Egy olyan korban, ahol kirakatban éljük az életünk, hatalmas befolyással van mások véleménye. Minden tekintetben vékony jégen járunk a privát szféránkat illetően a digitális korban.
A likeok száma határozza meg milyen sikeres vagyok?!
Sokan úgy vélik, hogy igen. A Facebook-centrikus életmód sok cselekedetünket meghatározza, erről tanulmányok, cikkek garmada áll rendelkezésünkre a neten, és én nem is nyúlnék bele a pszichológiai vonatkozásba. Inkább máshogy érinteném a tartalomfogyasztást. A lényeg, hogy mivel az online kialakított életterünkhöz bárki bármikor hozzáférhet, olyan szálak alakítják a fejlődésünket, szokásainkat, magán- és üzleti működésünket, mint soha semmi azelőtt.
Túl sok jelentőséget tulajdonítunk mások véleményének, vagyis hogy az a mutatóujj felfele mutat vagy sem. Tisztára majdnem, mint Cézár korában, amikor életek múlottak ezen a kéztartáson.
Ha kíváncsi vagy mit mond erre egy neves szakember, Seth Godin blogbejegyzésére szeretnék hivatkozni, akinek a gondolataival totál egyetértek.
Ha senki nem klikkel rá, senki nem szereti?!
Ez a két elgondolás sokszor szerepel egy mondatban, pedig két teljesen különböző dologról van szó. Az emberek nem azért klikkelnek egy tartalomra, mert kedvelik vagy mert szinte egy hullámhosszon vannak vele, netán mert megváltoztatja őket.
Azért klikkelnek, mert:
- azt gondolják, hogy ez a klikkelés jó színben tünteti fel őket az ismerőseik előtt,
- vagy mert biztonságos tartalomnak ítélik,
- vagy mert éppen unatkoznak,
- vagy nem is értik teljesen a tartalmat, de jó színben akarnak feltűnni,
- vagy mert azt mondták nekik, hogy klikkeljenek,
- vagy esetleg nyerhetnek.
Gondolj bele, miről chateltél vagy osztottál meg tartalmat legutóbb például? Mondjuk egy bárgyú TV műsorról vagy felejthető sporteseményről. Ám az igazán fontos dolgok, amelyek valóban érdekelnek, amik mélyebben érintenek, sokszor túl értékesek és valóságosak számodra ahhoz, hogy csak úgy könnyen klikkelgess, lájkolgasd, osztogasd. De mindenképpen elolvasod, csupán nem jelzed.
Túl sok az infó, ennyi
Valóban felületesek vagyunk, de hogyan is mélyülhetnénk el jobban abban az irdatlan mennyiségű információban, ami nap, mint nap belemászik a látóterünkben. Örülünk, ha néha sikerül jól szelektálni, és nem túl sok feleslegeset beengedni a szféránkba. Ilyenkor kimaradhatnak fontos tartalmak is, de ez a szelektálás és felületesség elengedhetetlen a rendszer működtetéséhez, hiszen nem tudunk minden infót befogadni és megérteni.
Éppen ezért nem szabad messzemenő következtetést levonni, ha nem elegen lájkolták a számunkra fontos bejegyzéseket, képeket, tartalmat. Egyszerűen csak épp nem fértek át a szűrőn, vagy túl komplex volt egy felületes befogadáshoz.
Ilyenkor dönthetsz úgy, hogy egyszerűbb, populárisabb tartalmat állítasz elő, vagy kitartasz a számodra fontos értékek mellett és nem tulajdonítasz túl nagy jelentőséget ezeknek a számoknak (inkább a valódi konverziók mögé nézel).
Margóra: Egyébként többen kattintanak egy tartalomra, mint hogy jeleznék ezt LIKE-kal is vagy megosztással. Nézd meg mondjuk a videók nézettségét a Facebookon, a megtekintők száma jóval többszöröse a LIKEolókénak. A kedvelések számánál tehát valósabb adatot kapsz, ha azt figyeled, hányan kattintanak át a weblapodra, vagy nyitják meg a posztod.
