egy iránytű lehet a kreatív élethez.
Kreatív fókuszú önfejlesztő online kurzusok. Rendhagyó módszerek, izgalmas témák, egyedi önismereti és fejlesztési technikák! Cégeknek is. Kíváncsi vagy?
Podcast beszélgetés a témában
Meghallgathatod itt, az oldal alján, a nokazuton.hu oldalon, Spotify-on, Apple podcaston és még egy csomó podcast csatornán. Nem tudod, mi az a podcast? Itt olvashatsz róla!
Csatlakozz most a Szikra Hub-hoz, amely egy kreatív fókuszú tudástár, és fejlődj több mint 300 inspiráló tudásanyagból. Irány a szikrahub.hu! További lehetőségek: SZIKRAMAIL, ONLINE KURZUSOK.
Kreatív szemléletmód a fókuszban – előadások, kurzusok, céges tréningek változatos témákban, rendhagyó nézőpontokból. evaszlafkai.hu